Hazamehetsz, ha kész vagy – ez a titka a boldog munkaerőnek

Azt már tudjuk, hogy a bolygó legboldogabb népe a finn, de a legelégedettebb munkavállalók a dánok. Mit tudnak a dán cégek, főnökök és munkaadók, ami miatt alkalmazottaik nevetve ugranak ki reggelente az ágyból, hahotázva bicikliznek be munkahelyükre, és vicceket mesélve huppannak le dolgozni az irodában?

A dán titok például abban rejlik, hogy a főnökök nem ellenőrzik állandóan a beosztottakat, nincs stresszelő mikromenedzsment, és nem az a lényeg (mint itthon sok helyen), hogy leüld a 8 órát, hanem az, hogy elvégezd a feladatot. Ez a hozzáállás persze a bizalmon alapul, és nem a hierarchia éreztetése, hanem a demokratikus hozzáállás a kulcs.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb adatai szerint a dánoknak csupán 1,1 százaléka kényszerül túlórára vagy heti 50-nél több munkaóra ledolgozására. Ez lényegesen alacsonyabb, mint a 10,2 százalékos globális átlag. Az Egyesült Királyságban ez az arány például 10,8 százalék.

Meik Wiking, a The Art of Danish Living (A dán élet művészete) című könyv szerzője és a dán Boldogságkutató Intézet igazgatója a BBC-nek úgy nyilatkozott, honfitársai tényleg boldogok a munkahelyükön, erre az is bizonyíték, hogy

Na, itthon ezt hányan mondanák el? Persze, mert nálunk nincs a munkaszüneti napokon kívül is öt hét fizetett szabadság. Ha ezt nézzük, a dánok alig dolgoznak, de mégis termelnek, alkotnak, mert a kevesebb munkahelyi időt tényleg munkával töltik. Nagyon figyelnek a munka és a magánélet egyensúlyára is, a friss apukák például hat hónap (!) fizetett szülési szabadságot kapnak, ha szeretnék – bár gyanítjuk, ezt hamarabb megunják –, ugyanez a briteknél csak 1-2 hetet jelent.

A koppenhágai Tivoli Gardens vidámparkban minden dolgozónak van 3 métere, amit ő felügyel. Például ha 3 méteres körzetben szemetet lát, azt fel kell vennie, ha valaki segítségre szorul az ő területén belül, oda kell sietnie hozzá. Ez a szisztéma nemcsak azért nagyszerű, mert rendben tartja a parkot és segíti a látogatókat, hanem mert a dolgozók kompetensnek és megbecsültnek is érzik magukat, és így boldogan járnak be dolgozni.

A dán munkakultúrából ráadásul teljesen hiányzik a látszat: nem kell állandóan elérhetőnek lenni, hogy ezzel demonstráljuk, dolgozunk – bár igazából csak fenn vagyunk a munkacseten. Az eredmény a fontos. Ezt pedig a rugalmasság segíti: elhozhatják gyerekeiket az iskolából, de ahhoz, hogy ezt ne a munka rovására tegyék, előtte és utána keményen kell dolgozniuk.

Barátságos munkarend

A munkanapok nem tartanak szigorúan 4-ig vagy 6-ig, ez is vonzó a családosoknak, és hétvégente egyáltalán nem kell rendelkezésre állni, hiszen az a pihenésé, a magánéleté.

A munkaadók 100 százalékosan megbíznak az alkalmazottakban, ha hamarabb elmennek a munkából, akkor bizonyára végeztek is. De ez a bizalom régóta jellemző a dán kultúrára, nem használják ki egymást, sem a másik jóindulatát.

Az ország törvényei szerint az elbocsátott alkalmazottak sem kerülnek hirtelen utcára: a cégek kötelesek jelentős pénzügyi kompenzációval kedveskedni nekik. Tehát komoly szociális háló van, ami nem engedi kihullani az embereket a rendszerből. Dán hajléktalan? Ugyan, ilyen kategória jóformán nincs is, mert nagyon fontos a kollektív jólét. Ezzel szemben például az USA-ban az egyéni teljesítmény és ambíció a hangsúlyos, ezért pörögnek is az innovációk, de gyakran a munka és a magánélet egyensúlyának rovására.

Egyre több ország vezetése szavaz az utóbbira, mert hiába a sok újítás és szárnyaló gazdaság, ha nincs kinek, és ráfagy a mosoly a magányos innovátorok arcára. Úgyhogy szemüket Dániára függesztik, és másolják az egyéni jóllétet támogató:

• korlátlan fizetett szabadságot,
• mentálhigiénés napokat,
• wellnessprogramokat.

A kipihent, kiegyensúlyozott alkalmazottak ugyanis friss ötleteket, jobb problémamegoldó készséget és nagyobb elkötelezettséget jelentenek a vállalatoknak, ráadásul lelkesen járnak dolgozni.