Sprintfutás
Dennis Bramble, a Salt Lake Cityben működő Utah egyetem kutatója és kollégája, Daniel Lieberman, a Harvard egyetem (Cambridge, Massachusetts állam) tudósa cikkükben azt állítják, hogy az ember felépítését, különösen hosszú és erős lábait annak köszönheti, hogy a faj első képviselőinek hosszú távolságokat kellett futva megtenniük az afrikai szavannákon.
Futniuk a vadászatokon két okból kellett: egyrészt azért, hogy megközelítsék a zsákmányul szolgáló állatokat, amelyeket aztán kövekkel, nyilakkal ejtettek el, másrészt azért, hogy aztán megelőzzék a különböző dögevőket (hiénákat, keselyűket) a tetemnél. Utóbbi azonban sprintfutás volt.
A természetes kiválasztódás eredményeként lett őseink teste egyre inkább alkalmas nem csupán a két lábon járásra, hanem a tartós futásra is. Túlélésük függött a sokkal nagyobb sebesség elérésére képes állatokkal szembeni versenyfutástól.
Megnyúlt ínszalag
A határt mintegy kétmillió éve lépték át a két kutató szerint. Bramble és Lieberman az Homo habilisnak, majd főleg az Homo erectusnak nevezett fajok egyes példányainak csontvázánál talált erre utaló jeleket.
A két biológus nem kevesebb mint 26 olyan anatómiai jellemzőre bukkant, amely a futáshoz való alkalmazkodást tanúsította, ilyen volt például a megnyúlt ínszalag, a lábak felépítése, a törzset stabilizáló izmok stb.
"Ma a futás főleg testgyakorlás és pihenés, de gyökerei visszanyúlhatnak az emberi faj eredetéig. A futás jelentősen hozzájárulhatott az emberi test kialakulásához" - hangoztatja a két kutató.