Egy új számítógépes szimuláció szerint a zsákmánnyá válás elleni védekezésként kifejlődött szoros kooperáció kulcsszerepet játszott az emberré válásban.
A latin nevű ősember úgy megörült, hogy husánggal agyon tudott verni egy őzikét, hogy kihullott a szőre és emberré változott, pirospacsit játszott a spagettiszörnnyel és vandalizálni kezdett különböző barlangfalakat. Vagy nem?
Az indanai Notre Dame Egyetemen végzett, eddig publikáltatlan számítógépes modellek szerint az emberré váláshoz korántsem diadalmas vadászatok vezettek, hanem sokkal inkább a rettegés és menekülés.
Mi van?
Az ember elődeinek egyik legégetőbb problémája az lehetett, hogy nagymacskák és egyéb marcangolós élőlények étrendjének részét képezték. Az így előállt túlélési helyzetre az egyre kifinomultabb kooperáció és a nyelv kialakulása volt a válasz.
Augustin Fuentes és munkatársai a klasszikus ökológiai-játékelméleti modellen vizsgálták, hogy milyen hatással van a minimális együttműködési tehetség a semmivel szemben.
Az australopithecus és a paranthropus (vagy australopithecus robustus) több millió évvel ezelőtt éltek. Utóbbi robusztus növényevő majom volt, egy később kihalt evolúciós zsákutca, amely mindazonáltal először használt kőeszközöket a bolygón.
Fuentesék szimulációjukban arra figyeltek, hogy milyen előnnyel jár az amúgy beszédképtelen australopithecusok számára, hogy a maguk módján együttműködésre képesek, szemben a paranthropusokkal.
Amikor megtekerték az évszám-gombot azt látták, hogy az autralopithecusok drámai előnyhöz jutottak, míg a rivális paranthropusok levadászódtak, és kivesztek.
Mondom jön a vadállat
A számítógépes modellben kifejezetten életszerű együttműködési formák alakultak ki. A kőeszközök széles körű használata arra utalt, hogy az emberelődök megosztották egymással a kőlelőhelyekkel kapcsolatos értesüléseiket. A kőeszközöket néha 30 kilométerre a lelőhelytől találták meg, az eszköz készítésére alkalmas kövek ráadásul nem olyan helyen voltak, hogy egy egyén bóklászás közben könnyedén beléjük botolhat.
"Ez valamilyen információátadásra utal, ami még nem nyelv, de sokkal mélyebb kommunikációs forma, mint a többi élőlényé" - mondta Fuentes a New Scientistnek.
A kutató hozzátette továbbá, hogy a zsákmány-szituációt a leletek is alátámasztják: például a kardfogú tigris fogazatának megfelelően átharapott ősemberkopnya. Fuentes arra is rámutatott, hogy Dél-Afrikában is találtak ősembercsontokat olyan barlangokban, ahová nyugis étkezés reményében a korabeli nagymacskák behordták áldozataikat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
