Kiderült a Dunántúl népvándorlás kori népességének genetikai összetétele
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
Az Archeogenomikai Intézet új kutatás eredményeként tette közzé, hogy a Dunántúlon a népvándorlást megelőzően milyen rokonsági fokban állt egymással az alapnépesség, valamint a magyarság. Megállapították, hogy hunok nem éltek tovább a 9. században, és egyfajta népességcsere figyelhető meg az északi és déli genetikai jelleget mutató csoportok között.
A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézete új kutatási eredményt tett közzé a Science Advances folyóiratban, mely egy Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott program keretében valósult meg.
A kutatás célja a Dunántúl népvándorlás kori népességének genetikai leírása volt. A mintagyűjtés az Avar Kaganátus utolsó évei és a magyar államalapítás közötti átmeneti időszakra koncentrált − közölte az Archeogenomikai Intézet.
Dunántúl
Fotó: Reda / Getty Images Hungary
A csoport 296 emberi maradványt vizsgált 7–11. századi dunántúli temetőkből, összesen 103 teljes autoszomális genomot állítottak elő, melyhez egy új módszert alkalmaztak. Ezáltal beazonosítottak egy közvetlen közös ősre visszavezethető, egyező-DNS szakaszokat két vagy több egyén között, valamint a kutatás harmadfoknál távolabbi rokoni fok feltárását is segítette. De az is megállapítható általa, hogy a keleti avarok és a honfoglaló magyarok közvetlen rokonságban álltak-e egymással.
A kutatócsoport öt pontban foglalta össze az eredményeket:
- Genetikai szempontból jellemezték a Kárpát-medence népvándorlás kori alapnépességét. Megállapították, hogy Európán kívüli hatás nem következett, amely befolyásolta volna a kontinens genetikai összképét. Bár kiemelték, hogy a vaskortól kezdve több népcsoport is megtelepedett a Kárpát-medencében, ami archeogenomikai módszerekkel is kimutatható. Azonban belső átrendeződések figyelhetőek meg, melyek szerint a déli és északi genetikai jelleget mutató csoportok arányai időben és földrajzilag is elhatárolódtak egymástól. Az 5–6. századi északi jellegű egyének korlátozott folytonosságot mutatnak a látszólag genetikailag azonos csoportba tartozó 7. századi, más régészeti környezetből előkerült egyénekkel, ami egyfajta népességcserére utal ebben az időszakban.
- Pontosították a hunok, avarok és korai magyarok egymás közötti kapcsolatait, illetve a Kárpát-medencei alapnépességgel való viszonyukat. Megállapították, hogy a hunok biológiai továbbélése nem mutatható ki a 9. század végén beköltöző honfoglaló népességben. Ezek a csoportok zárt rendszert alkottak, és csak kis mértékben keveredtek a helyi népességgel. Az avar–magyar közös genetikai eredetet sem erősítették meg.
- A keletről jött avarok genetikai adatok alapján az eurázsiai sztyeppéről eredő népességeket is magukba foglalták. Ők a Kárpát-medence 7–8. századi, génjeiket átadó lakosságának mintegy ötödét tették ki. A honfoglalók egy többnyire európai jellegű alapnépességgel, és már csak elenyésző mértékben keleti avarokkal rendelkező Kárpát-medencébe érkezhettek be. A genetikai számítások alapján a beérkező magyar honfoglalók a Kárpát-medence akkori lakosságának mindössze tizedét tették ki. A beérkező honfoglalók létszáma 100-150 ezer fő lehetett, és már aktívan keveredtek az alapnépességgel.
- Már a honfoglalás előtt is megjelenhettek korai magyarok a Dunántúlon. Zalavár-Vársziget lelőhelyen a Kr. u. 850-es évek második felében épült a Hadrianus mártír zarándoktemplom melletti többrétegű temető. A tömeges honfoglalást megelőzően már megjelenhettek magyarok különböző nyugati területeken is, feltehetően a Karoling-kori fegyveres kíséret tagjaként.
- A Kárpát-medence lakossága átalakult a 6–11. század között. A genetikai hálózatok alapján kimutatható az avarok kapcsolati rendszere a 7. században, a Dunántúl és az Alföld egymástól való elszigeteltsége a magyar honfoglalást megelőzően, a honfoglalók tömeges megjelenése a 10. század elején, és az ezt követő, a teljes Kárpát-medencei lakosság átrendeződését eredményező népmozgás. A honfoglalók jelenléte a 9. század végén és a 10. század elején tömegesen csak az Alföldön mutatható ki.
Ezek alapján kijelentették, hogy összetett populációs események történtek a Kárpát-medencében. A vizsgált időszak helyi populációgenetikai viszonyait ismertették meg, de a külső népcsoportokkal való kapcsolatok feltárása vagy a honfoglalók eredete nem került fókuszba, ez későbbi kutatások tárgya lesz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
