Még 1999 őszén-telén a HVG-ben olvastam egy rövid hírt a kurblis rádióról, amit az afrikai nomádoknak szántak az angol feltalálók. Akkor jöttünk vissza az evenkiktől. Aztán nehezen, de rátaláltam Kiss Bori (Moon) cikkére, mely egy eredeti Freeplay kurblis rádió
teszteléséről szólt.
Derszu Uzala rokonainál
|
Kattintson a nagyításhoz!
|
Antropológus vagyok, tudományos kutató, 12 éve járok Dél- és Kelet-Szibériába. Tavaly kilenc hónapig éltem két a Bajkál-tó nyugati partján élő sámánista burját faluban. Elsősorban a tajgai evenkik - a nanaj (gold) vadász, Derszu Uzala északi rokonsága - és a füves pusztai burjátok kultúrája, társadalma, egyszóval élete érdekel. De míg megtaláltam őket más népeknél is jártam így Közép-Ázsiában, a Tien-san hegységben élő török nyelvű kirgizeknél és a dél-szibériai, a Szaján-hegységben élő tofáknál.
|
Vidám evenkik kötelet fonnak
|
Az egyetemen azt tanították nekünk, hogy az antropológus igyekezzen nem beavatkozni a kutatott nép életébe, törekedjen objektivitásra, egyszerre legyen része és megfigyelője a dolgoknak. A terep, Szibéria egy kicsit mást kíván a kutatótól. Nincsenek kutatói szerepek, régebben nem járt náluk antropológus, és kevés kivételtől eltekintve néprajzkutató sem. Ha helyet akar találni közöttük az ember, meg kell találni azt a szerepet, hogy úgy tudjon segíteni nekik a mindennapjaikban, ahogy azt ők is el tudják képzelni. Tehát a kutatói szerep inkább nekem volt fontos, miheztartás végett, hogy itthon el tudjak számolni az időmmel, a kint végzett dolgaimmal, de ők inkább az emberi megnyilvánulásokat várták tőlem Szibériában és várják tőlem most is, mikor itthon, Magyarországon képviselem őket.
Sokat gondolkodtam, vajon tanításaik szellemében miben, hogyan lehet segíteni nekik úgy, hogy az tényleg segítség legyen, és belülről, tőlük jöjjön. Többek között két dolog fogalmazódott meg bennem: a rádió és a rének.
Az elemes rádió átka
Többször szembesültem, azzal, ahogy a tajgai evenkik gondosan törölgetik kisósodott, megviselt, kimosott összedrótozott elemeiket, próbálnak sátraikra kihelyezett antennáikkal valamiféle hangot kihallani Szokol rádiójukból.
Visszatelepítenék a kipusztított réneket
|
Hazafelé a rénekkel
|
A hatvanas évek végén az irkutszki evenkik szovhozának orosz vezetői nem akartak fizetést adni a rénpásztoroknak, így bemesélték nekik, hogy nem rentábilis a réntartás -, "visszaesett a kereslet a rénhús iránt a világpiacon". Az evenkiknek sosem lehettek - ma sincsenek - legálisan puskáik. Fegyvereket ígértek és adtak nekik, ha lelövik hirtelen kolonccá lett állataikat. Sajnos lelőtték. Felélték etnikus biztonságuk egyik fontos zálogát. A szovjet rendszer előbb hozzászoktatta őket a civilizáció nem mindig édes gyümölcseihez, majd a rendszerváltás után levette kezét a tajga gyerekeiről, éljenek, ahogy tudnak. Ma már elérzékenyülve, meghatottan emlékeznek a régi napokról, mikor még időnként feltűntek a faluvégén a rének. Akkor ennek nem tulajdoníttak jelentőséget, az életük része volt. Gyerekeik sosem láttak réneket.
Rén nélkül nem az igazi
|
Evenki kislányok
|
Három mandzsu-tunguz nyelvű evenki csoportnál jártam. Kettő tagjai a Vityim folyó mentén élnek. A déliek a Vityim felső folyásának jobb oldali mellékfolyója, a Karenga mentén (csitaiak), az északiak a Bajkál-Amur vasút mentén, a Vityim középső folyásának keleti részein (csaraiak). Az előbbinél három nomád réntartó családról tudok, a másiknál ma még talán mindig öten nomadizálnak egészen éven át rénjeikkel.
A harmadik evenki csoportnak, a Léna folyó felső folyának jobb oldali mellékfolyója, a Tuturi mentén élőknek (irkutszkiak) ma nincsenek rénjeik. Nekik hatalmas segítség lenne, ha újra lehetnének rénjeik.
Nyugati-burjátok és tofák
A füvespuszta északi, tajgai határán élő nyugati-burjátok sámánista hagyományaikat a keleti, buddhista burjátokkal szemben mindmáig megőrizték. A mongol nyelvű burjátok egyes csoportjai evenki területekre nyomult be, vadász életmódot folytat.
A tofák a Keleti-Szaján-hegységben élnek, csoportjuk e században négy részre szakadt (Mongóliában; Oroszországban: Tuvában, az Irkutszki területen és Burjátiában élő), töröknyelvű réntartó-vadász népcsoport. Ez a legnagyobb rének őshazája.
Az anyagiak
| |
Egy rádió ára 30 és 60 dollár között van, attól függően, hogy boltban vagy az eBay-en, esetleg a Freeplay jótékonysági részlegétől vásároljuk, erre még rájön a postaköltség - remélhetőleg nem tesznek rá vámot. A rénszarvasokat egy szomszédos törzstől lehetne megvásárolni, legfeljebb 100 dollárért. Legalább 14, de inkább 20 rádióra lenne szükség, és mintegy 50 rénszarvasra, hogy életképes nyájat alkossanak.
|
|
|
Akciónk alapgondolata segíteni három evenki, egy nyugati burját és egy tofa csoport máig nomadizáló családainak kurblis és napelemes Freeplay rádióhoz jutni. Ezeknek a csoportoknak ez az egyetlen lehetőségük, hogy a világ részének tekinthessék magukat. Maguk hívták erre fel a figyelmemet.
Másrészt az irkutszki evenkiknek lehetőséget teremteni arra, hogy a szovjet rendszer szociális gondoskodása megvonása után egyeseknek lehetőségük legyen a hagyományos evenki életmódot választani, rént tartani a családi tajgában. Az ehhez szükséges rénmoha terület rendelkezésre áll, mivel az elmúlt harminc évben a tajgai legelők háborítatlanul várják a szokásos rend szerint érkező réneket.
A projekt internetes részének szervezését Moon vállalta magára, és felajánlotta Freeplay rádióját a kezdeményezés céljára, a helybéliekkel pedig én tartom a kapcsolatot. A rádiót három hét múlva fogom eljuttatni az evenkikhez Moszkvából, hogy kiderüljön, valóban működik-e a készülék fagypont alatt.
Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!