![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
![Párizs minket is várt: az Index helyszíni stábja is rácsatlakozott az olimpiára](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5747/57478/574785/57478563_4251271_8faf1cbc1b9d98fe8cf5c41d22bcb69e_wm.jpg)
![]() |
A Holdon nem ilyen lenne |
Reiffel az amerikai légierő speciális fegyverközpontjában dolgozott az ötvenes évek végén, Albuquerque-ben (más források szerint Chicagóban kutatott, ott, ahol korábban Enrico Fermivel működött együtt). Reiffel tíz beosztottjával együtt tevékenykedett a projekten, s munkatársai között volt az utóbb világhírű csillagászként ismert Carl Sagan is. Az ő feladata az volt a projektben, hogy megvizsgálja: az atomrobbantás után szétáramló porfelhőben kimutathatók lesznek-e esetleg szerves molekulák is.
Reiffel csoportjának nem mellékes szerepe lett volna a PR-hadműveletben: az atomrobbanásnak a Földről is jól láthatónak kellett volna lennie. A detonáció egy krátert hozott volna létre a Földhöz legközelebbi égitesten. Látványos lett volna az akció azért is, mert - miután a Holdon nincs légkör - az atomvillanás után nem gomba alakú felhő keletkezett volna, hanem a felszálló por a világ négy égtája felé szóródott volna szét.
A tervek szerint egy hirosimaihoz hasonló nagyságú bombát robbantottak volna a Holdon az amerikaiak. A projekt végül nem valósult meg. A hidrogénbomba bevetéséről azért mondtak le már a kezdet kezdetén, mert túl költséges lett volna a 235 ezer mérföldes távolságra való ,,szállítás". Reiffel szerint azért álltak el tőle, mert a légierő illetékesei úgy látták, hogy az akció kockázata nagyobb, mint az általa elérhető haszon.
Az Egyesült Államok légierejének szóvivője nem kívánta kommentálni a The New York Timesnak tett Reiffel nyilatkozatot.