Gyógyszerfüggőség tombol Amerikában

Prince még április végén halt meg, de csak június elején erősítette meg a rendőrség az orvosszakértői vizsgálat alapján, hogy a halálát gyógyszer-túladagolás, ezen belül is fentaniltartalmú fájdalomcsillapító okozta. A fentanil egy szintetikus opioid, amely ötvenszer erősebb, mint a vele rokon heroin.

A halottkém jelentése szerint Prince véletlenül vett be túl sok gyógyszert. Azt lehetett tudni róla, hogy kábítószerekkel nem élt, de állítólag komoly csipő- és térdfájdalmakkal küzdött, erre kaphatott fájdalomcsillapítót az orvosaitól. Ennek hatására viszont súlyos gyógyszerfüggőség alakulhatott ki nála. A halála előtti napon hívtak hozzá egy opioidfüggőségre specializálódott kaliforniai orvost is, de ő már nem ért oda időben. Az amerikai hatóságok korábban azt is közölték, hogy sok vényre kapható fájdalomcsillapító volt nála, mielőtt meghalt. Egy rendőrségi dokumentumból az is kiderült, hogy egy másik orvos egy nappal a halála előtt írt fel neki gyógyszert.

Minden jel arra utal tehát, hogy valóban komoly gyógyszergondjai lehettek – akár csak sok tízezer másik amerikainak is. A New York Times januárban mutatta be egy sor tarka térképen, hogy országszerte mekkorát ugrott a túladagolás miatti halálesetek száma az utóbbi évtizedben, ebben a “túladagolási járványban” pedig nagy része van a vényre kapható opioidoknak: a hivatalos statisztikák [pdf] szerint

• 2014-ben majdnem 19 ezren haltak meg opioidos fájdalomcsillapítók miatt Amerikában,
• ez az összes, 47 ezer túladagolásos haláleset 40 százaléka,
• ami közel ötszörös növekedés tizenöt év alatt, és
• majdnem kétszer annyi, mint ahány áldozatot a heroin követelt.

És ezek még csak a halálesetek. Egy felmérés szerint tízből négy amerikai ismer fájdalomcsillapító-függőt, minden ötödik embernek családtagja az érintett. A gyógyszerfüggők pedig negyvenszer nagyobb eséllyel állnak rá a heroinra is.

A nép ópiuma

De hogy fajult idáig az amerikai helyzet? Kényelmes volna ezért kizárólag a gyógyszergyártókat hibáztatni, de miközben ők üzletileg tényleg jól jártak a gyógyszereik térhódításával, valójában a döntéshozókkal és civil szervezetekkel karöltve idézték elő a helyzetet, méghozzá egy valóban égető probléma megoldásának mellékhatásaként.

A Slate összefoglalója szerint évtizeddel ezelőtt az amerikai kórházakat figyelő civil szervezetek az aggodalmukat fejezték ki, amiért az orvosok nem törődnek eléggé a betegek fájdalmainak kezelésével. Ezt a problémát az egészségügy a fájdalomcsillapítók gyakoribb használatával gondolta orvosolni, és mivel a kétezres évek elején a ma is gyakran használt ibuprofén éppen nem volt túl népszerű (a belső vérzés kockázatát nagyobbnak hitték a valósnál), az opioidokra esett a választás. Előkerült egy 1986-os tanulmány is, amely arra jutott, hogy az opioidok kevésbé okoznak függőséget, mint korábban gondolták. Bár ezzel a konklúzióval azóta maga a szerző se ért egyet, akkoriban fontos érv volt az ilyen típusú gyógyszerek elterjedésében.

Ahogy az is, hogy a kórházakból hazaengedett betegeknek ki kell töltenie egy elégedettségi kérdőívet, amely arra is rákérdez, hogy a fájdalmát megfelelően kezelték-e. Mivel a betegelégedettség közrejátszik a kórházak finanszírozásában, ez az orvosokra is ösztönzőleg hat, hogy írják fel a fájdalomcsillapítót. Ez már csak azért is problémás, mert a fájdalomérzet szubjektív, így mérni is nehéz. Később hiába mutatta meg egy tanulmány, hogy nincs kapcsolat az elégedettség és a felírt fájdalomcsillapítók között, egy másik szerint

Persze a gyógyszergyártók is hozzátették a magukét: óriási marketingkampánnyal tolták meg a keresletet, gyakran félrevezető módon. A Purdue Pharma nevű cég 2007-ben fizetett is egy 600 millió dolláros büntetést, miután kiderült, hogy olyan tanulmányokat lobogtattak az opioidok biztonságosságának a bizonyítására, amelyeket általuk pénzelt tudósok írtak.

A legális opioidok használata szépen meg is ugrott: a kilencvenes években megháromszorozódott, miközben négyszer annyi túladagolásos halálesetet jegyeztek fel. A világ népességének mindössze 5 százalékát kitevő amerikaiak pedig a globális legális opoidfogyasztás 80 százalékáért felelősek. A fájdalomcsillapítás persze fontos cél, és az opioidok használata is legitim lehet, de elsősorban súlyosabb akut esetekben (vagy végstádiumú betegeknél), nem pedig krónikus fájdalmak hosszú távú kezelésére, vagy olyan apróbb helyzetekben, mint mondjuk egy foghúzás. Ráadásul arra sincs mindent kizáró bizonyíték, hogy az opioidok egyáltalán hatékonyak-e a krónikus fájdalom ellen.

Egyrészt serkentik a dopamintermelést, ami eufóriát okoz, ezzel erősen addiktívak. Másrészt légzésdepressziót okoznak, túladagolás esetén pedig teljesen le is állhat tőlük a légzés. Márpedig viszonylag könnyű véletlenül túladagolni őket.

Az amerikai áfium ellen való orvosság

Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán miért gyógyszerfüggőkről beszélünk, és nem egyszerűen drogosokról. Vannak azért fontos különbségek. Egyrészt a gyógyszerfüggőségbe könnyebb észrevétlenül és akaratlanul belecsúszni, hiszen teljesen más társadalmi normák vonatkoznak egy gyógyszerre, mint egy illegális szerre.

A gyógyszerhasználat önmagában elfogadott, szemben mondjuk a heroinbelövéssel. Ez elmossa a határt az egészségügyi okból és a függőség miatt bevett gyógyszer között, nehezebb észrevenni, és beismerni is a függőséget. Kicsit úgy, mint az alkohol és az illegális tudatmódosítók közötti különbségnél. A gyógyszereknél ráadásul nem rekreációról van szó, hanem gyógykezelésről, ezért maga az egészségügy legitimálja a használatot. Az ilyen erős szerek túlhasználata intézményesíti a függőséget. Némileg ahhoz hasonlóan, ahogy az antibiotikum-túlhasználat meg az antibiotikum-rezisztens szuperbaktériumok elszaporodásához járul hozzá.

Ezért reménykednek sokan, hogy a nagy figyelmet kapott tragédiájával

ami segíthet abban, hogy többen szánják rá magukat a függőségük kezeltetésére – amit ugyanakkor nehezít az is, hogy sokkal könnyebb opioid gyógyszerhez jutni, mint a függőségen segítő kezeléshez.

Ezért sürgetnek egyre többen szabályozásbeli változást. Idén márciusban az Amerikai Járványügyi Központ (CDC) kiadott egy ajánlást, amelyben azt javasolják, hogy a krónikus fájdalmak kezelésére a nem gyógyszeres vagy nem opioidos gyógyszeres kezelés legyen a preferált módszer; és ha mégis szükség van opioidra, alaposabban ismertessék a kockázatait a beteggel, és tervezzék meg, hogy fog leállni róla a kezelés végén. Áprilisban – még a Prince-eset előtt – pedig már ugyanaz a szervezet is óvatosságra intett az opioidokkal kapcsolatban, amelyik egy évtizede még szorgalmazta a használatukat. A kongresszus májusban fogadott el egy átfogó törvényjavaslatot, amely kifejezetten az opioidfüggőséget hivatott megoldani és visszaszorítani a fájdalomcsillapítók tömeges felírását. Ha nem sikerül, az nagyon fog fájni Amerikának.