Négyszáz értelmetlen halál évente

A hetvenes években Harald zur Hausen német kutatóorvos vetette fel először annak a lehetőségét, hogy a méhnyakrák kialakulásáért elsősorban a humán papillomavírus (HPV) okolható. Feltevését, miszerint a HPV génjei elősegíthetik a kóros sejtszaporulat beindulását, később kísérletekkel igazolta. Ezzel kapcsolatos kutatómunkáját 2008-ban orvosi-élettani Nobel-díjjal ismerték el.

Gyilkos kód

A múlt század közepén vált világossá, hogy a vírusok fontos szerepet játszanak a rák kialakulásában. Ma úgy tudjuk, hogy a daganatos megbetegedések mintegy ötödét ezek a mikroorganizmusok okozzák. A HPV különösen aktív ezen a téren, hiszen a rákos sejtburjánzások mintegy 6 százaléka írható a számlájára.

A humán papillomavírus az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő kórokozó, amelynek eddig több mint száz altípusát azonosították. Ezek egy része a bőrt, másik része a nyálkahártyát támadja meg. Amennyiben a szervezet nem képes leküzdeni a fertőzést, a vírus tartósan megtelepszik a megtámadott felületen, és kóros elváltozásokat okoz rajta, ami legrosszabb esetben rákhoz vezethet. Ennek messze leggyakoribb formája a méhnyakrák, de sok esetben a HPV tehető felelőssé a bőrrák, a szájüregi rák és egy sor egyéb daganatos betegség kialakulásáért is.

Szomorú statisztikák

A méhnyakrák a szexuálisan aktív nők betegsége, amely leggyakrabban 40 év felett alakul ki. A világon évente mintegy félmillió alkalommal diagnosztizálják, és a megbetegedések közel fele végződik halállal.

Magyarországon éves viszonylatban ezer felett mozog az új esetek száma, az elhunytaké pedig négyszázra tehető. A lakosság számához mérten ez az adat azt jelenti, hogy a méhnyakrák okozta halálozás gyakorisága hazánkban háromszor magasabb az európai átlagnál, amivel a kontinens országainak rangsorában sajnos az utolsók között vagyunk. Összehasonlításképpen: Finnországban, amely az egyik legjobb mutatókkal rendelkezik ezen a téren, évente csupán 1-2 nő veszíti életét ebben a betegségben.

Kockázatok és mellékhatások

Az ismert HPV típusoknak csak mintegy fele okoz rákot, és a veszélyes vírusváltozatok is eltérő kockázatot jelentenek. A megbetegedések több mint 70 százalékáért két törzs, a HPV 16 és a HPV 18 a felelős. Fontos tudni, hogy a fertőzés csupán valószínűbbé teszi a kóros sejtburjánzás bekövetkezését, de többnyire nem vezet daganatos elváltozásokhoz.

A méhnyakrák kialakulásában nincs komoly szerepe a genetikai öröklődésnek, de számos olyan kockázati tényező ismert, amely – a HPV jelenléte mellett – növeli a megbetegedés esélyét. Ilyen a tizenévesen megkezdett szexuális élet, a partnerek nagy száma, más nemi betegségek (például herpesz) megléte, a rossz higiéniás körülmények, a szülés okozta méhnyaksérülések vagy a dohányzás.

Érdekesség, hogy azokban a kultúrákban, ahol általános szokásnak számít a férfiak körülmetélése, jelentősen csökken a méhnyakrákos esetek száma. Főként erre vezethető vissza, hogy Izrael igen jó statisztikai adatokat tud felmutatni ezen a téren. A jelenség magyarázata az, hogy a férfiak egy részénél szintén kimutatható a humán papillomavírus jelenléte, és bár esetükben ez általában nem jár következményekkel, a fertőzést könnyen továbbadhatják partnerüknek.

Alacsony szűrési részvétel

A daganatos betegségek nagy részéhez hasonlóan a méhnyakrák is megelőzhető, illetve kezelhető, ha idejében felismerik a tüneteket. Mivel évek alatt, több fázison keresztül alakul ki, elegendő idő áll az orvosok rendelkezésére a beavatkozáshoz. Ennek módja a páciens állapotától függ, és az immunerősítő kúráktól kezdve a gyógyszeres kezelésen keresztül a műtéti megoldásokig sok mindent magában foglalhat. Ahhoz azonban, hogy a pontos diagnózist még idejében fel lehessen állítani, az érintetteknek rendszeresen részt kell venniük a szűrővizsgálatokon.

„Az ideális az, ha ezt évente ismétlik, de már az is jelentősen csökkenti a kockázatot, ha csak háromévente kerül rá sor” – mondta az Indexnek dr. Pap Károly, a nyíregyházi Jósa András Oktató Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa. „Sajnos a magyar nők többsége ezen a téren nem túl aktív. Bár nagyrészt tisztában vannak a szűrés fontosságával, jelentős hányaduk valamilyen okból ignorálja a problémát. Ennek következtében hazánkban az államilag finanszírozott szűréseken a 25 és 65 év közötti nők 5-10 százaléka vesz részt, és a magánrendelőket is csupán 25-30 százalékuk látogatja. Nyugat-Európában ez az érték összességében 60-70 százalék körül mozog, a skandináv államokban pedig még magasabb átszűrtségi szintekkel találkozhatunk.”

A Liliom-program és a többiek

Hazánkban az 1960-as években az elsők között vezették be a méhnyakból vett kenetek citológiai (szövettani) vizsgálatát, amely azóta is fontos eszköze a nőgyógyászati szűréseknek. A méhnyakrák okozta halálesetek száma mégsem csökkent az elvárt mértékben, mivel a magyar nők jelentős része sohasem vett részt ilyen kivizsgáláson.

2003-ban nagyszabású nőgyógyászati rákszűrő program indult annak érdekében, hogy ez a hozzáállás megváltozzon. Az akció a várakozásokkal ellentétben azonban sajnos nem hozta meg a remélt eredményt, mert a szakrendelők betegforgalma csak minimális mértékben emelkedett. A küzdelem következő fázisa a 2005 végén indult Liliom-program volt, amelyhez intenzív kommunikációs kampány és nyereményjáték is kapcsolódott, de a statisztikák ez esetben sem javultak jelentősen.

Egyértelműen sikeresnek tekinthető viszont a 2009-ben útjára indított Védőnői Méhnyakszűrő Mintaprogram, amely az elmúlt években is folytatódott. Az elsősorban kistelepülésekre koncentráló, védőnők által végzett, mintavétellel egybekötött vizsgálatokon ugyanis viszonylag nagy arányban (körülbelül 30 százalék) jelentek meg olyan nők, akik korábban soha nem vettek részt szűrésen.

Beoltott nemzedék

A szűrővizsgálat mellett a vírusfertőzés valószínűségének csökkentése is óriási jelentőséggel bír, vélekednek a szakemberek. Ennek leghatásosabb eszköze a HPV elleni védőoltás, amely 2007 óta kapható Magyarországon. Jelenleg két gyártó termékei vannak forgalomban: a Merck Gardasil és a GlaxoSmithKline Cervarix nevű vakcinája. A leggyakrabban előforduló HPV altípusok közül előbbi négy (6, 11, 16, 18), utóbbi kettő (16, 18) ellen ad immunitást, vagyis egyik sem véd az összes rákkeltő vírusváltozattól, így a szűrővizsgálatok elvégzése beoltott állapotban is indokolt.

„A HPV lényegében úgy viselkedik, mint az influenza. Az ellene kifejlesztett vakcina, amelyet háromszor kell beadni, fél év múlva nyújt védettséget, vagyis a szervezet csak ezután képes visszaverni a kórokozók támadását. Ebből következik, hogy a beadás pillanatában meglévő fertőzéseket az oltóanyag nem gyógyítja” – állítja Pap aki korábban a Magyar Menopausa Társaság elnöki pozícióját is betöltötte.

A HPV ellenes vakcinák hatásosságát számos kutatás és tanulmány mellett az oltási programokból származó eredmények is igazolni látszanak. „Eddig az EU 18 országában kezdték el szervezetten oltani a nemi életük megkezdése előtt álló 12-13 éves fiatalokat, mert ebben az életkorban az oltás segítségével még megelőzhető az első fertőzés. Angliában 2007 óta zajlik ilyen program, ahol egy nemrégiben elvégzett vizsgálat során azt tapasztalták, hogy az elsőként beoltott korosztálynál kétharmaddal csökkent a HPV pozitív leletek száma” – fogalmazott dr. Pap Károly.

Érthető módon Homoki Henriette, a Merck leányvállalatának, az MSD Pharma Hungary Kft. sajtókapcsolatokért felelős munkatársa is az oltóanyag mellett érvel: „Bár a vakcina kifejlesztése óta még nem telt el annyi idő, hogy egy teljesen átoltott korosztálynál mérni lehessen a méhnyakrák előfordulásának csökkenését, már most is birtokunkban van néhány ígéretes adat. Ausztráliában például, ahol régóta oltják a 13 éveseket, a közelmúltban publikálták az első olyan statisztikát, amelyből kiderült, hogy drasztikusan lecsökkent a HPV okozta nemi szemölcsök előfordulása.”

Finanszírozott küzdelem

A vényköteles oltóanyagot az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egyelőre nem támogatja, ezért itthon meglehetősen drágán, közel 90 ezer forintért szerezhető be. Léteznek azonban önkormányzatok, amelyek bizonyos feltételekkel vagy ingyenessé tették az oltás beadását, vagy jelentős támogatást nyújtanak a megvásárlásához. Budapesten Belváros-Lipótváros Önkormányzata például 2007 óta vállalja a kerületben élő 18 év alatti lányok védőoltásának költségét.

„A HPV okozta méhnyakrák megelőzése az ország legfontosabb népegészségügyi céljai között szerepel. Örvendetes fejlemény, hogy eddig több mint 200 önkormányzat döntött úgy, részt vállal a betegség elleni küzdelem finanszírozásban. Ennek köszönhetően hazánkban már 100 ezer felett van azoknak a száma, akik éltek a védőoltás lehetőségével” – közölte a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségért Felelős Államtitkársága.

Párhuzamos vizsgálatok

A méhnyakrák szűrésnél alkalmazott citológiai vizsgálat a nyálkahártyáról származó sejtek mikroszkopikus elemzését jelenti. Ez az eljárás nagyrészt egyértelmű eredményt ad, de az esetek 3-4 százalékában nem lehet eldönteni, hogy a mintában található rendellenességeket rákos elváltozás idézi elő, vagy a szervezetben éppen lezajló egyéb folyamatok (gyulladás, fertőzés) okozzák.

Létezik azonban egy módszer, amely segíthet a tisztánlátásban. Az úgynevezett HPV-tesztek segítségével ugyanis egyértelműen kimutatható, hogy a vizsgált személy megfertőződött-e, mi több, egyes tesztfajták azt is elárulják, pontosan melyik vírustípus okozza a fertőzést. Az OEP a jelenlegi rendszerben két egymás utáni pozitív citológiai eredményhez köti az eljárás finanszírozását, amelynek két szempontból is nagy jelentősége van. Egyrészt segítségével elkerülhető, hogy olyan nőkön hajtsanak végre műtéti beavatkozásokat, akiknél a pozitív citológiai eredmény ellenére nem mutatható ki a HPV jelenléte, vagyis nem áll fenn a méhnyakrák veszélye. Másrészt abban az esetben, ha egy nőnél a citológiai vizsgálat és a HPV-teszt is negatív, kijelenthető, hogy három éven belül valószínűleg nem fog kialakulni a betegség.

Fontos megjegyezni, hogy bár ennek az eljárásnak valóban megvannak az előnyei, számos olyan vírushordozót talál, akinek semmi baja, és jó eséllyel soha nem is lesz. Ebből kifolyólag sok hazai szakember vélekedik úgy, hogy a HPV-tesztet nem a citológiai vizsgálat helyett, hanem azzal párhuzamosan érdemes elvégezni, mert csak így lehet jelentősen javítani a méhnyakrákszűrések hatékonyságát.