A kisbaba agyfejlődése ámulatra méltó

A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben, az ott gyűjtött tapasztalatokat pedig később, a születés után használja fel. A hozzá érkező ingereket főleg a méhlepényen keresztül kapja. A harmadik trimeszterben a baba már elég fejlett ahhoz, hogy befogadja az ingereket, és reagáljon rájuk például tapintással, szaglással. Az ötödik hónaptól kezdve álmodik is. Hallása a harmadik trimesztertől működik élesen, de már előtte is érzékeli a hangokat, így anyja szívdobogását, járását, éneklését. Ezek erősítik a kettőjük között lévő állandó és szoros köteléket. 

Az anya szervezetébe bejutó tápanyagok, valamint a testében termelődő kémiai anyagok nagy része a méhlepényen át a magzathoz is eljut, de a baba is küld jeleket az anyának, amik hatnak az anya fizikai és érzelmi állapotára. A közös harmónia megjelenhet az anya és a baba álmaiban, érzéseiben. A baba agyi fejlettsége azonban egészen mostanáig ismeretlen volt a kutatók előtt, hiszen nagyon nehéz egy anya hasában lévő magzat agyi aktivitását mérni, még egy újszülöttét is. 

Szuperaktív babaagy

Születés után a csecsemőket hirtelen hatalmas mennyiségű inger éri a külvilágból. Gondoljunk csak bele: a meleg, csendes és sötét anyai hasból „kiesnek” egy mesterségesen és vakítóan világos, műszerektől hangos, idegen illatoktól hemzsegő környezetbe, és ezzel párhuzamosan megszűnik idilli együttélésük az édesanyával. Agyuknak fel kell készülnie erre a nyüzsgő és idegen világra, alkalmazkodnia kell hozzá. Eddig nem volt világos, hogyan változik az agyi aktivitás a születés során, ami az egyik legdrámaibb változás az ember életében, és az egész testre hat, beleérte az agyat is.

A magzatok agyi aktivitásáról különösen nehéz felvételt készíteni, hiszen sokat mozognak az anyaméhben. A kutatók ezért az anya hasára helyeztek egy puha mágnestekercset, a mesterséges intelligencia segítségével kiküszöbölték a magzat mozgásának hatásait, és így sikerült megvizsgálni a magzat agyát. A zaj kiiktatásával rekonstruálhatták a magzat agyi idegi tevékenységét, majd új tanulmányukban 140 magzatról és csecsemőről gyűjtöttek össze 184 agyfelvételt a fogantatás utáni 25. és 55. hét között. Egy átlagos terhesség körülbelül 40 hétig tart, úgyhogy az adatkészletek jól tükrözik a születés előtti és utáni agyat is. 

A kutatók több mint 10 évig gyűjtögették az adatokat funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) segítségével, ami mérte az agyi aktivitást, figyelve, hogy mennyi oxigénnel dúsított vér áramlik át a szerven, így a különböző területeken lévő neuronok működését is monitorozva.

Ezek a területek magukban foglalják a szenzomotoros hálózatot, amely a külső ingerek – például látvány és hang – feldolgozásáért, valamint a mozgások koordinálásáért felelős. A szenzomotoros és a kéreg alatti hálózatokban megfigyelt hatások mellett a kutatók azt is észrevették, hogy az agyi aktivitás a frontális kéreg felső részén is szignifikánsan megnőtt. Ez az agyterület összetettebb kognitív készségeket szabályoz, például a rövid távú memóriát. A sokk ekkor jött, ugyanis eddig úgy vélték, a homloklebeny csak később, gyermekkorban fejlődik ki, és a neuronok közötti kommunikáció nem ilyen erős és szoros. A kutatók most azt tervezik, hogy összehasonlítják a koraszülött csecsemők agyhálózatának időzítését és növekedését a 37. hét után született babákéval, hogy meglássák, különböznek-e korai agyfejlődésükben.