Az egykor 65 méter átlagos mélységű sós vizű tó 2002-ben már csak 30,5 mély volt. Tíz évvel ezelőtt a legpesszimistább számítások erre az évre 34 métert jeleztek előre. Ezen kívül a sótartalom 1,6 helyett immár 2,4-szer magasabb a tengerekben mérhető szintnél, írta New Scientist.
Szétszakad a tó
A Közép-Ázsiában fekvő Aral tó kiterjedése egykor Izlandéval vetekedett, az 1960-as évek óta viszont lassan kiszárad. Ennek oka az, hogy a tavat tápláló folyók vizét öntözési célokra elvezetik.
A tó két részre látszik szakadni, amelyből az északi, kisebb részt gátakkal próbálják megvédeni az enyészettől. A déli Aral-tó azonban tovább zsugorodik, amely a régióban klímaváltozást, és egy sós sivatag megjelenését eredményezi.
Nem keveredik, de párolog
A déli szekció gyorsuló kiszáradását Peter Zavialov azzal magyarázza, hogy a tó nyugati medencéjében 20 méter vastag, igen sós vízréteg gyűlt össze.
A nagyobb sűrűsége miatt ez a réteg nem keveredik a kisebb sótartalmú felsőbb vízrétegekkel. Így ez a viszonylag vékony réteg gyorsabban felmelegszik, és a párolgása is erősebb.