Két Föld is kevés lenne 2050 után

A tanulmány arra figyelmeztet, hogy az emberiség "ökológiai lábnyoma" 1961 és 2003 között háromszorosára nőtt. Az ökológiai lábnyom olyan érték, amely hat különböző elemből területre számítva megadja, hogy életmódunk mekkora hatással van a természetre. Az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 2003-ban 2,2 hektár volt, bolygónk 11,3 milliárd biológiailag aktív föld- és tengerfelületével és 6,1 milliárd emberrel számolva viszont az derül ki, hogy valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut.

Ez a túlhasználat a Föld természeti tőkéjének gyors feléléséhez vezet, a WWF szerint már most 25 százalékkal több természeti erőforrást használunk, mint amennyit a természet regenerálni képes. Különösen a fosszilis energiahordozók (szén, földgáz, kőolaj) fogyasztása által okozott lábnyom nőtt aggasztó mértékben - 1961 és 2003 között a kilencszeresére. Az Élő Bolygó Jelentés rávilágít arra is, hogy ha ilyen ütemben haladunk, 2050-re az emberiség annyi természeti erőforrást fog elhasználni, amennyihez két bolygóra lenne szükség.

Mi is duplán fogyasztunk

Országokra vetítve hazánk 3,5 hektáros ökológiai lábnyomával a 32. helyen áll. Bolygónkra a legnagyobb terhet az Egyesült Arab Emirátusok, Egyesült Államok és Finnország rója, de szorosan felzárkózva ott van mögöttük Kanada, Kuvait és Ausztrália is. A tanulmány szerint ha minden ember olyan mértékben fogyasztana, mint az amerikaiak, öt Föld is kevés lenne fajunknak.

A nagy lábon élők Helyezés Ország Ökológiai lábnyom (hektár) 1. Egyesült Arab Emirátusok 11,9 2. Amerikai Egyesült Államok 9,6 3. Finnország 7,6 4. Kanada 7,6 5. Kuvait 7,3 6. Ausztrália 6,6 7. Észtország 6,5 8. Svédország 6,1 9. Új-Zéland 5,9 10. Norvégia 5,8 11. Dánia 5,8 12. Franciaország 5,6 13. Belgium és Luxemburg 5,6 14. Nagy-Britannia 5,6 15. Spanyolország 5,4 16. Svájc 5,1 17. Görögország 5,0 18. Írország 5,0 19. Ausztria 4,9 20. Csehország 4,9 32. Magyarország 3,5

A jelentés kitér biológiai sokféleség változására is. A szervezet 695 szárazföldi faj, 344 édesvízi és 274 tengeri faj populációváltozását követte nyomon, és ijesztő eredményekre jutott. 1970 és 2003 között egyharmaddal csökkent a gerinces fajok száma, a szárazföldiek 31 százaléka, az édesvíziek 28 százaléka, a tengeriek 27 százaléka tűnt el ebben az időszakban, Magyarországról ebben az időszakban pusztult ki a viza és a törpesas.

Borúlátó tudósok

A jelentés a fogyasztási mohóság mellett a környezetszennyezést, az erdőirtás és a túlzott halászatot is az okok között sorolja fel. "Azonnal 80 százalékkal kellene csökkentenünk az üvegházhatást erősítő gázok kibocsátását" - kommentálta a tanulmányt a Reuters hírügynökségnek a Princeton Egyetem atmoszférakutatója, Michael Oppenheimer.

"Nem halaszthatjuk tovább, hogy megtegyük a változtatáshoz szükséges lépéseket." - nyilatkozta a jelentésre reagálva Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója. "Nem lesz könnyű életszínvonalunkat úgy emelni, hogy közben csökkentjük a természetre mért káros hatásokat. Vagy a romboló túlfogyasztást választjuk, melynek szörnyű következményeit már látjuk, vagy rákényszerülünk a fenntartható életvitelre."