Degenerált ember volt az indonéz hobbit?
További Tudomány cikkek
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
A Jávától keletre található kis sziget egyméteres lakói, akiket lakóhelyükről Homo floresiensisnek (floresi embernek) neveztek el, és akiket a 2004-ben megtalált 18 ezer éves kövületek alapján írtak le, ma is vitára késztetik a tudósokat. Egyes kutatók külön fajnak tekintik őket, akik egy, a szigetlakó állatoknál is megfigyelt jelenséghez hasonlóan a korlátozott területen meglévő szűkös élelmiszerkészlethez alkalmazkodva váltak törpékké, mások szerint pedig kevésbé fejlett egyedek csontjairól van szó.
Peter Oberdorf és Ben Kefford, a melbourne-i RMIT egyetem és Charles Oxnard, a crawleyi Nyugat-ausztráliai Egyetem kutatói új magyarázatot adnak a Brit Királyi Társaság folyóiratában a Tolkien A gyűrűk ura című regénye alapján indonéz "hobbitoknak" is nevezetett emberek morfológiájára. Az ausztrál kutatók szerint a Homo floresiensis csontjai a harmadik világban ma is gyakran megfigyelt pajzsmirigy-betegség, a veleszületett pajzsmirigy-alulműködés nyomait viselik, amelyet az anyának a terhesség alatti súlyos jódhiánya idéz elő. Ez a jódhiány a pajzsmirigy által termelt hormonok elégtelenségéhez vezet, amely egyes esetekben golyvát okoz, más esetekben módosítja a test növekedését és az agy fejlődését, azaz kretenizmust eredményez. Az egyedből így egyméteres, testileg és szellemileg egyaránt súlyosan visszamaradott, törpe kretén lesz.
A három ausztrál biológus újra megvizsgálta a Flores szigeti maradványokat, és a betegségre utaló további jeleket is találtak. Üreget találtak például a koponyában az agyalapi mirigy magasságában, amely a veleszületett mixödémás típusú jódhiány sajátossága. Obendorfék szerint a vizsgálat eredménye arra enged következtetni, hogy nem új emberfajtáról van szó, hanem vadászó-gyűjtögető emberekről, akik nem jutottak elegendő jódtartalmú élelemhez. "Azok, akik eddig a maradványokat tanulmányozták, szinte kivétel nélkül az evolúció szemszögéből közelítették meg a kérdést, holott szerintünk környezeti problémáról van szó" – mondta Charles Oxnard.
Régi helyi legendák Ebu Gogónak nevezett szőrös emberekékről szólnak, akik barlangokban éltek, beszédproblémáik voltak, és gyümölcsöt-zöldséget loptak a kertekből. A tudósok szerint ezekben a leírásokban fel lehet ismerni a veleszületett jódhiányos betegség tüneteit.