![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
![Párizs minket is várt: az Index helyszíni stábja is rácsatlakozott az olimpiára](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5747/57478/574785/57478563_4251271_8faf1cbc1b9d98fe8cf5c41d22bcb69e_wm.jpg)
A tengeri halálzónának nevezett környezeti anomália rendszeres jelenség a Mexikói-öbölben. A jelenség hátterében az algák elszaporodása áll: a halott algák a tengerfenékre süllyedve bomlani kezdenek és elnyelik az oxigént. A halálzóna kiterjedését fokozzák a folyók vizével a tengerbe ömlő szerves szennyezőanyagok (elsősorban különféle trágyák).
A minden évben kialakuló oxigénszegény terület méretét 1985 óta figyelik, a halálzóna 2002-ben és 2001-ben volt a legnagyobb (22015, illetve 20736 négyzetkilométer). A környezetvédő szakemberek célja legfeljebb 2500 négyzetmérföldre (kb. 6475 négyzetkilométer) redukálni az oxigénszegény terület méretét, de tavaly is a rekordot megközelítő volt a zóna nagysága (20461 négyzetkilométer).
Idén különösen rossz a helyzet, mert júniusban Amerika középnyugati részén heves esőzések és áradások voltak, amik rengeteg, elsősorban mezőgazdasági trágyából és műtrágyából származó nitrátot mostak bele az öbölbe. Eugene Taylor, a Louisianai Állami Egyetem kutatója kollégáival modellezte, hogy miként alakulhat idén a zóna mérete, és arra jutottak, hogy akár 28 ezer négyzetkilométeres is lehet, ami 27 százalékos növekedés a korábbi rekordhoz képest.
A Mexikói-öbölben lejátszódó folyamat egyébként nem egyedülálló. Az ENSZ szerint az intenzív mezőgazdasági termelés terjedésével a halálzónák egyre megszokottabbak lesznek. A 2003-ban kiadott Globális Környezetvédelmi Kilátások című könyv szerint az oxigénhiányos területek száma 1960 óta minden évtizedben megduplázódott.