17 évesen felejtette el az anyanyelvét, és még a szüleit is idegennek hitte

Hollandiában leesett az álla az orvosoknak, amikor egy 17 éves holland fiú a térdműtétje után, az altatásból felébredve csak angolul tudott beszélni. Mintha elfelejtette volna anyanyelvét, de vajon lehetséges lenne ez? Az anyanyelv elvesztése nagyon ritkán történhet meg, és különleges körülmények kellenek hozzá, például ha valakit egész kis korában fogad örökbe egy más nyelvet beszélő család, a hazájától távol. A kutatások szerint a pubertáskor után már szinte lehetetlen elfelejteni az anyanyelvet, mert az agy ekkor már elég érett, kevésbé képlékeny, nemigen változik.

Ami viszont flexibilisebb még ekkor is, az a szókincs, ami beszűkülhet, ha kevesebbet használják. A szavak ugyan megmaradnak, de tovább tart előkeresni őket. A nyelvtan ezzel szemben jobban ellenáll a felejtésnek. Egy tavalyelőtti tanulmányban a lingvisztika kutatói azt találták, hogy azok a spanyol anyanyelvűek, akik az angolt második nyelvként beszélték, de már több mint 15 éve éltek az Egyesült Királyságban, nem változtatták meg a spanyol jelen idő használatának módját, ami különbözik az angol nyelvétől.

Perfekt angol lett focizás után

Visszatérve a holland tinédzserre, a fiú focizás közben sérült le, így meg kellett műteni a térdét. Az operáció sikerült is, de amikor magához tért, csak angolul tudott megszólalni, és kijelentette, most az Egyesült Államokban van. A műtét előtt tudott ugyan angolul, de csak annyit, amennyit a középiskolában tanult. Ráadásul nem ismerte fel a szüleit, és nem tudott hollandul megszólalni, s nem is értette a nyelvet.

Persze pszichológusok is megvizsgálták, és nem találtak pszichiátriai tünetet, de még a családi anamnézisben sem. Anyai ágon előfordult néhány depressziós ős, de ennyi rendellenesség volt csupán. A kórházban először arra gyanakodtak, hogy még az érzéstelenítés delíriuma hat a fiúra, de mikor néhány órával később sem tudott megszólalni hollandul, összehívták a pszichiátereket. A fiú nyugodt volt és éber, válaszolt minden neki feltett kérdésre – angolul, de holland akcentussal. Később megpróbálkozott a holland válaszadással, de nem ment könnyen.

God zij dank!

Az orvosok végül felállították a diagnózist:

A neurológus nem talált semmilyen rendellenességet, majd a fiú a műtét után 18 órával kezdte megérteni a hollandot is, de még nem tudott rendesen beszélni. Mikor néhány barátja meglátogatta, hirtelen visszajött az anyanyelve („God zij dank!”, vagyis: Hála istennek!), értette és beszélni is tudta. Mivel mindez ilyen spontán módon történt, nem tartottak neuropszichológiai vizsgálatot és elektroencefalogrammal (EEG) vagy más típusú agyvizsgálattal sem kínozták, hanem három nappal a műtét után hazaengedték.

Ami egyedivé teszi ezt az esetet, az az, hogy az FLS-nek ez egy ritka, az orvosi szakirodalomban mindössze kilencszer feljegyzett esete. Eddig mindig csak fehér, nem kétnyelvű férfiakkal történt meg, hogy az anyanyelvükről hirtelen egy másik nyelvre váltottak. Serdülőnél még nem tapasztaltak ilyet, ez volt az első eset. Az FLS pontos oka nem ismert, de már más esetben is érzéstelenítés után jelentkezett. Talán az érzéstelenítő nem ürül még ki a központi idegrendszerből, és ez vezet egy ilyen különös állapothoz, vagy nem is betegség, hanem a delírium átmeneti kísérője. Ennek az állapotnak egy tartósabb variációja egyébként az akcentusszindróma, amikor a páciensek úgy kezdenek beszélni, mintha akcentusuk lenne. Ez általában agysérüléseknél fordul elő.