Súlyos katasztrófák várnak ránk, és ennek csak a diktátorok örülhetnek

Szociológusok és természetvédők tanulmányaiból derült ki, hogy összefüggés állhat fenn a súlyos természeti katasztrófák és az autokrata politikusok hatalmának megszilárdulása között. Az első olvasatra furcsa megállapítás, amire több közelmúltbeli vizsgálat jutott, logikus, a populista retorika leginkább nehéz helyzetekben lévő embereknél tud érvényesülni.

Ékes példája volt ennek már szűk 100 évvel ezelőtt a Dominikai Köztársaság. Miután 1930-ban beiktatták Trujillo elnököt, lecsapott az országra a San Zenón hurrikán, kétezren meghaltak már az első napokban, de ez kapóra jött a később véreskezű diktátorrá váló Trujillónak. Hadiállapotot hirdetett, elkezdte újjáépíttetni a fővárost, Santo Domingót, amit saját tiszteletére át is neveztetett Ciudad Trujillóra (Trujillováros). Országszerte utcákat, emlékműveket és tereptárgyakat állíttatott saját tiszteletére, majd megkezdte 30 éves véres kormányzását.

Nem csoda Trujillo korai sikere,

A kilátástalanság viszont bűnbakkeresésre ösztönöz, ha nincs, aki vállalja, hogy hősként áll a gátra, az emberek a politikusok ellen fordulhatnak. Miért nem cselekedtek időben, miért nem védték meg őket a halálos veszélyektől? Láttuk a mostani spanyol árvíznél is, hogy a tömeg a királyi párt hibáztatta a védekezés elmaradásáért, és sárral dobálták meg őket.

Lábra lőni szabad

2013 novemberében hihetetlen erős trópusi ciklon érte el a Fülöp-szigetek partjait, a Yolanda szupertájfun közel 400 kilométer per órás széllökésekkel és 17 méteres hullámokkal sújtotta a szigetországot. Miközben Yolanda sziklákat hajigált, a hivatalos számok szerint 6300 ember veszítette életét – de egyes becslések szerint 10-20 000 közé is tehető az áldozatok száma. Rodrigo Duterte, Davao város akkori polgármestere azzal került be a hírekbe, hogy elutazott az ország legrosszabb helyzetben lévő területére, egészségügyi dolgozókat és segélyeket vitt magával, és kijelentette, hogy bárki lelőhető, aki a konvojához közelít – igaz, állítólag csak a lábra lövést engedélyezte a biztonsági erőknek.

Három évvel később a választásokat úgy nyerte meg, hogy megvádolta a belügyminisztert, nem jól gazdálkodott a tájfun után a helyreállítási alapból. Tehát még mindig az áradással kampányolt – és nyert is. Duterte hatéves kormányzása alatt 30 000 embert öltek meg legálisan a kábítószer miatt kirobbant háborúban, hadiállapotot vezettek be, bárkit letartóztathattak és fogva tarthattak bírósági eljárás nélkül. A teljhatalmat nagyban a Yolanda tájfunnak köszönhette Duterte, amikor elhitette az emberekkel, hogy egyedül ő törődik velük.

A politológusok, közgazdászok és pszichológusok bizonyítékokat találtak arra is, hogy a globális felmelegedés veszélyei szintén autoriter irányba terelhetik az egyéneket és a nemzeteket. A legtöbb ember nem tudja megvédeni magát és családját atombunkerek építésével, de

2022-ben az Egyesült Királyság és Ausztrália közgazdászai közösen jutottak arra a megállapításra, hogy a hurrikánok a tekintélyelvűség felé tolhatják a társadalmi berendezkedést. Szigetországokat vizsgáltak vihar és politikai trendek szempontjából: volt egy kontrollcsoport (olyan szigetek, ahol nem jellemzőek a nagy, pusztító viharok, például Izland és Szingapúr) és a viharok által gyakran sújtott szigetek. A szerzők azt találták, hogy

A tartós diktatúrákat megélő szigetországokat „viharautokráciáknak” nevezték, és azt jósolták, hogy az autokrácia „idővel növekedhet” az éghajlatváltozás miatt. Ez volt az első olyan tanulmány, amely ok-okozati összefüggést tárt fel a természeti katasztrófák és az autokratikus vezetés között.

Bűnbakkeresést és rasszizmust szít a szél

További elemzésekben azt találták, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos fenyegető információk növelik az emberek megfelelési kényszerét a kollektív normák, a rasszizmus, az etnocentrizmus irányába. Ha fenyegetést érzünk, saját csoportunkat felértékeljük, másokat viszont becsmérelni és hibáztatni kezdünk. Egy brit vizsgálat szerint az éghajlatváltozásra pesszimistán tekintők, akik nem hiszik el, hogy országuk megküzd a klímaváltozás problémáival, rasszistábbak, mint a nem ennyire borúlátó emberek.

A változó éghajlat, a fenyegető katasztrófák befolyásolják az emberi gondolkodást, mert a bizonytalanság és az egyenlőtlenség érzését növelik. Félünk a kiszámíthatatlan jövőtől, nem bízunk az intézményekben, nem véd meg senki, hacsak nem egy erőskezű, nagyhangú, magabiztos vezető, aki egyszerű válaszokat ígér bonyolult kérdésekre. Lehetnek ezek a válaszok a klímaváltozást tagadók is, gondoljunk a 2020-as amerikai elnökválasztásra, Trump szavazói nem hitték el a klímaváltozást, hiába élnek át egyre gyakrabban áramkimaradásokat, futótüzeket, nem ennek tulajdonítják őket. Ezzel szemben Európában a szélsőjobboldali politikai pártok közül sok elismeri az éghajlatváltozást, de a bevándorlás visszaszorításával akar harcolni ellene.

Az is lehet, hogy a nem demokratikus államok, ahol az emberi jogok és a demokrácia elve nem korlátoz, határozottabban reagálnak az éghajlatváltozásra, gondoljunk Kínára, ahol kényszermunka segítségével ugyan, de több megújuló energiával működő telep van, mint bárhol máshol.

(Borítókép: Áradás Spanyolországban 2024. október 31-én. Fotó: Anadolu / Getty Images)