További Biotech cikkek
A kijelző három tized milliméter átmérőjű vörös ledekből áll, amelyek a prototípusban egyelőre nem világítanak, de az azokat működtető elektronika teljesen működőképes. A legnagyobb kihívást nem is a méret jelentette (a néhány nanométeres, a hajszál ezredrészének megfelelő vastagságú áramkörök gyártásához már rendelkezésre áll a technológia), hanem az, hogy az áramkör megfelelően hajlékony legyen és elég biztonságos ahhoz, hogy az ember a szemébe helyezze. Külön problémát jelentett, hogy a bonyolultabb áramkörök tele vannak mérgező anyagokkal, a vezetékek ilyen méreteknél már nagyon törékenyek, és egy kontaktlencsénél az elektronika legkisebb hőtermelése is roppant kellemetlen lehet a viselője számára.
Az első példányokat most nyulakon tesztelik; a kísérleti állatokon egyelőre húsz perc lencseviselés után semmilyen negatív hatást nem észleltek a tudósok. A lencse használata semmiben nem különbözik egy hagyományos kontaktlencse viselésétől, ugyanolyan könnyi betenni és kivenni, a használója nagyon hamar hozzászokik, és később fel sem tűnik neki, hogy a szemén viseli. Dioptriás verzió egyelőre nincs a lencséből, de a technológia nem zárja ki, hogy az apró szerkezet az áramkörhordozó szerep mellett a látást is korrigálja.
"Az elsődleges célunk az, hogy maga a technológia működjön és tökéletesen biztonságos legyen. Biztos, hogy aztán olyan termékeket és szolgáltatásokat találnak ki hozzá mások, amik nekünk soha eszünkbe sem jutnának" - mondta Babak Parviz, a kutatás vezetője. A prototípus még csak néhány pixelnyi információt tud megjeleníteni, de később akár a viselő egész látómezejét lefedő virtuális kijelzőt építhetnek a lencsébe. A további tervek között szerepel a vezeték nélküli adatkommunikációs kapcsolat, és a lencse energiaellátásának belső megoldása miniatűr napelemekkel, illetve rádióhullámokból kinyert energiával.