Vicces Nobel-díj a csuklásűző végbélmasszázsért

Az Annals of Improbable Research című harvardi tudományos humorlap 1991 óta osztja ki saját Ig Nobel-díjait, a stockholmi Nobel-bejelentésekkel egy időben. Az elismerést olyan komolynak szánt kutatási eredmények kapják, amelyeket "nem lehet vagy nem kellene reprodukálni" (a díj neve az angol "ignoble", azaz "alantas származású" szóra utal).

Tizenkétezer lefejelés

Az első béke-Ig Nobelt még büszkeségünk, Teller Ede kapta (úgy általában az egész életművéért), idén a walesi Welshman Howard Stapleton vehette át a díjat egy tinédzserűző készülék kifejlesztéséért. A szerkezet olyan magas frekvenciájú hangot bocsát ki, amit a felnőttek nem érzékelnek, a kamaszokat viszont bosszantja. A biztonsági riasztókkal foglalkozó feltaláló akkor gondolta ki a szerkezet koncepcióját, amikor megelégelte, hogy 15 éves lánya nem mer boltba menni az üzlet előtt lebzselő tinibanda miatt. A technológiát mobiltelefonokban is alkalmazzák: a magas frekvenciájú csörgést elvileg csak a fiatalok hallják.

Ornitológia kategóriában is osztottak idén Ig Nobelt. Ivan Schwab ás Philip May azzal érdemelték ki a kitüntetést, hogy tudományosan megvizsgálták, miért nem fájdul meg a harkály feje attól, hogy napi 12 000 alkalommal a fához veri. A Kaliforniai Egyetem tudósai szerint a harkályt a többi madárénál vastagabb koponya védi, amely szivacsos szerkezetével óvja az agyat az ütésektől. Arra is rájöttek, hogy egy milliszekundummal azelőtt, hogy a harkály csőre a fához verődne, a madár pislogóreflexe működésbe lép, így akadályozza meg, hogy szemei kiugorjanak a hirtelen becsapódástól.

Az akusztikai Ig Nobel nyertesei, Lynn Halpern, Randolph Blake és James Hillenbrand az emberiség egyik nagy kérdésére adtak választ: miért olyan irritáló az iskolatáblát végigkarcoló köröm hangja? A tennessee-i Vanderbilt Egyetem kutatói publikációjukban kifejtik, hogy a kellemetlen csikorgás ugyanabban a hangtartományban keletkezik, ahol a csimpánzok veszélyre figyelmeztető rikácsolása, és feltűnően hasonlít is hozzá. A tudósok azt valószínűsítik, hogy amikor a karistolás hallatán végigfut a hátunkon a hideg, ösztöneink lépnek működésbe, és ugyanazt érezzük, mint majomőseink évmilliókkal ezelőtt, amikor egy társuk rikácsolással figyelmeztette őket a közeledő kardfogú tigrisre.

Ne próbálják ki otthon

Az orvosi Ig Nobel díjazottjai a krónikus csuklás gyógyításában elért áttörésükkel érdemesültek az elismerésre. Az áttörés anális jellegű, a gyógymód ugyanis a végbélmasszázs. Az egyik kitüntetett, Francis Fesmire szerint egy különösen makacs csuklás miatt született a felfedezés.

Fesmire egy betege három napon keresztül csukott, percenként körülbelül 30-szor. Miután a doktor hasztalan próbált ki minden ismert kezelést, és hiába ingerelte többféle módon a csuklásért felelős bolygóideget, eszébe jutott egy esetismertetés, amely azt írta le, hogy egy páciensnek felgyorsult szívverését lassította egy végbélmasszázs. Mivel a krónikus csuklás is felgyorsult szívveréssel jár, az orvos tett egy próbát, és erőveszítéseit siker koronázta: amikor a doktor ujja a beteg ánuszába került, annak rögtön elakadt a hangja.

"A többi már történelem" - nyilatkozta szerényen Fesmire a New Scienetistnek, majd hozzátette: "Mindig arról álmodtam, hogy egyszer nyerek egy igazi orvosi Nobelt." A szokatlan gyógyítás egyébként valószínűleg egyedi alkalom volt: amikor a doktor az Ig Nobel köszönőbeszédére készült, ráakadt egy másik kezelési módra, amely minden bizonnyal népszerűbb lesz, mint a végbélabúzus. "Egy orgazmus elképesztő módon stimulálja a bolygóideget. Mostantól kezdve szexet fogok javasolni azoknak, akik csuklanak" - nyilatkozta a kísérletező kedvű orvos.

Ínyenc ganajtúrók

Matematika kategóriában az ausztrál Nic Svenson és Piers Barnes kapták az Ig Nobelt - ők azzal találtattak méltónak az elismerésre, hogy kiszámolták, egy csoportot fényképezve mennyi próbálkozással lehet biztosítani legalább egy olyan felvételt, amin senki nem hunyja le éppen a szemét.

Az élelmezési Ig Nobelt a kuvaiti Wasmia al-Houty és Faten al-Mussalam vihették el, mert bebizonyították, hogy a ganajtúró bogarak válogatósan táplálkoznak, fizikai kategóriában pedig egy, az Indexen már korábban megírt eredmény nyert. A francia Basile Audoly és Sebastien Neukirch arra adtak választ, miért törik a száraz spagetti szinte mindig kettőnél több darabra, ha meghajlítják.

A kémiai díjat a spanyol Antonio Mulet, Jose Javier Benedito, Jose Bon és Carmen Rossello "Ultrahangsebesség Cheddar sajtban a hőmérséklet függvényében" című tanulmánya érdemelte ki. Az irodalmi Ig Nobelt Daniel Oppenheimer, a Princeton Egyetem pszichológusa kapta. Magyarázat helyett ezúttal is legyen elég a nyertes publicisztika címe: "A tudományos nyelv szükségszerűségtől független alkalmazásának következménye: a hosszú szavak felesleges használatának problémája".

Végül, a biológiai Ig Nobel-díjat két holland, Bart Knols és Ruurd de Jong kapta. A kettős kimutatta, hogy a nőstény maláriaszúnyogot egyformán vonzza a camembert-hez hasonló Limburger sajt aromája és az emberi lábszag.

Röpcsizés a Harvardon

A díjazottak eredetileg kivétel nélkül komoly tudományos lapokban publikálták felfedezéseiket, de közülük évről évre egyre többen veszik át az anti-Nobelt, és egyre többen tudják poénra venni az elismerést. Idén már nyolcan is elmentek a díjátadóra, annak ellenére, hogy az Ig Nobelhez nem jár készpénz. Egyperces köszönőbeszédükön egy nyolc éves, hangos kislány mérte az időt.

Az Ig Nobel átadóján hagyományosan komoly Nobel-díjasok is tiszteletüket teszik, és szolidaritásuk kifejezéseként többnyire ők adják át a díjakat. Az idei gálát szokás szerint önfeledt papírrepülő-hajigálás zárta - a papírrepülőket a tavalyi fizikai Nobel-díj egyik nyertese, Roy Glauber takarította fel Ig Nobeles kollégái után.