Összefügg a kreativitás és a mentális zavar

A kreativitás gyakran egy mentális betegség kísérője, különösen az írók körében – állítják svéd kutatók, akik több mint egymillió ember tanulmányozásából következtettek erre. A Karolinska Institute tanulmánya szerint az íróknál nagyobb az esély a szorongásra és a bipoláris zavarokra (korábbi nevén mániás-depresszióra), skizofréniára vagy unipoláris depresszióra. A társadalomban megfigyelt átlaghoz képest kétszeres az esély arra, hogy egy író öngyilkos lesz.

A tanulmány szerint a táncosok és a fotóművészek körében is gyakoribb a bipoláris zavar, csoportként azonban a kreatív szakmát választók nem hajlamosabbak a pszichiátriai zavarokra, mint más emberek. Ugyanakkor a művészek családi hátterében az átlagosnál többnek található olyan rokon, akinél fellépett valamilyen pszichiátriai probléma (olyanok, mint az anorexia vagy az autizmus).

Simon Kyaga, a kutatás vezetője szerint mindez új megvilágításba helyezi a mentális zavarokat, és az eddigiektől eltérő módszerekkel kellene kezelni őket. Például a skizofrének látszólag kusza gondolatai egy mestermunka részei is lehetnek. Ha máshogy közelítünk az ilyen típusú zavarhoz, akkor újfajta kezelési módszereket is meghatározhatunk, az orvos és a beteg közösen döntheti el a kezelés módját, ennek kockázatait is felmérve.

A pszichiátriában gyakran feketén-fehéren szemlélik a betegségeket, és arra törekednek, hogy a páciensből minden károsnak ítélt dolgot eltávolítsanak. Beth Murphy, a brit National Association for Mental Health egyik vezetője úgy véli, hogy még idén elérjük azt az arányt, hogy négy emberből egyet valamilyen mentális zavarral fognak diagnosztizálni. Ezek az emberek teljesen más környezetből jönnek, más háttérrel, más szakmából és más életkörülmények között élnek – a legfőbb feladat, hogy megkapják a nekik járó figyelmet és kezelést.

Itthon is kutatják

Magyarországon Kéri Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem Élettani Intézetének professzora, az amerikai Rutgers Egyetem vendégprofesszora foglalkozik a témával, több tanulmánya is megjelent a kérdéskörben (Kéri korábban a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterapeutás Klinikáján is dolgozott). Már három éve megjelent tanulmányában leírta, hogy a Neuregulin 1 gén biológiailag releváns többrétűsége magas intellektuális teljesítményt fölmutató emberek esetében összefügg a kreativitással. A legkiemelkedőbb kreatív teljesítményt nyújtók a T/T (a mutációt tartalmazó allélt két példányban hordozó) genotípushoz tartoznak, amiről korábban kimutatták, hogy rizikótényezőt jelent a pszichózis (skizofrénia és bipoláris zavar) előfordulása szempontjából.

A kreativitás és a mentális zavarok kapcsolatának kutatásában három fő irányvonal van – magyarázza Kéri Szabolcs. Az egyik a klasszikus vonal, amikor híres emberek életrajzait vizsgálják. Ilyenkor művészek és tudósok kisebb csoportjait vizsgálják, hogy esetükben milyen mértékben vannak jelen mentális zavarok vagy olyan gondolkodási, érzelmi és társas extremitások, amelyeket általában már kórosnak tartunk.

Nagy mintán bizonyított kapcsolat

A második irányvonalba a nagy, populációszintű vizsgálatok tartoznak. Ide tartozik a svéd kutatók tanulmánya is. Az ilyen vizsgálatok ott lehetségesek, ahol nagyon részletes regiszter áll rendelkezésre a lakosságról – Svédország ilyen hely. Kyaga és munkatársainak tanulmánya több mint egymillió páciens követésére alapult, ez a teljes svéd populációt jelenti. Azt nézték meg, hogy a páciensek és elsőfokú rokonaik körében milyen gyakran van kreatív foglalkozás (művészetek, tudomány), összehasonlítva a kontrollpopulációval (nem betegek).

A betegek körében a bipoláris zavar és a kreatív foglalkozások között volt egyértelmű összefüggés. Kivételt képeztek az írók, akiknek a körében gyakorlatilag az összes vizsgált mentális zavar gyakrabban fordult elő (skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió, szorongásos zavarok, droghasználat, öngyilkosság).

Kéri Szabolcs korábbi tanulmányában Salvador Dali, Sylvia Plath amerikai költő, József Attila és Gulácsy Lajos életét és művészetét hozza fel példaként. Gulácsy Lajos például a Moravcsik-klinika (a SE pszichiátriai klinikájának elődje) neves betegei közé tartozott. Zseniális festményein Gulácsy sokszor bolondnak ábrázolta magát, majd azonosult a szereppel. Sylvia Plath húszéves kora óta szenvedett depresszióban, 31 évesen ölte meg magát.

A betegek rokonai körében olyan esetben is gyakrabban fordult elő kreatív foglalkozás, ha a beteg rokon skizofréniában, bipoláris zavarban, anorexia nervosában vagy autizmusban szenvedett. A rokonoknál elvileg nincsenek tünetek, vagy sokkal enyhébbek, nem betegek, viszont hordozhatnak olyan génvariánsokat, amelyek a betegséggel kapcsolatosak. Ez azért érdekes, mert arra utal, hogy a kreativitás és mentális zavarok között ugyan van kapcsolat, de ha a súlyos betegség (például skizofrénia) kifejlődik, az kettétöri az egyén életét, és így a kreatív képességeit sem tudja kibontakoztatni.

Ezzel szemben, ha a tünetek enyhébbek, akkor a kreatív kapacitás kifejlődhet. Ezek lehetnek a mindennapi élet bolondságai, amiket sokan hordozunk kisebb-nagyobb mértékben. A kérdés az, hogy ez mennyiben függ össze a betegségekkel kapcsolatos génekkel és mennyiben alakítja a közös környezet, amiben a beteg és a rokona felnőtt. Maga a svéd vizsgálat fő következtetése egyébként nem új: ugyanez a kutatócsoport 2011-ben hasonló következtetésre jutott egy kisebb mintán (300 ezer emberrel).

A család segít a kreativitás kifejlődésében

A kutatások harmadik irányvonala közvetlenül azt szeretné megtudni, hogy a betegségekkel kapcsolatos molekuláris genetikai és agyi eltérések hogyan kapcsolódnak a kreativitáshoz, illetve, hogy a figyelem és a tanulás terén melyek azok az alapmechanizmusok, amelyek kapcsolatban állnak a kreatív potenciállal.

Ezzel a harmadik irányzattal kezdett el Kéri Szabolcs is foglalkozni (ebből lett a nagy médiavisszhang 2009-ben), és azóta két dologra jött rá. A szoros társas kapcsolatok (barátok, család) jelenléte nagyban elősegíti a sikeres kreativitás társadalmilag is elismert megjelenését.

A másik fontos felfedezés, ha valaki elkezd olyan placebót szedni, amiről azt hiszi, hogy növeli a kreativitást, akkor tényleg kreatívabb asszociációi lesznek, és olyan dolgok között is összefüggéseket fedez fel a tanulás alatt, amelyek között valódi kapcsolat nincs is. Ez a furcsa, irreális kapcsolatfelismerés a valójában független dolgok között nagyon hasonlóan alakul drogok hatására vagy a skizofréniában.