Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye

A kő emlékhely Kr. e. 2620 és 2480 között épülhetett több szakaszban, de a központi nagy oltárkövet később, Kr. e. 2500 és 2020 között tették a helyére. A kőtömböket valószínűleg fasínek tetején csúszó faszánkókkal húzták oda hónapokig, rengeteg ember bevonásával. De miért végeztek ilyen hosszú és fáradságos munkát? Egy új elmélet szerint, hogy a közös munkával, a különböző régiókból származó kövekkel a sziget egységét mutassák és erősítsék az Európából egyre nagyobb számban érkező bevándorlókkal szemben. 

Egy új tanulmány szerint a skót kőkörök és az angliai Salisbury-síkság déli peremén, Wiltshire-ben található Stonehenge közötti hasonlóságok arra utalnak, hogy a két egymástól távoli terület közötti kapcsolat szorosabb lehetett, mint eddig gondolták. Funkciójáról több ötlet is felmerült már csillagvizsgálótól elkezdve temetőn, gyógyító helyen át, de az a régészek szerint valószínű, hogy nem messze a műemléktől, Durrington Walls faluban nagy lakomákat rendeztek disznók, marhák leölésével.

Külföldi kövek

A nagy sziklák tetején lévő nagy homokkő lapok valószínűleg a wiltshire-i West Woodsból származnak. De a Stonehenge jellegzetes megjelenését jelentő magas sarsen kövek mellett találunk itt mintegy 80, „kékkőnek” nevezett követ is, amelyek kisebbek és vizesen kékes színűek. Ezek Craig Rhos-y-Felinből jöttek, a délnyugat-walesi Preseli-hegységből, de azt nem tudni, hogy  kerültek Wiltshire-be.

Az oltárkő, a centrális nagy szikla Skócia északi részéről érkezhetett, a feltételezések szerint ezer kilométer távolságból. Ez a zöld homokkő nagyobb és eltérő anyagú, mint a többi kő. Az analízisek szerint hasonló az északkelet-skóciai Orkádiai-medence régi vörös homokkövéhez. 95 százalékos valószínűséggel innen, az Invernesst, Thursot, Orkney-t és Shetlandet érintő régióból származhat. Talán – és ennek igen nagy a valószínűsége – az észak-skóciai neolitikus népek hozták ajándékként a délieknek. Szövetségük megerősítése miatt, vagy Stonehenge közös építése maga volt az egység megerősítése a közös munka révén.

Funkcióhipotézisek

Stonehenge egyébként körülbelül öt évszázadon keresztül hamvasztások helyszínéül szolgált. Az itt elhamvasztott emberek jó része a Salisbury-síkságon kívül élt, vagyis messziről is idejöttek a szertartásokra. De lehet, hogy gyógyító hely is volt, vagy templom.

Talán ősi naptárként is szolgálhatott, erre utal a kövek speciális elrendezése: a téli napforduló idején a lenyugvó nap a horizont alatt látható az oltárkő közepe fölött, a két legnagyobb álló kő között. A Bournemouth Egyetem régésze szerint segített az embereknek a napok, hónapok, évszakok számontartásában. A kövek a hónapok egy-egy napját képviselik, az egész helyszín egy hatalmas időmérő eszköz. 

Az új kutatások szerint Wiltshire híres kőköre Nagy-Britannia három különböző szegletének egyesülését fejezte ki, a hipotézis szerint a skótok és a walesiek saját köveiket vitték le Wilshire-be. Azért, hogy létrehozzák a közös identitás és politikai egység emlékhelyét – állítják a kutatásból született tanulmány szerzői az Archeology Internationalben megjelent cikkükben. A különféle tájegységekről származó sziklák a különféle közösségeket szimbolizálták, és az emberek, a föld, az ősök és az ég közötti egység monumentális kifejeződését. A tény, hogy minden köve távoli régiókból származott, és emiatt különleges a több mint 900 brit kőkörhöz képest, szintén arra utal, hogy

Annak ellenére, hogy Anglia, Skócia és Wales nem létezett fogalomként, amikor a Stonehenge 5000 évvel ezelőtt épült, mindhárom országot reprezentálhatta.

(Borítókép: A Stonehenge. Fotó: EA / G. WRIGHT / De Agostini / Getty Images)