Szerencsére a szakértők már az 1950-es években felfedezték a szilícium-karbidot, amely szélsőségesen kemény és hőálló, de mostanáig nem találtak megfelelő gyártási módszert. Az 1970-es években már megpróbálkoztak a lapkagyártással, de az ostyákban olyan mikroszkopikus csövek keletkeztek, amelyek bizonytalanná tették volna a chipek működését.
Aprólékos munka
A szilícium-karbid kristálylapka új gyártási módszerét a japán Toyota és a Denso mérnökei fejlesztették ki. Kazumasa Takatori és munkatársai a szilícium-karbid kristályokat lépésenként építik fel, és minden egyes lépésnél óvatosan elforgatják a kristályt, így a megszilárduló összetevők a legkevésbé szennyezett részen kristályosodnak ki.
Ha a körülményes eljárás tömeggyártásban is alkalmazható, hamarosan sokkal fejlettebb elektronikai eszközök jelenhetnek meg a piacon, különös tekintettel azokra a speciális műszerekre, amelyek a forró gázturbinákban, radarokban és űrszondákon működnek.