A Duke Egyetem munkatársai több mint ezer újzélandi ember adatait elemezték, akik 1972 áprilisa és 1973 márciusa között születtek, és részt vettek egy csaknem 40 évig tartó követéses vizsgálatban. Daniel Belsky, a tanulmány egyik szerzője szerint a genetikai háttér távolról sem jelent végzetet. „Számos nagy genetikai kockázatú gyerek nem hízott el, míg egyes alacsony genetikai kockázattal élő gyerekek kövérek lettek" – mondta a tudós.
Az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine című szakfolyóiratban közzétett tanulmányban 32 olyan génváltozat jelenlétét vizsgálták, amelyekről az elmúlt években kiderült, hogy növelik az elhízás kockázatát.
Megállapították, hogy azok a gyerekek, akik a nagyobb kockázatú génváltozatokat hordozták, 1,6-2,4-szer nagyobb eséllyel lettek kövér felnőttek azokhoz képest, akik az elhízás szempontjából alacsony kockázatú génváltozatokat örökölték szüleiktől. Náluk a bébiháj elvesztése után korábban jelent meg a túlsúly is, mint kisebb genetikai kockázatú, mégis többletsúlyt felszedő kortársaiknál.
Belsky hangsúlyozta, hogy az elhízásra való genetikai hajlammal született gyerekeknél is lehet csökkenteni a súlygyarapodás kockázatát egészséges étrenddel és aktív életmóddal.