1 millió dollárt kap, ha megfejti ezt a szöveget

Az Indus-völgyi civilizációt Harappa-kultúra névvel is illetik, fénykora a Kr. e. 3000–1300 közötti időszakra tehető. Az ókori Egyiptom és Mezopotámia mellett egyike volt az Óvilág három korai civilizációjának. Területe a mai Afganisztán északkeleti részétől Pakisztánig és Északnyugat-Indiáig nyúlt.

Nagyon kevés emlék maradt utánuk, sőt első nyomaikra is csak a XIX. század közepén bukkantak, mikor a brit birodalom hivatalnokai egy vasútrendszer építését felügyelték Pakisztánban. A munkások több százezer régi égetett téglát találtak a talajban, és egy részüket be is építették a vasútba, figyelmen kívül hagyva a téglák komoly régészeti értékét. A téglák között zsírkő faragványokat is felfedeztek, amiken művészi mintarajzolatok sorjáztak.

Árulkodó romok

Az 1920-as években brit és indiai régészek ráleltek a Harappa-városok romjaira. A leletek alapján az Indus-völgyiek találhatták ki és használták először

Jeleskedhettek a fémmegmunkálásban is, réz, ón, ólom és bronz felhasználásával készítettek tárgyakat, de fegyverek vagy bármilyen harcászati eszköz és emlék nem maradt utánuk. Mintha soha nem harcoltak volna.

Kialakították a városok vízellátó rendszerét, a náluk működtetett szennyvízbegyűjtő és -elvezetési szisztémák fejlettebbek voltak, mint a Közel-Keleten található korabeli városokban. A lakosok kutakból vették a tiszta vizet, a szennyvizet fedett csatornákban vezették el az utcákon, ezekhez csatlakoztak a legkisebb, a centrumtól messzebb álló házak is. Kultúrájuk Kr. e. 2600-tól 1900-ig virágzott a mai Pakisztán és Észak-India területén. A nép életét meghatározhatta az Indus folyó, az Arab-tenger, a Gangesz.

Az 1920-as évekig azonban a civilizáció teljesen feledésbe merült, akkor felerősödtek a kutatások a területen, és a mai napig több mint ezer települését fedezték fel Pakisztánban és Északnyugat-Indiában. Így derült ki, hogy drágakő nyakláncokkal ékesítették magukat, és kőfaragással is foglalkoztak. Egy korábbi Nature-tanulmányban az Indus-völgyi civilizáció szakértője, Andrew Robinson azt mondta, egymillióan élhettek itt, és biztos, hogy komoly cserekereskedelmet folytattak Mezopotámia népével. A mezopotámiai Ur városában Indus-jelekkel ellátott tárgyakra bukkantak. 

Titkosírás unikornisokkal

Megélhetésüket feltehetőleg a mezőgazdaság segítette, a folyók, a tenger táplálta földjeiket. Mivel az írásmódjukról nincs sok információnk, ezért az akkori intézményekről és kormányzási rendszerekről sincs tudásunk. Egy írásos emlék viszont fennmaradt, csak még mindig megfejtőre vár.

Körülbelül 4000 kő- és rézlemezre írták a furcsa szimbólumokból és illusztrációkból álló szöveget, ami semmilyen ismert nyelvre nem hasonlít. A feliratok nagyon rövidek, ezért is nehéz megfejteni őket, átlagos hosszuk 5 jel körül mozog, a leghosszabb is csak 34 karakter. Az írásban képi szimbólumokkal találkozhatunk, például emberek és állatok (bikák és unikornisok) képével. Sok nyelvész, aki már foglalkozott a dekódolással, állítja, ez nem is egy nyelv, hanem csak vallási vagy politikai jelképek, piktogramok egymás mellett.

Az Indus-völgyi civilizáció végét feltehetőleg a klímaváltozás és az elvándorlás okozta. Kr. e. 1300 körül ugyanis teljesen felszívódott a fejlett bronzkori civilizáció. Egy 2012-ben napvilágra került elmélet szerint az éghajlatváltozás okozhatta összeomlásukat, akkor is volt ugyanis egy komoly felmelegedési hullám, ami tönkretehette mezőgazdaságukat. 

Ugyanakkor van egy olyan teória is, hogy földrengések állnak az összeomlás mögött: egy 2006-os tanulmány azt taglalta, hogy ezek több harappai lelőhely pusztulását befolyásolhatták, a remegések hatására a vízellátás és a tengerszint magassága is megváltozott.