Új felfedezést tettek az etológusok, az egerek is képesek elsősegélyt nyújtani

Korábban a delfineknél és az elefántoknál figyelték meg, hogy ha egyik társuk rosszul nézett ki, elájult, eszméletlenül feküdt, akkor elsősegélyben részesítették. A hangyák is igen empatikusak egymással, sőt a nyáron értesülhettünk arról, hogy a cipőinkkel minden probléma nélkül szétzúzható kis rovarok milyen mélyen érző lények. A tudósok ugyanis felfedezték, hogy a floridai ácshangyák életmentő műtétet hajtanak végre társaikon. Ha egyiküknek valamilyen sérülése van, kitisztítják sebét, de ha menthetetlen, amputálják a sérült végtagot.

Ez a Current Biologyban megjelent tanulmány feltárta, hogy van olyan afrikai hangyafaj, ami a mirigyeiben lévő gyógyszerrel kezeli társai beteg végtagjait. Mivel a floridai ácshangyáknak ilyen nincs, szájszervükkel tisztítják meg a másik sebeit, ha például az a lába alsó részén sérült, de harapással amputálják a lábát, ha a felső hányadon van a sebesülés. A hangyák képesek felállítani a diagnózist, megállapítani, hogy gyógyításra vagy amputációra van szükség. A vizsgálatok szerint minden hangya orvosnak született, ez nem egy tanult képesség, hanem veleszületett orvostudomány.

Mikor a hangyák lábának felső része sérül, lelassul vérkeringésük, a baktériumokkal teli vér komótosabban kering, így az amputációra is jut elég idő. Az alsó rész viszont kevés izomszövettel rendelkezik, így a fertőzések itt gyorsabban terjedhetnek. Mivel az amputáció túl sok időt venne igénybe, hogy a hangyák megállítsák a káros baktériumok terjedését, ezért inkább a seb megtisztítására összpontosítanak.

A hangyákról mindig tudtuk, hogy szervezett, fejlett lények, amelyek valami magasabb intelligenciát képviselnek, nem csak a földön futkároznak – nem véletlenül lettek szuperhősfilmek főszereplői –, de az egerek, amiket mindenki csak kártékony, ház körüli rágcsálónak tart, mióta Hippokratész utódai? És emellett empatikus, szociális lények, amik szintén egymás segítségére sietnek, ha baj van.

Minden egér doktor!

A hangyamegfigyeléseket a Dél-kaliforniai Egyetemen tették, ahol már korábban kiderítették az etológusok, hogy a sérült egereken úgy próbálnak segíteni társaik, hogy simogatják, bökdösik, ütögetik őket. Azt viszont még eddig sosem látták, hogy a másik nyelvét harapdálták vagy húzogatták volna. Ha több tucat egér találkozott egy sérült, gyenge társsal, amelyet stressz sújtott vagy eszméletlen volt, az egerek több időt töltöttek vele, intenzíven gondoskodtak róla. Számszerűsítve: amikor 13 percen keresztül tartózkodtak együtt a beteg társsal, a közös idő mintegy felét az ő gondozására fordították. Egyre erőteljesebben próbáltak életet lehelni a másik bajszosba,

A legagresszívebb fellépés a másik nyelvének cibálása volt. Nem is kellett feltétlenül látniuk a beteget, sötétben is észlelték, hogy bajban van, a másik reakcióképtelen viselkedése egyből kiváltotta a gondoskodói attitűdöt. Az is kiderült, hogy az egymás által gondozott, ápolt egerek gyorsabban felépültek, mint azok, amik ugyan magukhoz tértek, de nem kaptak hasonló gondoskodást. Ha sikeres volt az ápolás, az elsősegélynyújtó egér felhagyott a gyógyítgatással, babusgatással. Nagy kérdés, hogy vajon ez a viselkedés tanult vagy ösztönös?

A kutatók szerint inkább veleszületett, és minden egérben megvan, egyfajta evolúciós örökség, amit neuronális mechanizmusok magyaráznak. A kötődéshez, szeretethez, szexualitáshoz kapcsolódó oxitocinhormon, ami az embereknél is a bizalom, a társadalmi kapcsolatok elősegítője, felszabadul az egerekben és kiváltja a gondoskodó magatartást. Amikor a kutatók ezeket inaktiválták vagy blokkolták, romlott ez a fajta viselkedés. Az oxitocin tehát elengedhetetlen volt a vészhelyzeti reakcióhoz. A hormon az embereknél egyébként szintén a bizalomhoz és a szeretethez kapcsolódik, ami elősegíti a társadalmi kötődést.