Földönkívülieket kereső misszió indul a Szaturnusz holdjára
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Közelebb kerültünk ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik az élet és a halál határán - Tükrökkel küldene mesterséges napfényt a Földre egy startup, már meg is volt az első teszt
- Polikrízisek korát éljük, a katasztrófa elkerülése viszont nem is olyan bonyolult
- Történelmi áttörés a rákkutatásban: 42 százalékkal csökkenti a melanoma visszatérését a személyre szabott vakcina
- Genetikai mutációval élő széncinegét kaptak lencsevégre egy nógrádi faluban
Az ESA tervei szerint földönkívülieket kereső misszió indul a Szaturnusz holdjára, az Enceladusra, mert ez az egyetlen hely, ahol tényleg tapintható, vizsgálható az űróceán vize. A holdnak több olyan jellemzője van, amely reménykeltő lehet idegen élet kutatása szempontjából. Az Európai Űrügynökség pedig bejelentette misszióját.
Az Enceladus jeges holdja jelenleg a legoptimálisabb lokáció az élet keresésére a világűrben. Nem tudjuk, hogy ez a távoli objektum lakható-e, de számos olyan jellemzője van, amely reménykeltő – épp ezért jelentette be az Európai Űrügynökség nemrég, hogy egyedülálló küldetésre indul, hogy végleg megtalálja az ufóválaszt.
Október elején berlini csillagászok publikálták, hogy a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdján, az Enceladuson nagy eséllyel élet lehet. Az égitestről származó vízgőzfelhőt vizsgáló tudósok olyan komplex molekulákat találtak, amelyek az élet jelenlétére utalhatnak. A 2017-ben véget ért Cassini-misszió – amely feltárta, hogy a déli póluson vízjégszemcsékből és gőzökből álló, 9700 kilométer magasságba törő felhő bukik elő – adatait most vizsgáló német kutatók azt állítják, szerves anyagokat fedeztek fel a felhőben, és bizonyos típusú molekulákat most először sikerült ott kimutatni. Szerves anyagokat és sókat már korábban felfedeztek a Szaturnusz gyűrűjében, a jégszemcsékben, amelyek az Enceladusról lökődtek ki.
Izgalmas belső, rideg külső
Az Enceladus kisebb, mint a mi Holdunk, a légköre sem érdekes túlzottan, de ami a belsejében lapul, az igazán izgalmas. A mindössze 480 kilométer átmérőjű holdról úgy tartják, hogy külső jéghéja egy 32 kilométer mély globális óceánt borít, amely egy sziklás magot vesz körül. Az Enceladus déli pólusán négy egyenes, párhuzamos hasadék, „tigriscsík” húzódik, amelyekből víz tör fel. Ezek a hasadékok nem hasonlítanak semmi másra a Naprendszerben.
Az Európai Űrügynökség (ESA) idei németországi tanácskozásán néhány hete eldöntötték, milyen projektekbe vágnak bele a következő három évben, megállapították a költségvetést, a prioritásokat, az ESA 2040-es stratégiáját is elkezdték tervezni. Az egyik kiemelt pont az Enceladus-misszió, amely a Voyage 2050 stratégia része. A küldetés egy keringő- és egy leszállóegységet foglal magában, amelyeket két indítás során szerelnek össze a pályán. A leszállóegység a hold déli sarkán száll majd le a tigriscsíkoknak nevezett repedések közelében. Ezek a 130 km hosszú, egymástól 35 km távolságra lévő vájatok a felszín alatti folyékony víz útjai, amelyekből folyamatosan törnek fel gejzírek. A repedéseket a Szaturnusz körüli egyenletlen pálya okozza, amely változó vastagságúvá teszi a jégréteget, így ez hol vastagabb, hol vékonyabb.
A gejzíreknek köszönhetően közvetlenül vizsgálhatjuk a mély óceánt, és nem kell átfúrni a jeges kéreg több kilométeres rétegét.
Az Enceladusra eljutás legoptimálisabb határideje 2052-re várható a pályabeállítások miatt, és a leszállóegység a tervek szerint egy hónapig lesz üzemkész. Ekkor a jeges hold az átlagosnál több napsütést kap.
Rettegjetek, ufók!
Az Enceladus nem az egyetlen lehetséges küldetés. Az ESA jelenlegi űrmegfigyelő flottája között található:
- a Solar Orbiter, amely az első képeket szállítja a Nap sarkvidékeiről;
- az Euclid, amely a sötét univerzumot tanulmányozza;
- a Merkúr felé tartó BepiColombo;
- a Jupiter felé tartó Juice;
- és ott van a CHEOPS is, amely a közeli fényes csillagok körül keringő ismert exobolygókat vizsgálja.
Ezekhez a küldetésekhez további szondák és teleszkópok csatlakoznak. A jövőre induló PLATO és a 2029-ben elstartoló ARIEL bővíti az ismert földi exobolygók számát, és tulajdonságaikat kutatja. Az EnVision a következő évtized elején a Vénuszra utazik kutakodni.
Az ESA a Rosalind Franklin marsjáróval is fokozza jelenlétét a Marson, ami a 2028 őszi felbocsátását követően biológiai jeleket fog keresni a vörös bolygón. De tervben van a világegyetem mélyebb vizsgálata is. A NewAthena egy páratlan felbontású röntgensugár-obszervatórium, amely 2027-ben kapja meg a végleges jóváhagyást. Az Arrakihs a sötét anyag közeli galaxisokra gyakorolt hatását analizálja.
A következő évtized közepén az ESA LISA űrszondája a szupermasszív fekete lyukakat, a fehér törpe kettőscsillagokat és akár a kettőscsillagok körül keringő bolygók ütközését teszi láthatóvá. Sőt, méri majd az univerzum tágulását is. Lassan tehát kiderül, hányan vannak még a világűrben rajtunk kívül, és mifélék. Rettegjetek, ufók!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
