További Biotech cikkek
A spanyol kőszáli kecske törzsalakja, a helyiek által csak bucardónak nevezett kecskefaj (Capra pyrenaica pyrenaica) 2000 januárjában halt ki: utolsó élő példányát, a 13 éves Celia nevű nőstényt ekkor találták meg elpusztulva a spanyol-francia határ közelében. Egy évvel korábban azonban az aragóniai élelmiszertechnológiai kutatóközpont munkatársai dr. José Folch vezetésével szövetmintákat vettek az állat füléből. Folch és kollégái a madridi mezőgazdasági kutatóintézet kutatóival a szövetekből klónozták a kihalt kecskefajt. A siker nem teljes: a gida csak hét percet élt – írja a Telegraph.
A kutatók ugyanazt a technológiát használták, amivel az első felnőtt sejtből klónozott emlős, Dolly birka is megszületett. A tudósok a szövetmintákból izolálták a kihalt kecske DNS-ét, és ezt bejuttatták házikecskékből vett petesejtekbe. 439 embriót hoztak így létre, amiből 57-et ültettek be kecske pótanyákba. Közülük csak heten lettek vemhesek, és csak egyiküknek született meg élve a gidája. Az állat azonban percek alatt kimúlt, mert a tüdeje nem működött rendesen. Az ilyen rendellenesség nem ritka a klónállatoknál, általában a klónozáshoz használt DNS hiányosságai okozzák. Folch szerint a gida a génállományát tekintve teljes mértékben bucardo volt.
Ez volt az első alkalom, hogy kihalt állatot klónoztak, és a félsiker ellenére a tudósok bizakodóak. Folch úgy véli, egyedül a klónozással lehet megmenteni veszélyeztetett fajokat. A japán Vakajama Teruhiko ősszel egy tizenhat éve lefagyasztott egérből hozott létre klónt, a tudós szerint akár nemrég kihalt állatokat is újra lehet teremteni majd a jövőben. Ez a jövő azonban egyelőre távolinak tűnik, a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a kihalt állatok DNS-e töredékesen maradt ránk. A tudósok azonban nem adják fel: amerikai kutatók ősszel publikálták a gyapjas mamut genomjának nagy részét, és több ország is génbankot működtet, ahol veszélyeztetett vagy nemrég kihalt állatok DNS-ét tárolják. Az egyik legjelentősebb ilyen kezdeményezés a Londoni Zoológiai Társaság és a brit főváros természettudományi múzeuma által alapított Fagyott Bárka projekt.
Az ívelt szarvú bucardo pár száz éve még gyakori állatnak számított Spanyolország északi részén, de a 19. században a vadászat gyakorlatilag kiirtotta az állatot. Száz évvel ezelőtt már kevesebb mint száz példánya létezett. 1973-ban védettnek nyilvánították, de 1981-ben már csak 30 egyede élt az Ordesai Nemzeti Parkban. Bár a törzsalak kihalt, a spanyol kőszáli kecske más alfajai nagyobb populációkban is élnek még.