

Az ELTE Hallgatói Önkormányzatának 150 ezer forintos támogatásával, a katonaságtól kapott két vízhatlan hálózsákkal és két hátizsákkal felszerelt kutatók ezek után lovat vesznek, hogy jó mongolhoz méltóan négy lábon érkezzenek meg Hentij megyébe, a nagy és dicső Dzsingisz Kán szülőföldjére. Arra, hogy miként fognak visszatérni, még a kutatók sem tudtak választ adni, de annyi biztosnak látszik, hogy egy hónap múlva érkeznek vissza.
A teljesen elzárt területeken minden kapcsolatot nélkülözve, haramiák és kiszámíthatatlan időjárási viszonyok között az egyetemisták főként nyelvemlékeket szeretnének kutatni. Részt vesznek a nomád pásztorünnepen is, illetve felkeresnek olyan helyeket, amelyek hivatkozási alapként szolgálnak több, véres, érdekes legendában. A célként megjelölt mongóliai területeken évtizedek óta nem járt magyar kutató, így azok a szokások, dalok, és hagyatékok, amelyeket az egyetemisták rögzítenek vagy magukkal hoznak, mindenképpen kuriózumok lehetnek a hazai kutatási anyagokban.
Az útról teljes, fénykép- és videó-illusztrálással színesített riportsorozat készül, amelyet egyedül az Index oldalain olvashatnak a tatárjárást csak ballépésként értékelő érdeklődők.
