Rakétaünnep a dzsungelben

Hibátlan startot mutatott be a Vega rakéta hétfő reggel, pontban hétkor a Franciai Guyana-i Kourouban található Guyana Űrközpontban. „Flawless", azaz „makulátlan" – ahogy azt az űrhajózás szerelmesei szokták mondani, mondjuk egy NASA rakétastartnál. És tényleg: tökéletes volt a Vega első, elsősorban elemző, értékelő célokat szolgáló repülése.

Pedig hajnal háromkor, kissé összeragadt szemmel, még olyan latolgatásokat is lehetett hallani az indítás megtekintésére gyülekező csoportokban, hogy nincs kizárva a kudarc lehetősége, vannak kockázatos pontok, jobb esetben csak a műholdakat nem sikerül a tervezett pályára állítani, de még az is lehet, hogy az indítóálláson darabjaira robban az Európai Űrügynökség legújabb, legkisebb hordozóeszköze.

Egy villámgyors, fél ötös reggeli után – tényleg gyors volt, az utolsó falat szendvicsemet a tányéron kellett hagyni, annyira sürgettek az ESA szervezői –, körülbelül másfél órás buszos zötykölődés következett. Célunk az Agami nevű külső megfigyelőpont volt. A guyanai dzsungel egyik magasabb pontján kialakított lebetonozott tisztáshoz tucatnyi, idegenlégiósok által őrzött ellenőrzőponton át vezetett az út, aminek utolsó szakasza keményre döngölt vörös földút volt. Majdnem dzsungeltúrán érezhettük magunkat, a busz reflektorai szebbnél szebb madarakat riasztottak fel, a sűrű aljnövényzetből olykor villogó szempárok szegeződtek ránk.

Az esetleges kudarcra hangolódást kissé elősegítette a biztonsági előírások ismertetése, és a gázmaszkok használatának bemutatása is. Ha rosszra fordulnak a dolgok, kellemetlen savas esőt kaphat a látogató a nyakába, rosszabb esetben menekülőre kell fogni, derült ki a kézbe kapott brosúrából.

Körülbelül három kilométeres, dzsungelben buszozás után, fél hét körül értünk az Agamihoz. Ekkor már hajnalodott, és a párás őserdőben vágott hosszú nyiladékon át megpillanthattuk a hét és fél kilométerre álló Vega rakétát. Gyors helykeresés, lepakolás után megtárgyaltuk, hogy a startablak helyi idő szerint 7-től 9-ig van nyitva, szóval lehet, hogy elhúzódik a rakéta indítása, főként ha a felhőzet nem szakadozik fel eléggé ahhoz, hogy szabad szemmel is tudják követni a fokozatok leválását.

A hosszú várakozásra végül kár volt készülni, pontban hétkor ugyanis a hangszórókból francia nyelvű visszaszámlálás kezdődött. „Cinq, quatre, trois, deux, un, zero..." - és a távoli startálláson narancssárga fény gyúlt, ami előbb tűzfelhővé gyűlt, majd a fűstből kinyúló fáklyaláng csúcsán lovagolva a karcsú Vega elemelkedett a földtől.

A rakéta enyhén balra tartó íven haladt rendületlenül a szakadozott felhők közé, pár másodperc múlva pedig döreje, dübörgése is elért hozzánk. Az első fokozat beindítása után körülbelül harminc másodperccel eltűnt szemünk elől.

Innentől kezdve fokozódó olasz örömünneppé alakult át a nap. Az Agamiban felállított sátorban egyre emelkedett a hangulat, ahogy folyamatosan érkeztek a hírek a rakéta tervszerű működéséről, a fokozatok hibátlan leválásáról, a pályára állásról és a hordozott műholdak sikeres pályára állításáról.

A Vega-csapat, illetve a rakományát képviselő Lares-, Almasat- és Cubesat-delegációk boldogan borultak egymás nyakába, mindenki széles mosollyal nézte újra meg újra a rakétaindítás kivetítőn ismételt képeit. Az olaszok ugráltak daloltak, olléztak, éltették nemzetük büszkeségét, a Vegát és Olaszországot. Varga Lajos, a BME Masat–1 csapatának tagja felszabadultan mosolyogva csak annyit mondott végül: „Most már szeretnék minél előbb otthon lenni. Rengeteg dolgunk van még."