A jövő gyógyászata a nappaliban
További Tudomány cikkek
A VirMed Kft. Károlyi Mihály utcai irodájában már régi ismerősként üdvözölnek bennünket: legutóbb akkor jártunk itt, amikor kipróbáltuk, hogyan működik a fóbiakezelés magyar fejlesztésű virtuális valóságokkal. A cégvezető, dr. Takács Barnabás ezúttal egy olyan rendszert mutat be, amellyel az orvos távolról figyelheti a páciens állapotát és esetleges rehabilitációját. A dolognak persze semmi köze nincs ahhoz a fajta távgyógyításhoz, amit nehezen szuszogó sámánok szoktak művelni regionális tévéadók esti műsorsávjában.
Szervervizitek
A rendszer létjogosultságát mindenekelőtt egy könyörtelen szociológiai közhely indokolja: öregszik a társadalom, az időskorúak aránya nő, a fiatalkorúaké csökken. Ez 2050-re oda fog vezetni, hogy a jelenlegihez képest körülbelül 10 százalékkal több nyugdíjast kell eltartania körülbelül 7 százalékkal kevesebb aktív keresőnek – az Európai Unióban is kiemelt prioritású e probléma megoldása. Emellett fontos szempont az is, hogy a kórházi kezelés drága, és minden olyan megoldás üdvös, ami kiváltja a nem hatékonyan használt kórházi ágyakat és rehabilitációt. "Egyfajta válasz arra a kérdésre, ami a mostani egészségügyi reformban benne foglaltatik, de a reform maga nem ad választ rá" – mondja az alkalmazás társtulajdonosa, Somody Imre, akinek a nevével már több egészségügyi vállalkozással (mindenekelőtt a Plusszal és a Pharmavit Rt-vel) kapcsolatban is találkozhattunk.
Takács egy tévéhez vezet bennünket az inkább nappalinak, mint orvosi rendelőnek berendezett irodában. A tévén hever a rendszer lelke, egy érintőképernyős, gusztusos kis miniszámítógép, amely éppen családi fotókat mutogat. "Azt akartuk, hogy a gép minél jobban beolvadjon a környezetbe" – magyarázza a cégvezető. A webkamerás, mikrofonos mini pc legfontosabb feladata a kommunikáció: adatokat gyűjt a páciensről a különféle, orvosi célú perifériáktól és szoftverektől, és ezeket továbbítja egy központi szervernek. A netkapcsolat lehet vezetékes, wifi, vagy akár egy 3G mobiltelefon is gondoskodhat róla, de mivel a rendszert hordozhatónak tervezték, nem a vezetékes net a legkedvezőbb megoldás. A továbbított adatokat a doktor az INes nevű orvosi adatbázis révén bármikor el tudja érni a szerverről, és távolról, gyakorlatilag észrevétlenül követheti a páciens állapotának alakulását, kiváltva a rutinvizsgálatokkal járó macerákat.
Videohívás az orvosnak
Az említett perifériák száma és tudása a technika fejlődésével, illetve megfizethetővé válásával nyilván bővülni fog, a rendszer prototípusa egyelőre néhány alapvető eszközt ismer. A számítógépen ujjlenyomatolvasó gondoskodik az egyedi azonosításról, egy karra csatolható kütyü pedig a páciens állapotát (testhőmérséklet, bőrellenállás, leadott hő) monitorozza. A karszalag révén az orvos követheti, hogy a páciens mikor aludt, pihent vagy mozgott, a legnagyobb erőssége azonban a nagybetűs Gomb. Ha a páciens ezt megnyomja, a rendszer azonnal felhív egy telefonszámot – például a mentőket, akik a számítógépbe épített GPS segítségével akkor is meg tudják találni a beteget, ha ő esetleg nem képes beszélni.
Tesztnyugdíjasunk, Anna néni érdeklődve csatolja fel a karszalagot, és egyenként kipróbálja a többi eszközt is. A gép érintőképernyőjéről eltűnnek a családi fotók, és megjelenik a rendszer főmenüje – a tévén is, gondolva arra, hogy a páciens szeme esetleg már nem a régi. Meggyőződünk róla, hogy a bluetoothos vérnyomásmérő is működik, a szintén bluetoothos mérlegnél pedig Anna néni angyali türelemmel tűri, hogy a kora után a testsúlya is szóba kerül. Ezután próbaképpen egyetlen gombnyomással videotelefonál a képzeletbeli orvosnak – e menüpont a népszerű netes telefonszolgáltatást, a Skype-ot használja.
A rendszer funkciói között fontos szerepet kapnak az otthon végezhető gyakorlatok is. A program érzékelőkkel ellátott súlyzók mozgását figyeli, így tudja követni, hogy a páciens milyen mértékben tudta elvégezni például a karemelést. Akadnak olyan feladatok is, amelyek a szellemi frissességet mérik, Takács erre is mutat példát: Anna néninek Magyarország nagyobb városait kell bejelölnie az érintőképernyőn megjelenő, egyre kevesebb támpontot adó vaktérképeken. Végezetül, külön tesztek szolgálnak a páciens hangulatának felmérésére és a relaxációra.
Bluetooth receptre
Az elképzelés tehát az, hogy valahányszor a jövő nyugdíjasa hazamegy a közértből, a nappaliban észrevétlenül megbújó egészségfigyelő rendszer a bluetoothos karszalag érzékelésekor mérni kezd. Az adatokat a páciens által elvégzett gyakorlatok eredményei egészítik ki, minden mérhető adat a szerverre kerül, és az orvos csak akkor avatkozik be, ha feltétlenül szükséges, vagy ha a rendszer automatizmusa erre figyelmezteti. A beteg is személyes vizit nélkül kommunikálhat az orvossal, végszükség esetére pedig ott a karszalagba épített gomb.
Hogy mindez mikor fog megvalósulni, nehéz megmondani, bár Takács szerint "bizonyos klientúrának már most is megéri". A rendszerben rejlő lehetőségeket nem lehet vitatni, viszont legalább 5-10 évet kell várni, amíg a ma még csúcstechnológiának számító eszközök megfizethetőek lesznek, illetve amíg a technológia beépül a hazai orvosi protokollba (az alkotók többek között OEP-támogatást és készülékbérlési lehetőséget szeretnének elérni). Addig a rendszer is fejlődni fog, Takácsék az emlékeztető SMS-től a bluetoothos gyógyszeradagolóig több további funkcióval tervezik kibővíteni. A cégvezető a későbbiekben újabb szolgáltatásokat is szeretne kapcsolni a programhoz (jelenleg a rendszerből az országos időjárásadatok és a szintén Somody érdekeltségébe tartozó Gyógyszerfutár elérhető). "Más minőségű nyugdíjas életet akarunk biztosítani az időseknek" – mondja a kutató, és víziójában már nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is ilyen rendszerrel dokumentálják életmódjukat.
Könnyebb felelősségvállalás
Takács elismeri, hogy addig még sok a tennivaló. A rendszer most jutott arra a szintre, hogy bemutassák az orvosoknak, és egyeztessék velük, pontosan milyen szabályokat, gyakorlatokat kell még beépíteni. A következő feladat az lesz, hogy a ma még borsos árú, olykor 500-1000 dolláros eszközöknek kereskedelmi partnert találjanak, és bevonják őket a magyar egészségügybe. "Műszergyártókat, telekommunikációs cégeket is meg fogunk keresni" – csatlakozik üzlettársához Somody. "Nem a marketingre építünk, inkább azt szeretnénk elérni, hogy a szakma elitje azt mondja, erre szükség van. Üzletileg csak akkor akarjuk naggyá tenni a dolgot, ha már valós igény jelentkezik."
Az üzletember két éven belül szeretné piacképessé tenni a rendszert. Elmondása szerint azért csatlakozott ehhez a projekthez, mert szakterületén belül kellően innovatívnak tartotta. Somody szerint az egészségügy egyfajta paradigmaváltáson fog keresztülmenni a következő években, és a rendszerrel szeretnék a betegeket olyan helyzetbe hozni, hogy könnyebben tudják vállalni azt a felelősséget, amit egyébként is egyre inkább rájuk delegálnak. A kórházban és orvosnál töltött – mint tudjuk, drága – idő csökkentése pedig egybevág ezzel az elképzeléssel. Kérdés, hogy a vizitdíj és a kiemelt kórházak országa mennyire és milyen hamar képes majd követni ezt a törekvést.