Lassan kikopnak a közmondások, még jó, hogy Chuck Norris kirobbanó formában van

„Örökzöldek vagyunk, mint a Rolling Stones”, és a „Kormányról kell ellenzékben lennünk. Ezt még Chuck Norris is kipróbálhatná, neki is becsületére válna, pedig neki négyharmados többsége van” – mondta Orbán Viktor idei évértékelőjében. Korábban pedig előszeretettel dobott be dakota közmondásokat a közbeszédbe. Azonban ma már nemcsak a dakota, de bármilyen más közmondás és állandósult szókapcsolat, szólás is ritka, mint a fehér holló. Miközben sokan tudunk létezésükről, alig használjuk őket. Mi történik?

„A négyharmaddal rendelkező Chuck Norris nem egy elterjedt szólás, inkább egy jópofa beszólás, úgynevezett „bonmot.” Funkciója azonban hasonló, mint a szólásoké és a közmondásoké: ezek mind színesebbé, szórakoztatóbbá teszik a beszédet. Ennek ellenére a vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az idő előrehaladtával

Még a húsz évvel ezelőtti állapothoz képest is” – magyarázza dr. Forgács Tamás nyelvész.

Ennek oka, hogy a szólások, közmondások nagy része sokak számára elavultnak tűnik. Az „Ajándék lónak ne nézd a fogát”, a „Közös lónak túros a háta” vagy a „Bámul, mint borjú az új kapura” fordulatok egy régi paraszti világban születtek, amikor a lóvásárban a hozzáértők a ló fogazatából meg tudták állapítani az állat életkorát, vagy ha többen használtak egy lovat, akkor annak gyakran kisebesedett a háta, mert nem vigyáztak rá úgy, mint a sajátjukra. És azt is megfigyelték, hogy a tehenek maguktól hazataláltak a legelőről, ám ha közben a paraszt portáján kicserélték a kaput, akkor a tehenek csak csodálkozva nézték, nem mentek be az udvarra, külön be kellett őket hajtani.

Olvasva tanul az ember

A szólás- és közmondásismeretet illetően a legnagyobb baj az, hogy ma a fiatalok nagyon kevés irodalmi szöveget olvasnak, és tudjuk, hogy már a kötelező olvasmányok befogadásával is nagy gondok vannak. „Egy olyan hosszú szöveg értő olvasása, mint például

Márpedig a közmondások, szólások nagy része regényekben vagy éppen mesékben fordul elő. A köznapi beszédben, különösen a gyakran meglehetősen sekélyessé és igénytelenné vált tévéműsorokban keveset lehet hallani közülük.

„De mégsem gondolom, hogy valaha is mind eltűnnének a nyelvhasználatból, mert sokuk nagyon kifejező, és színes részét képezi a szókincsnek. Visszaszorulnak, de egy részük annak ellenére tartósan fennmarad, hogy nem ismerjük az eredetüket.”

Használjuk, csak nem értjük

Ha már a közös lónak túros a háta közmondást említettük: ezt sokan hosszú ó-val mondják – nyilván mert a túró szónak van értelme. Holott valójában túros van az eredeti a közmondásban, ami a gennyes seb régi nevéből, a túrból származik. Ha közös a ló, mindenki csak nyergeli, használja, de ha kidörzsölődik, megsérül a hátán a bőr, akkor nem balzsamozzák, nem kenegetik, mert azzal nem törődik senki. Akkor pedig túros lesz a háta. A lovat bármilyen közösen használt dologra fel lehet cserélni,

amit többen is használnak, arra nem vigyáznak annyira az emberek, mint a sajátjukra. Ezért is találunk ma olyan elferdített változatot, hogy „Közös mosógépnek vízköves a csőrendszere”.

És ha kicsit visszatérünk az „Ajándék lónak ne nézd a fogát” közmondásra, akkor elmondhatjuk azt is, hogy a ló fogazatát alaposan meg kellett nézni, ugyanis a lókereskedők, a lócsiszárok sokszor vasreszelővel ék alakban megreszelték a lovak fogait, hogy „megfiatalítsák” a paripát. Ez a szólás is kifejező, és örökérvényű, csak egy lépés kell ahhoz, hogy bármi ajándéknak ne nézzük az értékét. Például „Ajándék autónak ne nézd a korát”.

Dűlő, duga, fabatka

Szókincsünknek szerves része a kikosarazás is, pedig többnyire fogalmunk sincs róla, hogy a várkastélyok ablakain az udvarlóknak, szeretőknek leeresztett kosarakhoz nyúlik vissza a szólás eredete, még a középkorból. Ezekben húzták fel titokban a szerencsés lovagokat, ám ha nem nyerték el a vár úrnőjének tetszését, akkor eleve lyukas vagy gyenge fenekű kosarat bocsátottak le az udvarlóknak, ezzel jelezve, hogy nekik ott nincs sok keresnivalójuk. Azt is mondhatták volna nekik, hogy rossz helyen kopogtatnak, már ha nem titokban, éjnek évadján udvarolnak, hanem nyíltan bemennek volna a várba, egyenest a kiszemelt hölgy ajtajához.

A kosarat kapott lovag tehát nem jutott dűlőre imádottjával.

ha sikerül elvégeznünk valamilyen munkát, vagy közös nevezőre kerülünk, megállapodunk valakivel. Nem is tudhatjuk, mert ez is a régi paraszti világban született, amikor a dimbes-dombos helyeken mindig a meredekebb dűlőútnál fejezték be a szántást, ott hajtották le az igavonó állatokat a földről. Egy terv pedig könnyen dugába dőlhetett, úgy, mint egy összeroskadt hordó, ami sokáig üresen állt, ezért kiszáradtak és összetörtek a dongái vagy régiesen: dugái. Így viszont az egész már egy fabatkát sem ért.

Vélhetően egy nagyon kis értékű pénz, még a vaspénznél is értéktelenebb, pedig akinek nemhogy rézpénze, de még egy vasa sem volt, az már tényleg szegénynek számított. A fabatka erre licitálhatott rá, ahol a batka a régi babka szót jelölheti, és talán sohasem létezett ilyen fizetőeszköz, az egész csak egy kifejező szólás lehetett. Akárhogy is történt, a fordulat ma is használatban van.

Cser, pác, csáva

Akinek pedig nincs pénze, egyértelműen csávába kerülhet. Még ha a legtöbbünknek sejtelmünk sincs róla, mi is az. Talán jobb is, mert a csáva a bőrkikészítéssel foglalkozó tímárok leforrázott, kutyaürülékből készített, lúgos áztatófolyadéka (úgy is hívták, hogy kutyaganajos csáva), amiben nem jó benne maradni. Ahogyan nyakig a pácban sem, hiszen egy sonka is tönkremegy, ha túl sokáig van a páclében. És lehetőleg senkit ne hagyjunk cserben sem, ez utóbbi ugyanis szintén a nyersbőr kikészítéséhez használt csersavas levet jelenti. Ha ottfelejtették a cserzőlében a bőrt, akkor az vagy teljesen tönkrement, vagy erősen csökkent a felhasználhatósága.

Nem kell még temetni

A szólások és közmondások néha talán kissé avíttasan hangzanak, de van bennük még elég kifejezőerő. Amennyire cifrán tudunk magyarul káromkodni – és sokaknak szinte kifogyhatatlannak tűnik a szitokszó-fantáziája –, úgy felmerül az a kérdés is, hogy vajon kikopnak-e egyszer beszédünkből a szólások, közmondások? Vagy szó sincs ilyesmiről, folyamatosan érkezik utánpótlás?

Dr. Forgács Tamás szerint szó nincs eltűnésről, sőt mindig születnek újabb fordulatok is. Elég a nem annyira régi olajra lép vagy az elhúzza a csíkot szólásokra gondolni (ez utóbbi valószínűleg a repülőgépek kondenzcsíkjára utal). De ott van például A tizedes meg a többiek című kultfilm, benne az „oroszok már a spájzban vannak” fordulattal, amiben az oroszokat bármire ki lehet cserélni, és meg is tesszük, például: a mesterséges intelligencia már a spájzban van.

Feltehetjük még azt a kérdést is, hogy a digitális folklórt átható és tematizáló

A professzor szerint bizonyos mértékben igen, habár a mémek nemcsak verbálisan, hanem vizuálisan is léteznek, illetve rengeteg szólást és közmondást ferdítenek el a poén kedvéért, ezzel azonban éltetik is a frazeológiát. De amilyen viharos gyorsasággal képesek elterjedni, legtöbbjük annyira tiszavirág-életű is. A mindenhez is értő Chuck Norrisnak azonban külön bérelt helye van a posztmodern néphagyományban, ami a legkevesebb, hiszen ő az, aki elszámolt már végtelenig. Kétszer.