Atomot a Mecsekbe!

Pakson mindenféle olyan radioaktív dolog keletkezik, amit legfeljebb a szovjetek tettek volna ki a kert végébe. A sugárzó hulladék elhelyezése nehéz feladat, és több százmilliárdos kiadást jelent a költségvetésnek.

Valahova tenni kell

A kilencvenes évek elején merült fel először, hogy valamit kezdeni kell az atomhulladékkal, de időközben a finanszírozás elmaradása miatt szünetelt a projekt. Tavaly újra jött pénz a kutatásra, megkezdődtek a geofizikai mérések – derült ki Hegedűs Endre előadásából a Magyar Állami Földtani Intézetben tartott rendezvényen szerdán.

Annak a lehetősége, hogy a sugárzó anyagokat mesterséges tárolóba helyezzék, fel sem merül, hiszen a tudomány mai állása szerint nincs olyan anyag, amiről teljes bizonyossággal ki lehetne jelenteni, hogy ellenáll az akár félmillió évig tartó sugárzásnak. A radioaktív anyag folyamatosan rongálná a védőburkolatot, az emberiség története pedig még nagyon rövid, nincs tapasztalatunk arról, hogy a mesterséges anyagok hosszú távon milyen védelmet jelentenek.

Ugyanakkor különféle mérésekkel megállapítható a földkéreg stabilitása, akár hosszú évmilliókra visszatekintve. Alapos kutatás és elemzés után tehát megtalálható, hová érdemes elhelyezni a sugárzó hulladékot. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség radioaktív hulladékokra vonatkozó biztonsági normái szerint „a tárolót magában foglaló kőzettestnek olyan környezetben kell lennie, amely a jövőben valószínűleg nem lesz kitéve oly mértékű geodinamikai behatásoknak (pl. klímaváltozások, neotektonika, földrengés vagy vulkáni tevékenység), amelyek elfogadhatatlan mértékben rontják a tároló szigetelőképességét”

Két legény a gáton

Mivel egyre kisebb az esély arra, hogy a paksi erőmű felszámolása után annak darabjait külföldre exportálhatnánk, az egyetlen reális lehetőség a mély geológiai formában történő elhelyezés Magyarországon. Sokat mesél a földkéreg megpróbáltatásairól, hogy a 200 ezer halálos áldozatot követelő délkelet-ázsiai földrengés egy centiméteres rengést okozott itthon, a választott területnek tehát stabilnak kell lennie.

A szakértők két községet találtak alkalmasnak az elhelyezésre, az egyikük rövid időn belül sokat szerepel majd a hírekben. Bátaapátira kerülnének a kis és közepes sugárzású radioaktív hulladékok, mint például az erőműben használt ruházatok, szűrők, szerszámok, méghozzá várhatóan pár éven belül. A kutatók egyetértenek abban, hogy ez a terület minden szempontból alkalmas a tárolásra, most már csak a politikusokra vár, hogy engedélyezzék a kétszáz méter mélyre tervezett tároló kiépítését.

Más helyszín a kutatók szerint nem merült fel, ugyanakkor a háttérben zajló politikai játszmák áldozatává válhat a tároló kiépítése. Wekler Ferenc SZDSZ-es politikus szeretné, ha lenne alternatívája a bátaapáti tervnek, illetve vita folyik arról is: a környező települések milyen mértékben részesüljenek támogatásban. Ennek a kisebb tárolónak 2010-ig el kéne készülnie, feltéve, hogy a politika igent mond a szakértők javaslatára.

Félmillió éves temető

A nagyobbik, nagy aktivitású radioaktív hulladék tárolására alkalmas atomtemető Boda határában épülne meg. Ide csak pár évtized múlva kerülne a hulladék. Bodába hoznák az atomerőműből kikerülő pár tízezer fűtőelemet, és a paksi erőmű bezárása, majd a részegységek pár évtizedes pihentetése után az épület és a reaktor legveszélyesebb részei is itt végeznék.

Elvileg tehát ráérős a bodai tároló kiépítése, azonban sok munka vár még az illetékesekre. A temető ötszáz méternél mélyebben, egy kilométernél magasabban lesz, a pár tízezer négyzetméteres termet alapos, évtizedeken át tartó tesztelés után adják csak át a hulladéknak. Ha a bodai tároló bizonyít, elvileg a gránittömbök biztonsággal magukba zárják a nukleáris hulladékot. Rezessy Géza, a szakhatósági főosztály nyugalmazott vezetője szerint legfeljebb a tízmillió emberre jutó egy rákos megbetegedés az elfogadható szint, ennél nem lehet kockázatosabb a tároló, különben nem engedélyezik a használatát.

A tárolók kutatása, megépítése, tesztelése közel nyolcszázmilliárd forintjába kerül a költségvetésnek. Elvileg ez a pénz halmozódik a számlán, hiszen az évente elkülönített összegből egyelőre keveset emészt fel a méricskélés. Kérdés persze, hogy az építések megkezdésekor mennyi áll majd rendelkezésre az összegből, az azonban biztos, hogy a határidők szorítják a kormányt: bár messze van még Paks szétkapása, sok munka van hátra.