További Tudomány cikkek
Akárhogy is nézzük, az átlagfelhasználó szívéhez két úton juthat el egy szoftvergyártó: az egyik a megbízhatóság, a másik a parasztvakítás. A Windows Vista esetében a megbízhatóságot elemezni egyrészt korai, másrészt alattomos húzás lenne: bétaprogram stabilitásáról úriember nem beszél. A külső viszont már mutogatja magát, bár az Aero-Avalon páros csak a másfél év múlva megjelenő verzióban nyeri el végső formáját.
Célhardver
Amit rögtön az elején érdemes leszögezni: hogy minden látványos extrát láthassunk, kénytelenek leszünk 3D-s kártyát vásárolni, méghozzá egy DirectX 9 kompatibiliset, legalább 64 megabájt memóriával. Másra nem is lesz szükségünk, fél gigabájt memóriával meg egy átlagos processzorral teljesen használhatónak bizonyult a rendszer.
A Vista béta-verziója már magában rejtegeti az Avalont, de azt csak a megfelelő driverekkel tudjuk előcsalogatni. Ezek letölthetőek az Nvidia vagy az Ati oldalairól. Az új meghajtók telepítése után azonban egyből megjelenik az új felület.
Avalon-Aero
Az Avalon-Aero leglátványosabb újítása az átlátszó felszín. Teljesképernyős nézetben persze nem fáraszt minket mindenféle effektussal az operációs rendszer, de amint kiderül, hogy nem dolgozunk (ugyan ki szerkeszt szöveget kisméretű ablakban?) életbe lép a látványterv: a cím-, és a menüsor valamint az ablakszegély átlátszóvá válik. Azért nem teljesen, a háttér elmosódottan jelenik meg, ami egyrészt látványos, másrészt elkezdünk émelyegni ha hosszasan nézzük: mint amikor szemüveggel incselkedik egy sasszemű. Mindenesetre az átlátszó felülettől elegánsabb, könnyedebb lesz a megjelenés, de nem szakítja le a plafont.
A jobb sarokban található gombok (tálcára küldés, méretváltás, kilövés) is megváltoztak, soványabbak lettek, de a driverek telepítése után elkezdenek világítani: ha ráhúzzuk az egeret, az x gombja vörösen, a másik kettő kéken izzik, kicsit közlekedési lámpás hatást kölcsönözve a felső sávnak.
Egy pillanat műve
Az ablakok felbukkanása és eltűnése is újszerű: nihilista módon a semmibe tartanak, és onnan is jönnek, sőt, egyenesen manifesztálódnak. Ha az ablakokat száműzzük a tálcára, egyre kisebbé válnak, aztán eltűnnek, ha felhozzuk őket onnan, ugyanezt láthatjuk, csak fordítva. Mindenesetre olyan gyorsan történik az egész, hogy alaposan oda kell figyelnünk, ha tudni akarjuk, hogy mit is látunk tulajdonképpen. Éppen ezért a művelet annyira nem is látványos, mint vártuk: egy befejezetlen mutatványnak tűnik, amolyan "oké fiúk, megmutatom, hogy mit tudok, de aztán sürgősen hagyjatok békén".
Ugyanígy űr maradt bennünk az ablak bezárásakor: az x-re kattintás után az ablak elkezd hátrafelé dőlni, és már reménykednénk, hogy a végén láthatatlanul vékonnyá válik, de valahol félúton szertefoszlik az ablak a bitek végeláthatatlan áramlatában.
Kevés lesz
Ezek az újdonságok látványosak ugyan, de egyáltalán nem hasznosak, ráadásul lassan ez lesz az elvárható minimum. A Mac OS már évek óta tud ilyesmit, ráadásul ott a 3D-s mag használata jóval látványosabb, és esetenként kevésbé öncélú: az alsó sáv hullámzása, az örvényszerűen eltűnő ablakok izgalmasabbak, mint a Vista címsorában látható elmosás. A jobb sarokba húzott egérre átméretezett és egymás mellé rendezett ablakok pedig használható extrák.
Persze a Vistának még legalább egy éve van arra, hogy kiforrja magát, hogy látványosabb, izgalmasabb legyen. Arról nem is beszélve, hogy az Avalon a programozók számára is új távlatokat jelent, így a Vistához írt programokkal lesz csak teljes az új berendezés.
Ki lehet kapcsolni
Sokan húzzák a szájukat, hogy egy operációs rendszer futtatásához is célhardverre van szükség, de az Avalont egyáltalán nem kötelező használni. Bárki kikapcsolhatja az átlátszó felületeket meg a többi extrát, azért még minden ismerősünk tudni fogja, hogy a legújabb operációs rendszert használjuk, hiszen az Aero-séma önmagában is más. Arról nem is beszélve, hogy aki betegesen irtózik minden újszerű élménytől, az a Windows 2000-ből ismerős felületre is átválthat.
De nem is ez a lényeg: DirectX 9 kompatibilis, 64 megabájt memóriás kártyát már manapság is kapunk tízezer forintért, a várható megjelenés időpontjában pedig már egy közepesebb integrált grafikus mag is megfelel majd a követelményeknek. Kicsit újra kell alkotnunk az operációs rendszerről alkotott képünket, de ha azt elfogadtunk, hogy az újabb és újabb verziókhoz memóriát, processzort, vincsesztert kell bővítenünk, akkor miért pont a grafikus mag jelentene kivételt?
Az Nvidia oldalán találunk egy listát a támogatott magokról, ennek az első tagja (Geforce 5100) annyira gyenge, hogy még nem is hallottunk róla. Geforce 5200-asból viszont bőven találunk az itthoni gépekben is, és minden jel szerint ez a mag is elég lesz a Vistának. Elég arra gondolnunk, hogy a Mac OS X Tiger lényegesen összetettebb grafikus felületét is gond nélkül mozgatta a kis kártya. Ha nem rontanak el valamit csúnyán Redmondban, a megjelenéskor az itthoni gépek nagy része képes lesz teljes pompájában megmutatni az új Windowst. Már csak az a kérdés, hogy mennyire lesz látványos az a pompa.