Kulturáltak az emberszabású majmok

"Ha az orangutánoknak kultúrája van, ez azt jelenti, hogy a kultúra kialakítására irányuló képesség nagyon régi keletű" - állapította meg Birute Galdikas, a Science amerikai tudományos folyóiratban a múlt héten megjelent tanulmány társszerzője. A tudós asszony szerint az evolúció során az orangutánok sok millió évvel ezelőtt "különváltak" őseinktől és az afrikai majmoktól. Az újabban készült tanulmány arra utal, hogy "valószínűleg már a különválást megelőzően rendelkeztek kultúrával". Tudományos értelemben ugyanis a kultúra az új magatartásnormák kialakításának képessége, amelyeket a populáció átvesz és a következő nemzedékeknek továbbad.

Magatartásnormák

Galdikas nyolc kutatótársával együtt elemezte a félénk délkelet-ázsiai orangutánok éveken át tartó megfigyelése során szerzett ismereteket és arra a következtetésre jutott, hogy az emberszabású majmok egyértelműen rendelkeznek arra irányuló képességgel, hogy megtanult magatartásnormákat elfogadjanak és továbbadjanak. A kutatók hat, földrajzilag egymástól elkülönített orangutáncsoportot követtek Borneó és Szumátra szigeteken.

A hat csoport egyikéhez tartozó orangutánok sajátos módon kívántak jó éjszakát: összeszorított ajakkal kilélegeztek és ezáltal jellegzetes hangot bocsátottak ki. Egy szumátrai csoport megtanulta, hogy kesztyűként használjon leveleket tüskés gyümölcsök megfogásánál. A többi csoport még nem jutott el ezekhez a felfedezésekhez.

Szalvétát használnak

Egy másik szumátrai csoport tagjai viszont levelek borította gallyat vízzel telt faüregbe dugtak és azután a levelekről lenyalták a nedvességet. A hat csoport közül csak egynek a tagjai tanultak meg botokat arra használni, hogy fák odvaiból rovarokat kotorjanak ki velük vagy gyümölcsökből azok magvait. Csimpánzok körében ez elterjedt magatartás, a szumátrai orangutánok azonban módosítást hajtottak végre rajta: a botot fogaikkal és nem mancsukkal ragadják meg. Egy borneói csoport tagjai arra használják a faleveleket, hogy letöröljék velük a pofájukat. A szülők megtanítják erre kölykeiket.

Összességében a kutatók 24 példát találtak meghatározott magatartásnormákra, amelyeket legalább a csoportok egyikének tagjai rendszeresen alkalmaznak és utódaiknak továbbadnak. Galdikas szerint az orangutánok olyan intelligensek, mint a csimpánzok vagy a gorillák, de más mentalitással és személyiséggel rendelkeznek: kevésbé társas lények és lassabban mozognak, viszont nagyon okosak. Életterük azonban egyre szűkül. Populációjuk - Galdikas szerint - az utóbbi ötven évben mintegy 90 százalékkal zsugorodott és ma már legfeljebb 15-20 ezer orangután él szabadon világszerte.

Beszél a csimpánz

Az Egyesült Államokban élő, Kanzi nevű törpecsimpánz (bonolo) kérdésessé teszi az emberi beszéd monopolhelyzetét. A jól fejlett emberszabású majom ugyanis bámulatba ejti az atlantai kutatókat az általa kitalált hangokkal, amelyek láthatólag meghatározott jelentéssel bírnak - olvasható a New Scientist című brit tudományos lap szombaton megjelent számában. A tanulmány szerint az első olyan majomról van szó, amelynek hangjai egymástól eltérő feltételek közt is megőrzik jelentésüket.

Kanzi emberekkel együtt nőtt fel és Georgia állami egyetemén él Atlantában. A tanulmány szerint képes arra, hogy esetenként kommunikáljon emberekkel és megért néhány angol szót. Jared Taglialatela és Sue Savage-Rumbauch, a tanulmány szerzői megjegyezték, hogy a törpecsimpánz halk hangokat adott, mialatt a kutatók foglalkoztak vele. A kutatók elemezték a majomhangokat és négy különböző hangot értelmezetek, amelyeket Kanzi bizonyos helyzetekben hallatott: "banán", "szőlő", "lé" és "igen".

"Nem mi tanítottuk meg őt erre" - jelentette ki Taglialatela a New Scientist-nek. Érzelmek ugyan valószínűleg valamelyes szerepet játszhattak, de egymagukban nem magyarázhatják meg a majomhangokat. Így például Kanzinak az a hangja, amelyet "igen"-ként értelmeztek, nagyon is különböző érzelmi viszonyok közt is változatlan maradt.

Mégsem beszél a csimpánz?

A kutatók ez idő szerint további hét törpecsimpánzt vizsgálnak, amelyek - a csimpánzokhoz, orangutánokhoz és gorillákhoz hasonlóan - a nagy emberszabású majmok közé tartoznak. Frans de Waals, az atlantai Emory egyetem őslénykutatója rendkívül érdekesnek minősítette a megfigyeléseket, de óvott az elhamarkodott következtetésektől. Kutatók ugyanis hosszú ideje vitatkoznak azon, hogy majmoknak lehet-e valamiféle egyszerű beszédük.

A beszédet főleg jelképes kommunikációként határozták meg, amíg egy csimpánz meg nem tanult jelbeszéddel kommunikálni - emlékeztet a New Scientist. A nyelvészek erre új meghatározást vezettek be, amely az előzőnél nagyobb hangsúlyt helyezett a grammatikára - jegyezte meg de Waals a folyóiratnak, s kijelentette: "olykor nem tűnik számunkra méltányosnak, hogy magasabbra teszik a mércét, mihelyt közelítenek feléje" - olvasható az APA összefoglalójában.