Egy, a British Columbia-i Egyetemen végzett kísérlet során hatszázötven, az Egyesült Államokból és Kanadából származó önkéntest vizsgáltak. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miért különbözik az emberek vallásosságának mértéke, úgy vélték, hogy a személyes spirituális élményt számos komplex összetevő befolyásolhatja. Will Gervais, az egyetem pszichológia tanszékének diákja, a kísérlettel kapcsolatos tanulmány egyik szerzője szerint a hit mértéke az analitikus gondolkodásért felelős kognitív rendszer működésétől függ.

A kutatók az önkéntesek problémamegoldó készségét vizsgálták. A jelentkezők vizuális készségeit és logikai gondolkodását is tesztelték, de nehezen olvasható betűtípussal nyomtatott kérdőívet is ki kellett tölteniük. Az eredmények kiértékelésénél a kutatók megállapították, hogy a mélyen vallásos önkéntesek rosszabbul teljesítettek azokon a teszteken, ahol analitikus gondolkodásra volt szükség.

Gervais szerint a kutatási eredmények egy régóta működő pszichológiai modellen alapulnak, amely szerint két különálló, de mégis összefüggő kognitív rendszer dolgozza fel az információkat. Az intuitív rendszer gyors és hatékony eredményekre törekszik, miközben megoldást keres, az analitikus rendszer ezzel szemben ésszerűbb megközelítésre törekszik.

A kiértékelésnél korábbi kutatási eredményeket is felhasználtak. A kutatók ezekre is alapozva állítják, hogy a vallásos hit és az intuitív gondolkodás között szoros összefüggés lehet. Azt is megállapították, hogy az analitikus kognitív rendszer a mélyen vallásos hitért felelős intuitív kontrollt is felbillentheti, még akkor is, ha ez a hatás sok esetben csupán átmeneti.

Nem tudhatjuk pontosan, hogy Dagobert bácsinak, Walt Disney milliárdos kacsájának mekkora magánvagyona lehet, mindenesetre úgy tűnik, jól tette, hogy aranyba fektette a pénzét. Az elérhető képek alapján a Billford szerzője, Matt Powers megpróbálta kiszámítani, hogy a skót kacsának pontosan mennyi pénze lehet; a számításhoz a szerző Dagobert bácsi pénzfürdőzős és síelős képeit használta fel.

A pénzben fürdő kacsát ábrázoló kép alapján úgy saccolhatjuk, hogy a bal oldalon látható pénzkupac mintegy másfél méter magas. Ha az átlagos kacsa magasságát 35 centinek vesszük, kiszámítható, hogy a pénzkupac 5 láb 4,3 kacsamagasságnyi. A kupac görbéje alatti területet magunk is kiszámíthatjuk az ∫y = x²-1x+5 megoldóképlettel. Ha a képen látható kupac térfogatát szeretnénk megkapni, és feltételezzük, hogy 1 köbhüvelyknyi térben 1 unciányi arany fér el, Powers szerint kiszámítható, hogy a pénzhalom tömege 97366 uncia (2,76 tonna) lehet. Ha egy uncia arany árát öt dollárra becsüljük, az egyes aranykupacok értéke körülbelül 486 830 dollár lehet.

Mivel Dagobert bácsi először 1947-ben jelent meg a filmvásznon, nem hagyható figyelmen kívül a hatvanöt évnyi infláció sem. Az aranykupacok értéke így máris 5,2 milliárd dollárra növekszik. Ugyanakkor a képen két kisebb kupac is látható, amelyek együtt körülbelül akkorák, mint a nagyobb pénzhalom – ez máris 10,4 milliárd dollárra növeli Dagobert bácsi magánvagyonát. A kép sarkaiban látható árnyékokban felhalmozódó pénz mérete viszont arra enged következtetni, hogy Dagobert bácsinak akár háromszor ennyi pénze is lehet; vagyonának összértéke tehát 31,2 milliárd dollárt is meghaladhatja. A világon csupán a hat leggazdagabb ember engedhetné meg magának, hogy akkora pénzfürdőt vegyen, mint a Disney mesefigurája.

Egyetlen kép alapján természetesen nem érdemes felbecsülni Dagobert vagyonát; egy másik rajz tanulsága szerint a kacsa sítalpakon is száguldozhat a pénzkupacon. Ebben a jelenetben Dagobert sebessége öt méter lehet másodpercenként, a pénzhegy dőlésszöge pedig 35 fokos – ha ebből indulunk ki, a pénz mennyisége a 73,5 milliárd dollárt is meghaladhatja. Legalábbis akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk Dagobert tekintetét, amely 8 fokkal a horizont fölé tekint, ha beleszámítjuk a dőlésszöget is. Elképzelhető, hogy a kacsa két, hasonló méretű pénzkupacra szegezi a tekintetét; ebben az esetben viszont a vagyona 210 milliárd dollárra tehető. Ez az összeg háromszor annyi, mint Carlos Slim Helut, a világ leggazdagabb emberének magánvagyona.

A figyelmes olvasó észrevétele

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Elolvastam a Dagobert bácsi pénzéről szóló cikket. Egyrészt nagyon tetszett az ötlet, hogy megbecsüljük a pénzét. Alkalmazott fizikusként a módszer is tetszik, hogy a görbe alatti területtel kalkuláljunk. Másrészt attól tartok, hogy nagyon alulbecsülték a számítást. Mellékelten küldök egy képet, ami a mesében sokszor feltűnik, Dagobert páncélterméről. Ez tele van arannyal, és (bár ezt csak emlékeim alapján mondom) egyszer Dagobert azt mondja, hogy 76 kvadrillió dollárja van (76*10²⁴). A 76 nem biztos, de a kvadrillió dollár úgy emlékszem többször is szóba kerül a rajzfilmben.

A kép alapján végeztem egy közelítő becslést. Az épülethez közeli fák méretéből kiindulva úgy gondolom, hogy a bejárati ajtó elég nagy lehet, legalább 5 méter magas. Ezt vettem alapul az épület méreteinek megbecsléséhez. Így körülbelül 40*40 méteres alapterületűnek gondolom a páncéltermet és körülbelül 65 méteres magasságig van benne reálisan az arany. Ha 3 méter vastag falakat feltételezünk (belül jó vastag fém falakkal van borítva Dagobert páncélterme, és még erre jön kívül a tégla borítás) akkor 37*37*65 = 88 985 m³ arannyal van dolgunk. Az arany sűrűsége 19 300 kg/m³, tehát Dagobertnek körülbelül 1 717 410 500 kilogramm, azaz nagyjából 1,7 millió tonna aranya van.

Ha ezt a mennyiséget a cikkben szereplő számokkal váltom át dollárba (2,76 tonna = 486 830 dollár), akkor körülbelül 303*10¹¹ dollárja van Dagobertnek (303 milliárd). Ez gyakorlatilag elenyésző ahhoz az összeghez képest, amit a mesében emlegetnek, tehát erős a gyanúm, hogy a világ leggazdagabb kacsája számos egyéb befektetéssel is rendelkezik, nem csak arannyal.

Üdvözlettel:

Török Lajos

A felmérés során a kutatók 3000 francia fiatalt szondáztattak meg, akik valamilyen bárból vagy szórakozóhelyről távoztak. Az eredmények összesítése után kiderült, hogy a tetoválással vagy piercinggel rendelkező résztvevők összességében több alkoholt fogyasztottak, mint a többi fiatal.

Korábbi felmérések során kiderült már, hogy a testékszerrel vagy tetoválással rendelkező emberek gyakrabban kerülnek veszélyes helyzetekbe (verekedés, gyorshajtás, alkoholfogyasztás, védekezés nélküli szex), mint a tetoválás és piercing nélkül élők – nyilatkozta Nicilas Gueguenm a Southern Britanny Egyetem szociális viselkedésprofesszora. „A szülők, orvosok és szociális munkások tehát jobban teszik, ha kiemelt figyelmet fordítanak ezekre az emberekre, ők ugyanis hajlamosabbak lehetnek az alkoholproblémákra és az önveszélyes viselkedésre" – fogalmazott.

Myrna Armstrong, a Texasi Egyetem Egészségtudományi Központjának munkatársa más véleményen van: „Sokan teljesen személyes indokkal, például vallási okokból tetováltatnak, ezért a tetoválással és piercinggel élők ilyen szintű megkülönböztetése káros lehet. Nem lehetnek előítéleteink ezekkel az emberekkel szemben: nem azért vannak veszélyben, mert tetoválásuk vagy piercingjük van, hanem mert különösen veszélyeztettek az alkoholfogyasztás szempontjából."

Nagyon vigyázni kell az általánosításokkal: korábbi kutatásaink megmutatták, hogy a sok tetoválással rendelkezők valóban veszélyeztetettebbek sok szempontból, de nem szabad őket egy kalap alá venni azokkal, akiknek csak egy-egy tetoválásuk vagy piercingjük van - tette hozzá a szakember. A kutatás részletes leírása az Alcoholism: Clinical & Experimental Research című szaklap online és júliusi nyomtatott változatában lesz olvasható.

Silvia Knobloch-Westerwick, az Ohio Állami Egyetem kommunikáció szakos tanársegédje szerint a tragikus történetek gyakran az örök szerelem témakörét járják körbe, ez pedig akarva-akaratlanul is saját szeretteikre emlékezteti a nézőket. Az egyetemen végzett kutatásban 361 hallgató vett részt, akiknek a Vágy és vezeklés című, a második világháborúban játszódó szerelmi drámát kellett végignézniük, majd válaszolniuk az általános kedélyállapotukat felmérő kérdésekre.

Az eredmények szerint minél többet gondoltak a résztvevők szeretteikre a film hatására, annál boldogabbnak írták le magukat a kérdőívre adott válaszaikkal. Azok a résztvevők, akik inkább saját helyzetüket vetették össze a filmben szereplő főhősökével, nem érezték boldogabbnak magukat a film végére.

Knobloch-Westerwick szerint az emberek a tragikus történeteket akarva-akaratlanul összevetik saját életükkel és hálát adnak azért, amijük van. Ez megmagyarázhatja, hogy a szomorú téma ellenére miért olyan népszerűek a katasztrófafilmek és más tragikus eseményeket elmesélő mozik.

Ismert, hogy a stressz és a depresszió káros hatással van a testi egészségre is, ám a pozitív érzések jótékony hatásáról kevesebbet lehetett tudni. „A negatív hiánya nem ugyanaz, mint a pozitív megléte. Úgy találtuk, hogy az optimizmus, a megelégedettség és a boldogság összefüggésbe hozható a kardiovaszkuláris betegségek csökkent kockázatával, függetlenül az életkortól, a társadalmi-gazdasági helyzettől, a dohányzástól és a testsúlytól" – foglalta össze eredményüket Julia Boehm kutatásvezető.

Az elemzés szerint a leginkább optimista egyéneknek 50 százalékkal kisebb kockázatuk volt a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására, mint a legkevésbé optimistáknak. A metaelemzésbe bevont tanulmányokban kérdőívek segítségével kérdezték ki az embereket, majd a válaszok alapján értékelték személyiségüket és életszemléletüket.

Boehm, valamint a témával foglalkozó tanulmány szerzője, Laura Kubzansky több mint kétszáz, a témakörben íródott kutatási anyagot néztek át. Megállapították, hogy az olyan pszichológiai tényezők, mint az optimizmus vagy a pozitív hozzáállás, jelentősen csökkenthetik a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának esélyét. A pozitív gondolkodás ráadásul lassíthatja az efféle betegségek előrehaladását is. A kutatók ezenfelül úgy vélik, hogy a lelkileg egészséges emberek egyébként is hajlamosabbak az egészséges életmódra: időt szakítanak a testedzésre, kiegyensúlyozottan étkeznek és eleget alszanak éjszakánként. Az általános elégedettség ráadásul más biológiai mutatókkal is összefügghet: a lelkileg egészséges emberekre jellemzőbb a normális testsúly és az alacsony vérnyomás is.

A boldogság gyorsítja a regenerálódást

Pozitív életszemlélettel az esetleges betegségekből is gyorsabb a felépülés. Az egyik elemzett tanulmányban például 300, bypass műtéten átesett férfi és nő egészségét követték nyomon. Hat hónap leforgása alatt 50 százalékkal kisebb eséllyel kerültek vissza a kórházba szívproblémák miatt azok a műtött páciensek, akik életszemlélete optimista volt.

Egy másik tanulmányban 2500 ember egészségét követték nyomon hat éven át. Közülük 26 százalékkal kisebb valószínűséggel kaptak szélütést az adott időszakon belül azok, akik az érzelmi skála optimista végén foglaltak helyet a kérdőívben adott válaszaik alapján.

Ha a jövőben végzett kutatások is azt mutatják, hogy az optimizmus, a boldogság és a lelki egészség összefüggésben lehet a kardiovaszkuláris mutatókkal, annak nagy hatása lehet a CVD-vel kapcsolatos megbetegedések kezelésére is; befolyásolhatja pédául a gyógyászatban alkalmazott kezelési és megelőzési eljárásokat is. Kuzbansky szerint a kutatási eredmények összességében azt sugallják, hogy a lelki problémák mérséklése nem jár automatikusan egészségjavulással; erre inkább a mentális egészség megerősítése és megőrzése alkalmas.

A nők erkölcsösebbek, mint a férfiak, és 30 év felett erősödik meg bennük a morális tartás – állítja egy brit filozófus. Véleményét olyan tesztre alapozza, amely becsületből és alkalmasságból vizsgáztat válaszadókat.

A végeredmény szerint a nők döntéshozatalát jobban befolyásolja, hogy az milyen hatással lehet másokra, mint a férfiakét. Utóbbiak individualistábban, önzőbben közelítik meg a problémák megoldását. Az is megmutatkozott a válaszok alapján, hogy az erkölcsösség mindkét nemnél változik az életkorral, és a hatvanas évek elején tetőzik.

A felmérés szülőatyja Roger Steare brit filozófus, aki 4 éve dolgozta ki úgynevezett erkölcsi DNS-tesztjét. Ezt szerte a világban eddig már 60 ezer önkéntes válaszolta meg a legkülönbözőbb szakmákat és társadalmi helyzeteket képviselve. Aki kitölti, megtudhatja, hogy melyik személyiségtípus áll rá a megadott hat közül: filozófus, bíró, angyal, tanár, parancsnok vagy oltalmazó. Steare tesztje megtalálható a MoralDNA weboldalon.

Egy mobilalkalmazással szeretne kellemes álmokat adni az embereknek Richard Wiseman pszichológiaprofesszor. A Hertfordshire-i Egyetem professzora arra számít, hogy több ezren vesznek részt a tesztelésben, az így kapott adatokkal pedig tökéletesíteni tudja az alkalmazást.

Az első tesztelés az edinburgh-i nemzetközi tudományos fesztiválon lesz, az önkénteseknek le kell tölteniük az alkalmazást az iPhone-jukra, az ágyra kell tenni maguk mellé, és elaludni. Amikor a telefon érzékeli, hogy a felhasználó nem mozog, vagyis feltételezhetően álmodik, akkor megnyugtató hangokat ad, amely azt az érzetet próbálja kelteni az álmodóban, hogy az erdőben sétál vagy a tengerparton fekszik. A professzor szerint ez beépül az álomba.

Az álom végén felébresztik az önkéntest, aki – mivel még friss az élmény – el tudja mesélni, mit álmodott. Ezeket a beszámolókat viszik fel egy adatbázisba. Wisemann több ezer álmot szeretne összegyűjteni. Az alkalmazás ingyenes, bárki ki tudja próbálni, az álmokat utána meg is lehet osztani a közösségi oldalakon, Twitteren, Facebookon.

A személyi jövedelemadó bevallásának közelgő határideje nemcsak anyagilag terhelheti meg az embereket: a bevallás leadásának napján a halálos balesetek száma is jelentősen megugrik. Az erről szóló kutatást vezető Donald A. Redelmeier, a Torontói Egyetem professzora arra következtet, hogy a feszültséget okozó határidő az autóvezetők figyelmetlenségéhez, és emberi hibákhoz vezetnek. „E karambolok közül szinte mindegyik elkerülhető lett volna a vezetési magatartás apró változtatásával” – állítja a szakértő. „Ennek a kockázatnak az ismerete a közúti biztonság javulását eredményezhetné.”

Redelmeier és munkatársai az 1980. és 2009. között bekövetkezett halálos autóbalesetek adatbázisát vizsgálták. Kifejezetten az adóbevallás leadásának napjára, valamint az egy héttel korábbi illetve későbbi napra koncentráltak. Az eredmények azt mutatták, hogy bár az adóbevallás leadásának napján (az Egyesült Államokban idén április 17.) rendkívül alacsony az ilyen eredetű halálozás kockázata, mégis 6 százalékkal magasabb, mint más napokon. A kockázat egyébként a 65 évnél fiatalabbak esetében volt a legmagasabb.

Mivel ez esetben a stressz lehet a fő tényező, a jelenség nemcsak az adóbevallás napjára, hanem más különösen stresszes napokra is érvényes, például amikor valaki válóperen vesz részt, elveszti a munkáját, vagy valami gond van a gyerekeivel - mondta Redelmeier, aki a Journal of the American Medical Association szaklap április 11-i számában közölte tanulmányát.

Mivel a kutatás nem vett figyelembe olyan egyéb tényezőket, mint például a kialvatlanság, a szerzők további kutatások elvégzését javasolják, hogy végül javítani lehessen a megelőzésre irányuló erőfeszítéseken. Addig is azt tanácsolják a szakértők, hogy minden autóvezető kösse be a biztonsági övet, tartsa be a sebességkorlátozásokat, és ne fogyasszon alkoholt.

A Southamptonból New Yorkba tartó Titanic 1912. április 14-én, éjjel 23.40-kor ütközött jéghegynek Új-Fundland közelében és a 46 ezer tonnás hajó kevesebb mint három óra alatt elsüllyedt. A katasztrófa során az utasok és a személyzet kétharmada (1500 ember) életét vesztette. Az elmúlt száz év alatt rengeteget foglalkoztak a tragédia okaival, és azzal, hogy miért követelt ennyi emberéletet a katasztrófa. Közismert, hogy a hajó túl gyorsan haladt, az őrszemnek nem volt távcsöve, kevés volt a mentőcsónak, és a rádiósok sem álltak a helyzet magaslatán - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

Richard Corfield viszont cikkében a Titanic strukturális hiányosságait veszi górcső alá, valamint azt elemzi, hogy ezek miként járultak hozzá a hajó végzetéhez. A szerző mindenekelőtt két kohászati szakértő, Tim Foecke és Jennifer Hooper McCarty kutatásait vette alapul, akik saját elemzéseiket a belfasti Harland és Wolff hajógyár korabeli feljegyzéseivel vetették össze. Mint kiderült, költségtakarékossági okokból különböző összetételű és minőségű szegecseket használtak a hajó oldalát borító acéllapok rögzítéséhez. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a luxusgőzös oldala, amelyet végigsúrolt a jéghegy, gyengébb volt, mint a hajótest többi része.

Hozzájárulhattak a Titanic balsorsához útvonalától sok ezer kilométerre bekövetkezett időjárási anomáliák is. Azokban az években, amikor a karibi térségben szokatlanul meleg az időjárás, a felerősödő Golf-áramlat keresztezi a jéghegyeket sodró Labrador-áramlás útját oly módon, hogy az Atlanti-óceán északi részén valóságos gátként sorakoznak fel a jéghegyek. 1912-ben rendkívül forró volt a karibi nyár, aminek következtében igencsak felerősödött a Golf-áramlat. A Titanic a Golf-áramlat és a Labrador-áramlás találkozási pontján ütközött jéghegynek.

"Nem egyetlen ok miatt süllyedt el a Titanic, hanem több tényező szerencsétlen összjátéka okozta balsorsát" - összegezte cikkében Richard Corfield.

A kisbabák ellenállhatatlanul cukik és aranyosak, és a legkőszívűbb emberből is előhozzák az idiótán gügyögő ént – aztán egy idő után idegesítő, folyton izgő-mozgó gyerekekké válnak. Kínai és kanadai tudósok közös tanulmánya most fényt derített ennek a jelenség részleteire és okaira.

A torontói egyetemen dolgozó kutatócsoport egy kínai pszichológustrió, Lu Zhu Luo, Hong Li, és Kang Lee vezetésével egy kísérletet végzett el, amiben hatvan férfinak és nőnek kellett osztályoznia gyerekek arcképeit. A fotókon az újszülöttektől hat éves korig szerepeltek gyerekek. Az eredmények elemzésekor a tudósok arra jutottak, hogy a négy és fél éves kor jelent éles választóvonalat, az alatt látványosan magasabb pontszámokat kaptak a gyerekek, mint fölötte.

Ez az életkor az, amikor a gyerek koponyájának, arcformájának fejlődése befejeződik, és elhagy néhány, tipikusan a csecsemőkre jellemző dolgot: ilyen a testhez képest aránytalanul nagy fej, a nagy szemek, a kicsi orr és száj, az előreugró homlok, a kerek arc. A pszichológusok Journal of Experimental Child Psychology című szaklapban megjelent tanulmánya szerint éppen ezek a jellemzők hatnak úgy a tudatalattinkra, hogy felébresztik az emberben a védelmező ösztönt.

A kutatók szerint mindez evolúciós okokból alakult így, mert négy-ötéves kor alatt van szükségök a gyerekeknek túlélési esélyeik növelése érdekében erre a védelmező szerepre a felnőttek részéről, akkor is, ha azok nem vér szerinti rokonaik.

Bár a jelenséget többnyire részeg férfiakhoz kapcsolják, brit tudósok szerint a nők ítélőképességét befolyásolja könnyebben az alkohol. Londoni kutatók azt vizsgálták, hogy az ittas emberek valóban kívánatosabbnak látják-e az ellenkező nemet.

A Roehampton Egyetem kutatói egy szigorúan nem reprezentatív felmérés keretei között több mint száz nőt és férfit kértek meg, hogy képpárokból válasszák ki a szimmetrikusabb arcot ábrázolót. A megkérdezettek egy részének erős vodkás tonikot, a többieknek ugyanilyen ízű, de alkoholmentes italt vagy narancslevet adtak a teszt alatt.

A tudósok hosszú ideje állítják, hogy a szimmetriának köze van a vonzódáshoz, illetve a vonzerőhöz – írja a Daily Mail. Ennek az az evolúciós és biológiai oka, hogy a szimmetrikus arc a jó egészség és a jó gének jele.

Lewis Halsey, az egyik kutató szerint azok az alanyok, akik vodkatonikoztak, nehezebben döntötték el egy arcról, hogy szimmetrikus-e, mint az üdítőt ivók. Sőt, a szeszfogyasztók gyakran az asszimetrikus arcokat is szimmetrikusnak nézték. Az Addiction folyóirat egy tanulmányához hasonlóan a londoni kutatók is azt találták, hogy  a nők ítélőképességét könnyebben eltorzítja az elfogyasztott alkohol.

Halsey szerint a kísérlettel azt bizonyították be, hogy a szimmetriafelismerő képesség összefüggésben áll az úgynevezett sörösüveg-effektussal (beer goggles effect). A következmények pedig megfontolandóak, mivel sokan akkor találkoznak a partnerükkel, amikor részegek. Halsey azért aggódott, hogy az így induló kapcsolatok, esetleg házasságok  vajon sokáig tartanak-e.

Korábban a Bristoli Egyetem egy hasonló felméréséből kiderült, hogy egy embernek  mindössze nyolc deciliter sört kell meginnia ahhoz, hogy vonzóbbnak találja a másik nemet. Egy amerikai tanulmány szerint ehhez pedig annyi is elég, ha valaki az ivásra gondol, vagy olvas róla.

Zenére sokkal jobban megy a számtantanulás, akár 50 százalékkal is javíthatja a vizsgán a diákok teljesítményét – állapították meg a San Franciscó-i Állami Egyetem kutatói.

A felmérést 3. osztályos általános iskolások körében végezték, az egyik osztályban zene bevonásával folyt az oktatás – tapsoltatták, énekeltették a gyerekeket –, a másikban hagyományosan, csendben. A 67 gyerek eltérő számtanoktatása hat héten át tartott, utána levizsgáztatták őket a törtekből, és a muzikális osztály 50 százalékkal jobban teljesített.

A zenei matematikaoktatási módszert Susan Courey dolgozta ki, a San Franciscó-i Egyetem oktatásfejlesztője,  és a munkába bevont egy zenetanárt is. A metódus kimunkálásához a Kodály-módszert vették alapul – adta hírül a Daily Telegraph című brit lap.

Brit tudósok szerint a Harry Potter-filmek fejlesztik a kisgyerekek képzelőerejét és kreativitását. A Lancaster Egyetem kutatói elsőként vállalkoztak arra, hogy felmérjék, származik-e bármiféle haszna a gyerekeknek abból, ha varázslókról, boszorkányokról vagy a Mikulásról, a húsvéti nyusziról és a Fogtündérről hallanak.

A vizsgálatból kiderült, hogy a Harry Potter-filmek kreatívabbá tehetik a gyerekeket. A tanulmány arra keresett választ, hogy van-e kapcsolat a mágikus gondolkodás és a kreativitás között a 4-6 éves gyerekeknél. A kisléptékű, 52 iskolai előkészítős gyereket vizsgáló kutatásban két csoportra osztották a résztvevőket. A kicsiknek két 15 perces részletet vetítettek le a Harry Potter és a bölcsek köve című filmből. A kísérlet azt mutatta, hogy azok a gyerekek, akik mágikus részleteket láttak, azt követően mindhárom vizsgált területen jobban teljesítettek, mint a másik csoport tagjai, akiknek filmrészleteiben nem volt semmi varázslattal kapcsolatos tartalom.

A vetítések után arra kérték a gyerekeket, hogy képzeljék magukat nyuszinak vagy sofőrnek. Olyan feladatot is kaptak, hogy különböző módon helyezzenek el műanyag poharakat egy ládában, és találjanak ki alternatív felhasználási módot a pohárnak.

A mágikus gondolkodás lehetővé teszi, hogy a gyerekek fantasztikus képzeletbeli világot alkossanak, és ennek megfelelően sokszínűbben lássák a világot - fogalmaztak a kutatók. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a varázslatról szóló könyvek és videók növelhetik a gyerekek képzelőerejét és kreatívabb gondolkodásra taníthatják őket. Végeredményben ahelyett, hogy csak szórakoztatásra használnák, a mágikus gondolkodást úgy is fel lehet fogni, mint alternatív forrást a gyerekek képzeletének és eltérő gondolkodásának fejlesztésére - jelentették ki a szakemberek.

A mágikus gondolkodás hisz a természetfeletti dolgokban, mint hogy az állatok képesek emberi nyelven beszélni vagy a boszorkányok seprűnyélen lovagolni. Beleillik egy alternatív világ megteremtésének képessége is. A tudósok szerint a 4-6 évesek zöme így gondolkodik a mindennapjaiban.

Fotó: Gnomeexperiment.com

Ha a Földnek tökéletes gömb alakja lenne, mindegy volna, hol állunk a mérlegre – mivel azonban a gravitáció erejét bolygónk alakján túl egyéb körülmények is befolyásolják, akárhol is méredzkedünk, mindig más lesz az eredmény. Ezt a tézist igazolja a Törpe-kísérlet: a James Nester brit tudós ötletéből kiindult kísérletsorozat keretében a jelentkező tudósokhoz eljuttatnak egy csomagot, amiben egy szuperpontos mérleg mellett ott van Kern is – ez a törpe, és egyben a mérlegeket biztosító cég neve is. Kern eddig az Antarktiszon nyomott a legtöbbet: 309,82 grammot. Az Egyenlítőhöz jóval közelebbi Indiában, Mumbaiban ugyanakkor csak 307,56 grammot mutattak a mérlegek, és a kertitörpe Mexikóvárosban sem nyomott többet 307,62 grammnál.

„A legtöbb ember nem tudja, hogy a Földön eltérő a gravitáció ereje, aminek egyrészt a bolygó alakja, másrészt a kéreg sűrűségének eltérése az oka. A Föld valójában kicsit krumpli alakú, és akár fél százaléknyi súlyeltérés is mutatkozhat aszerint, hogy hol vagyunk rajta. A sarkvidékek közelebb vannak a Föld középpontjához, azokon erősebben hat a tömegvonzás" – idézte Nestert a brit Metro újság.

A Föld különböző tudóscsoportjainak elküldött kertitörpe legközelebb egy SNOLAB nevű, két kilométerrel a felszín alá épített kanadai kutatóbázison áll mérlegre, eztán pedig a genfi Nagy Hadronütköztetőben mérik meg a súlyát.

Az Armageddon című filmben Amerika egy csapat munkást küld egy Föld felé tartó aszteroida felszínére Bruce Willisszel az élen, hogy atombombával robbantsák fel azt. Mindeddig úgy tűnt, hogy ez az ötlet csak Hollywoodban működik, amerikai tudósok egy csoportja viszont most azt állíja, hogy ez a robbantós módszer a valóságban is kivitelezhető lehet.

A Los Alamosi Nemzeti Laboratórium tudósai egy szuperszámítógép segítségével modellezték, vajon egy egy megatonnás atombomba meg tudna-e állítani egy fél kilométer hosszú aszteroidát. Az eredmények biztatóak voltak – írja az MSNBC. „A detonáció darabjaira robbantaná a kisbolygót, és ha ez az aszteroida találkozna a Földdel, darabokban kevésbé lenne veszélyes, mint egészben” – mondta el az egyik tudós, Bob Weaver.

A tanulmány szerint a küldetés megoldható egyszerűbben is, mint ahogyan Willisék csinálták. A filmben a csapatnak az aszteroida belsejébe kell fúrnia, hogy a robbanás minél közelebb legyen a kisbolygó magjához. A szimuláció azonban azt mutatta, hogy egy felszíni robbantás is megtenné a hatását, jóllehet, rengeteg törmelék hullana bolygónkra.

Weaver hangsúlyozta, hogy a nukleáris bombák csak a legvégső esetben vethetőek be.
Ideális esetben a kutatók szívesebben élnek ennél humánusabb módszerekkel. Például, ha egy nehéz szondát küldenének az aszteroida felszínére, annak enyhe gravitációs ereje módosíthatná az űrszikla pályáját. Évek vagy hónapok alatt ez a hatás az emberiség számára kevésbé veszélyes röppályára téríthetné az aszteroidát.

Ez a módszer nem ismeretlen a tudomány előtt, több szonda találkozott már meteorokkal az űrben. Jelenleg a NASA Dawn szondája utazik a Vesta kisbolygóval, és 2005-ben a japán Hayabusa küldött mintákat a Földre az Itokawa aszteroidáról.

Ezek a modellezések és kísérletek nem csupán tudományos gyakorlatok. Földünk történelme során egy becsapódás már előidézte a dinoszauruszok kihalását, és csak idő kérdése, hogy egy másik hatalmas űrszikla is veszélyeztesse a bolygónkat – figyelmeztetnek a csillagászok.

A fenti állítás eddig is sejthető volt, ám brit tudósok a statisztika és a fizika révén immár tudományosan is alátámasztották. 4500 lóversenyt elemeztek ki, méghozzá olyan futamokat, amelyeken mindegyik ló nyergében csip volt, így egészen pontosan nyomon tudták követni, hogy a verseny során hányadik helyen vágtattak és miként módosult pozíciójuk.

Az elemzések szerint a futamok általában az utolsó 500 méteren dőltek el, ám a látszat ellenére a lovak a végső szakaszon nem gyorsulnak, hanem lassulnak, mivel egyre fáradtabbak. Általában az a ló nyer, amelyik a legkevésbé lassul, amihez kulcsfontosságú, hogy energiát tartalékoljon a hajrára. Ha csökkenti a légellenállást – azaz egy másik ló nyomában, menetszélárnyékában vágtat –, akkor jóval kevésbé lassulhat a verseny finisében, olyannyira, hogy átlagsebessége akár 2 százalékkal is megnövekedhet a verseny teljes távját tekintve. Ez a 2 százalék öt helyet is jelenthet: ha jól használja ki ló és lovasa a szélárnyékot, akkor első lehet, ha nem akkor visszacsúszhat akár az ötödik helyre is.

A szélárnyék kihasználásához nagyjából egy lóhosszra kell a vetélytárs nyomában maradni - mondta Andrew Spencer, a kutakodás vezetője.

Nemcsak testünk működését befolyásolja, hanem hangulatunkat, szellemi teljesítményünket is rontja az enyhe vízhiányos állapot; különösen igaz ez a nőkre – állapították meg tanulmányukban amerikai kutatók. Akkor számít enyhének a szervezet dehidratáltsága, ha a test normál vízmennyiségénél legfeljebb 1,5 százalékkal van kevesebb benne, vagyis a vízvesztés nem haladhatja meg ezt az értéket. Egy 80 kilogrammos embernél, 54 liter vízzel számolva ez nagyjából 8 deciliter vízhiányt jelent a szervezetben.

A kutatók ötvenegy egészséges fiatal férfit és nőt vontak be a vizsgálatba, amelyben három hónap alatt három alkalommal értékelték a résztvevők különböző fokú dehidratálással előidézett állapotát. Minden tesztalany futópadon gyalogolt meghatározott ideig, hogy előidézzék nála a kívánt mértékű dehidratáltságot. Amikor ez megtörtént, tesztekkel értékelték éberségüket, koncentrációjukat, reakcióidejüket, tanulási, emlékezési és logikai képességeiket, valamint hangulatukat.

Megállapították, hogy a férfiaknál az emlékezésben és az éberségben okozott problémákat a dehidratáltság. A nőknél a vízvesztés enyhén csökkentette a kognitív képességeket, a szellemi teljesítményt, ám jelentős fáradtságot, feszültséget és szorongást okozott. Ezek a hangulatváltozások attól függetlenül megtörténtek, hogy a tesztalany éppen edzett vagy pihent.

Mindez azt jelenti, hogy nem szükséges nagy fizikai megterhelés ahhoz, hogy a vízhiányos állapot rontsa teljesítményünket, az íróasztal mögött is érdemes vízpótlásról gondoskodni, ha azt akarjuk, hogy agyunk is tiszta maradjon. Eredményeket a szerzők a British Journal of Nutrition és az amerikai Journal of Nutrition című folyóiratokban ismertették részletesen.

A férfiak szívesebben olvasnak a mellékhelyiségben, mint a nők - állapította meg egy német felmérés. A kutatás során kiderült: minden második férfi lapozgat lektűrt a vécén ülve. A nők közül minden negyedik - derített fényt a mellékhelyiség egyik titkára a GfK reprezentatív felmérése, ami egy higiéniás konszern megbízásából készült. Általánosságban minden harmadik ember olvas a toaletten. A vécén olvasók fele - 51 százaléka - magazinokat, 47 százaléka napilapokat részesít előnyben. A reklám- és egyéb katalógusokat 25 százalék favorizálja, a könyveket 11 százalék. Míg a nők inkább folyóiratokat visznek be magukkal, addig a férfiak a napilapokat olvasgatják szívesebben. Ha mégis magazint választanak, autós újságok mellett teszik le a voksot.

Az Indiana Jones-sorozat negyedik része ugyan jól teljesített a mozipénztáraknál (közel 800 millió dolláros jegybevétel világszerte), de a rajongóknak súlyos csalódás volt a film. A legkomolyabb felháborodást a film elején az a jelenet okozta, amikor Indy egy hűtőbe bújva vészel át egy kísérleti atomrobbantást – sokak szerint ez a jelenet példázza legjobban, hogy a készítők mennyire nem tisztelték a trilógiát, és milyen gagyi módon próbálták túllicitálni azt. A „nuking the fridge” kifejezés filmrajongói körökben a szinonimájává vált egy klasszikus film értelmetlen, az eredetit meggyalázó folytatásának.

Érdekes módon a sokat szidott jelenetet George Lucas és Steven Spielberg is a saját ötletének tartja. Spielberg az Entertainment Weeklynek adott interjújában jelentette ki, hogy ő találta ki a jelenetet, és ne Lucast bántsák érte a rajongók, míg Lucas a New York Timesnak bizonygatta, hogy valójában az ő ötlete volt, sőt, egy 15 centi vastag dossziéja volt a számításokkal, amelyek bizonyítják, hogy reális a jelenet, valóban túlélhető a robbanás, a sugárzás és a zuhanás.

Utóbbi kijelentés csapta ki végképp a biztosítékot dr. David Schechner fizikusnál, aki hosszas tudományos számítással bizonyítja, hogy Lucas blöfföl, és a valóságban Indiana Jonesnak többszörösen meg kellett volna halnia egy ilyen mutatvány közben.

Dr. Schechner abból indult ki, hogy a bomba robbanásának ereje 10 és 44 kilotonna között lehet (ekkora kísérleti robbantásokat végeztek az amerikaiak 1957-ben, amikor a film játszódik), a főszereplő és a hűtő tömege pedig összesen 170 kilogramm. Az elszálló hűtő sebessége ebből 38,32 m/s-nak adódik, ezt összevetve a hirosimai és nagaszaki robbanások adatai által becsült szél sebességével, azt kapjuk, hogy a hűtőre a robbanás 2,9 megapascal nyomást fejt ki, ami 47-szer akkora, mint egy vonatszerencsétlenségnél a vasúti kocsikat összelapító erő. A robbanás lökéshulláma által eldobott hűtőben Indyre 1560  g gyorsulás hat, a százszorosa annak, amit a vadászpilóták még eszméletvesztés nélkül képesek kibírni. A levegőben a súrlódás keltette 450 Celsius-fok körüli hőt a földet éréskor 2,6 millió newton erőhatás követi, ráadásul a robbanás el is szívja az oxigént a detonáció környezetéből, így Indy nemcsak halálra ég és laposra passzírozódik, de meg is fullad. És ha ez nem lenne elég, a hűtő borítása messze nem csökkenti eléggé ahhoz a robbanás gammasugárzását, hogy azt az emberi szervezet túlélje.

Egy amerikai tanulmány tényekkel támasztja alá az előítéletet, miszertint a drága autókban ülő gazdag emberek gyakrabban sértik meg a közlekedési szabályokat, mint a középosztálybeli autósok. Sőt, a felsőbb társadalmi rétegek tagjai gyakrabban hazudnak és csalnak, mint az alsóbb rétegekéi – írják a kutatók a PNAS című folyóiratban megjelent tanulmányukban. A szakértők szerint ennek oka, hogy a gazdagok egyszerűen mohóbbak, nem találnak kivetnivalót abban, hogy elveszik, amit akarnak, még ha a szabályokat és az erkölcsöt sértik is ezzel.

A Kaliforniai Egyetemen dolgozó Paul Piff és munkatársai a tanulmány készítésekor azt az egyszerű kérdést tették fel, hogy vajon melyik társadalmi réteg viselkedik inkább erkölcsi normákat sértően – a felsőbb vagy az alsóbb rétegek? Ezt a kérdést az utcai közlekedésben is tesztelték. Egy forgalmas, stoptáblával ellátott kereszteződésben azt vizsgálták, az autósok közül kik adják meg a másiknak az elsőbbséget.

A szakértők feljegyezték az autók márkáját és állapotát, valamint a vezetője nemét és megközelítőleges korát. Az összegzés szerint a drágább autók vezetői gyakrabban vették semmibe a közlekedési szabályokat. Sőt, gyakrabban hagyták figyelmen kívül a gyalogátkelőhelyeket is, mint a kevésbé jómódúak.

A New York-i egyetem pszichológusai tudományos kísérletekkel igazolták, hogy a nevünk jelentős hatással van arra, hogy mások mennyire kedvelnek bennünket. A Journal of Experimental Social Psychology című szaklapban megjelent tanulmány szerint minél könnyebben kiejthető valakinek a neve, annál inkább pozitív benyomást tesz másokra ismeretlenül is, és annál könnyebben kedvelik meg.

A kísérletben három csoportra osztották a tesztalanyokat, akik mind egy-egy, 50 névből álló listát kaptak. A tesztalanyoknak könnyű kiejthetőség szempontjából kellett sorba rendezni ezeket, illetve az alapján, hogy mennyire tetszenek a nevek. Végül azt kellett megmondaniuk, hogy ha a lista tagjai politikusok lennének, kire szavaznának szívesen csupán a nevük alapján, vagyis melyik név mennyire kelt bizalmat bennük. Végül ugyanez a feladat ismétlődött meg azzal kiegészítve, hogy politikai nézetek is kapcsolódtak a nevekhez.

Az eredmények azt mutatták, hogy a könnyű kiejthetőség számított a legtöbbet a szimpátia kialakításában, függetlenül attól, hogy az adott név mennyire volt hosszú vagy külföldi hangzású. Ezt az összefüggést igazolta az a kísérlet is, amiben egy 500 ügyvéd neveit tartalmazó listát osztályoztak a tesztalanyok a nevek könnyű kiejthetősége, és a név alapján kialakuló spontán rokonszenv alapján. A sorrendet összevetve az ügyvédek szakmai sikereivel (ezt a fizetésből, illetve az ügyvédi irodákban betöltött pozícióból határozták meg), gyenge, de mérhető összefüggést mutatott ki a statisztika. A kutatók szerint egy ügyvéd szakmai sikerében mindegy 1,5 százalék erejéig veszi ki a részét a neve könnyű kiejthetősége.

A jelenség hátterében a kutatók azt a tulajdonságunkat sejtik, hogy az agyunk jobban szereti a könnyen feldolgozható információkat, és ez meg is jelenik a tudat alatt kiépülő előítéleteknél. Ezt a teóriát támasztja alá több más kutatás is, amelyekben például statisztikailag igazolták, hogy a lánynevet viselő fiúk (Amerikában nincs megkötés a keresztnevek adásakor, lehet fiúnevet adni lánynak és fordítva) az átlagnál sűrűbben kapnak büntetést az iskolában, illetve hogy a ritka keresztnevek viselői között arányaiban több a bűnöző, mint az átlagos nevűeknél.

Egy úgynevezett Rapunzel-számmal oldanák meg brit kutatók a Leonardo da Vinci által felvetett ötszáz éves kérdést, amely arra vonatkozik, hogy milyen lesz egy hosszú hajból készített lófarok alakja. A Cambridge-i Egyetem és a Warwicki Egyetem kutatóinak bejelentése szerint kidolgoztak egy lófarok alakját leíró egyenletet, amellyel megjósolható bármely lófarok formája, csupán a Rapunzel-számot és a haj göndörségének mértékét kell megadni hozzá.

Raymond Goldstein, a Cambridge-i Egyetem professzora elmondta, hogy az egyenlet kidolgozásánál figyelembe vették az egyedi hajminőségben lévő különbségeket, így például a merevségét, a gravitáció hatását és az emberi haj átlagos hullámosságát.

A Rapunzel-szám egy arányszám, amely megmutatja, hogyan számítható ki a gravitációnak a haj hosszától függő hatása. „Ez határozza meg, hogy a lófarok legyező formájúnak néz-e ki vagy felfelé induló körívet ír le, és csaknem függőlegessé válik alul" – magyarázta Goldstein. A kutatók szerint munkájuk segít megérteni a szálakból összeálló anyagszerkezetek tulajdonságait, eredményeiket ráadásul felhasználhatják a számítógépes animációk tervezésében is, ahol a haj élethű ábrázolása visszatérő gondot jelent.

„Megállapításaink kiterjesztik a statisztikus fizika néhány központi paradigmáját, és megmutatják, miként használhatóak egy olyan probléma megoldására, amely Leonardo da Vinci óta foglalkoztatta a tudósokat és művészeket, amint az Leonardo ötszáz évvel ezelőtti jegyzeteiben is fellelhető" – tette hozzá Goldstein. Kutatási eredményeiket az Amerikai Fizikai Társaság február végén, Bostonban megrendezésre kerülő konferenciáján ismertetik a brit kutatók.

Rapunzel – magyar nevén Aranyhaj – egy Grimm-mese hősnője, aki kastélyszobája ablakából engedte le hosszú szőke haját szerelmes hercegének, hogy az fel tudjon mászni rajta.

A legnagyobb brit napilap, a The Sun világra szóló tudományos szenzációként közölte a hírt: élő gyapjas mamutot filmeztek le Szibériában. A felvételt egy orosz mérnök készítette tavaly nyáron a Csukcs-félszigeten, Szibéria északkeleti csücskében, ahol alig pár száz kilométernyi tenger választja el a szárazföldet Alaszkától. A térség nagy része érintetlen sarkvidéki jégsivatag és tundra, a hét Magyarországnyi területen mindössze 50 ezer eszkimó él.

A homályos felvételen a gyapjas mamutra formára valóban hasonlító, de egy elefántnál ránézésre jóval kisebb állat egy folyón kel át, a képen kivehető az ormánya és az agyarai is. A Sun által megszólaltatott szakértő, Michael Cohen szerint több mint elképzelhető, hogy a mamutok kis csoportja fennmaradhatott a jégkorszaki klímát máig megőrző, a civilizációtól nagyrészt elzárt szibériai területen. Kicsit árnyalja a képet, hogy a szakértő valójában inkább „szakértő”, hiszen nem zoológusról vagy paleontológusról van szó, hanem egy ausztrál íróról, aki leginkább szenzációs ufójelenségekről szokott írni bulvárlapoknak.

Szkeptikusok szerint a felvétel vagy hamisítvány, vagy egyszerűen a saját fantáziánk látja bele az állatba a mamutot, és az valójában egy medve, a szájában tartott, frissen zsákmányolt hallal, ami távolról úgy néz ki, mintha ormány lenne.

A gyapjas mamut a tudomány hivatalos álláspontja szerint 10 ezer évvel ezelőtt pusztult ki a Föld nagy részéről, az utolsó példányok 3500 éve éltek a jeges-tengeri Wrangel-szigeten. A kihalásuk okáról nincs egyetértés a tudósok között, valószínűleg az éghajlatváltozás, a rohamosan elterjedő emberi faj, és ezzel a vadászat, illetve az állat számára ismeretlen kórokozók okozta járványok együttes hatása törölte el őket a Föld színéről. Japán tudósok évek óta kísérleteznek épen maradt mamutleletekből származó DNS-sel, és talán néhány éven belül képesek is lesznek klónozással feltámasztani egy mamutot.

Ha egy teljes reggeli részeként csokitortával kezdjük a napot, az segíthet a fogyásban, idézte izraeli kutatók megállapításait a Daily Telegraph. A kutatók szerint a reggel a nap legjobb időszaka az édességfogyasztásra, mert a szervezet anyagcseréje ilyenkor a legaktívabb, és napközben bőven van időnk ledolgozni a bevitt kalóriát.

Számtalan tudományos kutatás és statisztika bizonyította már, hogy a horoszkóp humbug, és a születésünk időpontja nem határozza meg a sorsunkat vagy a jellemünket, sőt maguk az asztrológusok is azt mondják, hogy a hagyományos, 12 állatövi jegyre alapuló horoszkóp működésképtelen modell (némi gonoszsággal persze feltételezhető, hogy csak azért ez a véleményük, mert nagyobb üzlet van a személyre szabott, egyéni jóslatokban és tanácsokban). Mindez azonban nem akadályozta meg a kanadai Chatham-Kent megye rendőrségét abban, hogy tudományos kutatást végezzenek és publikáljanak a bűnözők csillagjegyeivel kapcsolatban.

Az eredmények azt mutatták, hogy a körzetben 2011-ben letartóztatott 1986 ember eloszlása csillagjegyek szerint nem tökéletesen egyenletes, a legtöbb, illetve a legkevesebb bűnözőt produkáló jegyek közötti eltérés csaknem másfélszeres volt. A legtöbb letartóztatott horoszkópja Kos volt, a legkevesebben Nyilas jegyűek közül kerültek összetűzésbe a törvénnyel.

Kriminológusok, a rendőrség szóvivője, de még asztrológusok is többnyire úgy reagáltak a kutatásra, hogy abból nem kellene messzemenő következtetéseket levonni a kis minta miatt, és azért sem, mert az eredményeket nem hasonlították össze azzal, hogy a csillagjegyek eloszlása milyen a helyiek között (régóta ismert demográfiai tény, hogy az egyes hónapokban született gyerekek száma között jelentős különbségek szokott lenni, kulturális hagyományok miatt).

A keményvonalas horoszkóphívők szerint viszont igenis értelmezhetően az eredmények, a hírt felröppentő National Post például a saját horoszkóprovatának szerzőjét szólaltatta meg, aki szerint a Kos a harcos jele, az ilyen jegyben születettek meggondolatlanok és forrófejűek, így logikus, hogy arányaiban többen kerülnek közülük börtönbe. Az Inquisitr hírportál írója ehhez annyit tett hozzá, hogy valóban lehet valami a Kos csillagjegy körül, hiszen ilyen jegyben született Hitler és Celine Dion is.

A hivatali csapatépítési próbatételek nem javítanak a munkavégzésen, inkább még távolítják egymástól a munkatársakat – áll a brit Vodafone UK és a YouGov cégek tanulmányukban. Felmérésük szerint a dolgozók a szervezett csapatépítő túrákat jó esetben időpocsékolásnak értékelik, rossz esetben pedig idegesítőnek – ismertette a tanulmányt a Daily Telegraph című brit lap.

A felmérés ezer emberre terjedt ki, akiknek döntő többsége a csapatépítési elképzelések és módozatok széles változatát élhették meg, egyesek ehettek munkatársaikkal együtt tücsköt, másoknak közösen kellett kádfürdőzniük (fürdőruhában), és akadtak olyan tréningek, ahol egymást kellett masszírozniuk a kollégáknak.

Az ezer fő kétharmada kényszerült részt venni valamilyen csapatépítő edzésen, és 54 százalékuk szerint nem segített a munkahelyi együttműködésben. Akik szerint mégis, azok esetében az adrenalintúrák – például gumikötélugrás a mélybe – bizonyultak a legkevésbé hasznosnak.

A módszerek sereghajtóinak második helyezettjei a bizalomgerjesztő feladatok, például szembekötősdinek az a változata, amikor kollégái irányítására kell hagyatkoznia valakinek.
A legcélravezetőbbnek a vállalati ivászat-evészet bizonyult – legalábbis a válaszok alapján. 
A brit cégek meglehetősen sok időt és pénzt szánnak csapatépítésre. A tanulmány készítői szerint jobban tennék, ha a munkahelyeken javítanának a légkörön az együttműködés feltételeinek és lehetőségeinek javítása jegyében.

A San Diegó-i Pacific Beachen első pillantásra furcsa lény teteme vetődött partra múlt héten. Megtalálói a 2008-as Montauk-szörnyhöz, illetve a jetihez hasonlóan csak a mítoszokban létező, kecskék vérét szívó chupacabrához hasonlították a leletet. A rejtélyes állatot a 19 éves Josh Menard fotózta le, aki meg volt róla győződve, hogy a tetem valamilyen mutáns lény, „démonfajzat” lehet.

A fiú állítása szerint az állat körülbelül hatvan centi hosszú volt és a teste egy disznóéhoz hasonlított, a szemfogai pedig hatalmasak voltak. A képeken látható dög három dologban emlékeztet az állítólagos chupacabrákra: a hátsó lábai hosszabbak az elsőknél, többnyire szőrtelen, és elég hátborzongatóan néz ki. „A lény mégis kamunak tűnik, mesterséges látszó szemei és feltűnően tökéletes punktaraja miatt” – írta a leletről többek között hírt adó vice.com. Természetesen azonnal elindultak az interneten a találgatások: a lényt nézték kutyának, mosómedvének, tapírnak, laboratóriumból megszökött mutánsnak, sőt beteges fantáziára utaló művészeti alkotásnak is.

Darren Naish brit paleontológus, aki már számos kriptozoológiai esetre adott magyarázatot a blogján, most a san diego-i pokolfajzatot azonosította, miután a vice.com megkereste emailben. Naish ugyanarra a következtetésre jutott, mint előtte a Discovery News és egy parajelenségekkel foglalkozó oldal is: szerinte a szörnyeteg nem más, mint egy döglött oposszum, pontosabban a Virginia állam területén őshonos északi oposszum egy kimúlt példánya.

Naish szerint a tetemet egyértelműen be lehet azonosítani: egy közepes méretű, patkánypofájú emlősé, amelynek nincsen a kutyáéhoz vagy a rókáéhoz hasonló, jól elkülöníthető sötét színű orra. Ez a leírás megfelel egy oposszuménak, a dög fogazata pedig csak megerősítette a gyanút. A szőrzet hiányát az okozta,  hogy amikor az emlősök vízben elkezdenek bomlani, lehámlik róluk a bundájuk. Az északi oposszumot az 1910-es években telepítették be Kaliforniába, ahol azóta rendkívül nagy számban fordul elő, tehát az sem meglepő, ha egy szegény párát San Diegóban ér utol a vég.

Heidi, a lipcsei állatkert nemrég kimúlt kancsal oposszuma

Fotó: Johannes Eisele

Egyébként a Montauk-szörnyről a kép alapján Darren Naish és más zoológusok is megállapították, hogy valószínűleg egy mosómedve volt, amely már hosszabb időt töltött el az óceánban, oszlásnak indult, ezért jelentősen deformálódott a teste, és hiányzott felső állkapcsának egy része. Azok körében, akik szeretnek hinni a hátborzongató meséknek, az terjedt el, hogy az állat a közeli Plum Island Animal Disease Center kutatóközpont egyik kísérletének az eredménye lehet. A tetemet sohasem boncolták fel, mert állítólag valaki ellopta, így a tudósok csak a kép alapján próbálták meg beazonosítani.

Az állatkísérletek nagyon régóta a tudományos élet megszokott részei, általában az előtt szokták alkalmazni, mielőtt valamilyen szert vagy eljárást emberen próbálnának ki. A coloradói egyetem neurológusai most kicsit más típusú állatkísérletet folytattak, ami ellen valószínűleg nem fognak tüntetni az állatvédők: makákókkal nézették meg Clint Eastwood klasszikus westernjét, a Jó, a rossz és a csúfot, miközben az agyműködésüket MRI-vel figyelték.

A négy kísérleti majom mellett 24 emberi tesztalany is végignézte ugyanazt a félórás részletet a filmből, majd az MRI-adataikat összevetették a majmokéval. Az elemzéssel arra próbáltak választ keresni a kutatók, hogy mennyiben működik másképp az agyunk, mint evolúciós rokonainké, és ez milyen eltérő fejlődési útra utal a kognitív képességekben. Azt vették észre, hogy néha egészen hasonló fizikai reakciókhoz (szemmozgás, arcizmok mozgása) egészen más agyterületeken észlelhető aktivitás járul a majmoknál, mint az embereknél.

A kutatás végső tanulsága nem szolgált különösebb meglepetéssel: a majmoknál főleg a sok mozgással járó, akciódús jeleneteknél tapasztalható erős agyműködés, viszont szinte teljesen ignorálják a párbeszédeket – míg az embereknél az olyan részeknél is erős reakciót észleltek, amikor Eastwood beszél és nem lövöldözik.

A kanadai Brock University egyetem kutatói ellentmondásos és provokatív témát választottak tudományos vizsgálatuknak: arra keresték a választ, hogy a rasszisták, és előítéletekkel élők tényleg ostobák-e, illetve hogy a magasabb intelligenciájú emberek között valóban jellemzőbb-e a liberális gondolkodás, mint a konzervatív. A tesztjeik eredményét kielemezve arra a tanulságra jutottak, hogy a válasz mindkét kérdésre igen.

A kísérletben részt vevők gyerekkorban mért intelligenciahányadosait vetették össze a felnőtt korra kialakult gondolkodásmóddal, amit egy teszttel mértek fel. Az eredmények összefüggést mutattak ki az alacsonyabb intelligencia, illetve a konzervatív gondolkodásmód között. A kutatást vezető Dr. Gordon Dodson pszichológusprofesszor szerint a jelenség hátterében az állhat, hogy az ilyen ideológia nem túl bonyolult rendszerbe foglalja a világot, és ezzel segít annak megértésben azoknak is, akik egyébként szerényebb szellemi képességűek. Vagyis nem a konzervatívok butábbak, hanem a butább emberek között több a konzervatív.

Ugyanennek a jelenségnek a végletekig fokozott variációja a rasszizmusé, a faji alapú előítéleteké, ahol feltűnő volt az alacsonyabb intelligenciájú tesztalanyok aránya. A University of Virginia egyetem pszichológusa, Dr. Brian Nosek, aki egyébként nem vett részt a kutatásban a kanadaiakhoz hasonlóan indokolta ezt a Huffington Post kérdésére: „A valóság bonyolult és sosem tiszta. Az olyan ideológiák, amelyek meg tudnak szabadulni ezektől a jellemzőktől, és egyszerű megoldásokat adnak a kérdésekre, mindig is népszerűek lesznek a kisebb kognitív kapacitással bíró emberek között”.

A kutatás eredményével természetesen a liberális véleményformálók mélységesen egyetértenek, a konzervatívok szerint viszont teljesen félreértelmezik a tudósok a kísérlet eredményeit.

Bár a nők vezetési stílusát kifigurázó poénok nem mindig alaptalanok, a feltevés, miszerint egy nő képtelen tisztességesen leparkolni egy autót, valójában nem igaz. Legalábbis egy brit felmérés alapján, amely a Telegraph cikke szerint az egyik legalaposabb ilyen vizsgálat a nemek vezetési szokásainak különbségeiről. Az NPC parkolási cég bérelt fel egy kutatócsoportot, hogy az Egyesült Királyság területén egy hónap alatt 2500 vezetőt figyeljenek meg hétszáz parkolóban. A parkolási szokásokat hét összetevő alapján vizsgálták.

A megfigyelt alanyok parkolási szokásainak minden jellemzőjét külön értékelték, majd ezekből az eredményekből adódott össze a nemek „parkolási együtthatója”.  Az első kategóriában az alanyok parkolóhely-találási képességét mérték. Az eredmények azt tükrözték, hogy a férfiak türelmetlenebbül vezetnek, emiatt gyorsabban hajtanak a parkolóban, így nem veszik észre a szabad helyeket. A nők ezzel szemben lassabban köröztek, ezért könnyebben kiszúrták az üres helyeket, illetve az éppen távozni készülő autókat.

A felmérés szerint a nők tolatva ügyesebben manővereznek be a parkolóhelyekre. Pontosabban kormányozták vissza egyenesbe az autót minden újabb manőver előtt, és sokkal gyakrabban alkalmazták az oktatójuk módszerét tolatáskor. A tolatást a nők 39 százaléka hajtotta végre hibátlanul, míg a férfiaknál ez 28 százaléknak sikerült. Míg a nők háromnegyede kormányozta a megfelelő irányba az autót a parkolás előtt, ez a férfiaknak csak a felére volt jellemző. Igaz, a férfiak ügyesebben álltak be orral előre és általában magabiztosabban tekerték a kormányt, ám ha egyszer beálltak, utána nem nagyon változtattak az autó pozícióján.

Az erősebbik nem legnagyobb előnye a parkolás időtartama volt: átlagosan 16 másodperc alatt rendezték le az ügyet, szemben a nők átlagos 21 másodpercével. (A német Ruhr Egyetem egy korábbi felmérése szerint a nők parkolási ideje 20 másodperccel is több lehet a férfiakénál.) Egy átlagos autós ezernégyszer parkol életében; a nők ezt összesen tizenkét óra alatt teszik meg, míg a férfiak kilenc órát töltenek a parkolással. A plusz másodperceknek köszönhetően azonban a nők 52 százaléka parkolt elsőre a kijelölt hely közepére, míg a férfiaknak csupán 25 százaléka találta el azt. Ez a kategória rontotta le leginkább a férfiak összpontszámát.

A felmérés összes pontját összevetve a nők győztek 13,4 ponttal a 20-ból, míg a férfiak 12,3 pontot szereztek. Neil Beeson, az egész felmérést kitaláló gépjárművezető szakoktató, meglepőnek találta az eredményeket. „Az eddigi tapasztalataim alapján a férfiak mindig jobb tanulók voltak, és a tanfolyamokon is jobban teljesítettek. Bár meglehet, hogy a nők hatékonyabban alkalmazzák a gyakorlatban a tanult információkat. Az eredmények azt a mítoszt is romba döntik, hogy a férfiaknak jobb lenne a térbeli érzékelésük, mint a nőknek. A tények nem hazudnak, ez ösztönözzön arra minket, férfiakat, hogy mutassunk több tiszteletet a partnerünk felé, amikor parkolásra kerül sor!” – nyilatkozta Beeson.

Az eredmények egyébként nem csupán a közhiedelemnek mondanak ellent, hanem a korábbi felméréseknek is: a Driving Standards Ügynökség tavaly tette közzé, hogy a nők a férfiaknál tízezerszer gyakrabban buknak meg a forgalmi vizsgán parkolási hibák miatt, és a Ruhr Egyetem említett felmérése is azt hozta ki, hogy a nők ügyetlenebbül parkolnak.