Repülőruha embereknek

Szállj el, kismadár!

Repülni jó dolog, állítólag már az ősember is foglalkozott a gondolattal. Későbbi korok nagy elméi is kísérleteztek a repüléssel, így születhettek meg az ejtőernyők, a sárkányrepülők és hőlégballonok, majd a repülőgépek és helikopterek is.

Ám az emberiségnek csak részben sikerült elemelkednie a földtől, azt is hangos gépek segítségével. Bár a vitorlázó repülők és a sárkányrepülők közel azt az élményt adhatják, mint a ,,szabad" repülés, ezek a módszerek sem eszköz nélküli szárnyalások. A problémára mára már megszülethetett a megoldás: a repülőruha (wingsuit).

A fejlesztésbe többen belehaltak

A rekord Július 23-án megdőlt a leghosszabb ,,segítség nélküli" repülés rekordja. Dánia partjainál egy hét főből álló madárember-raj ugrott ki 4800 méter magasról, hogy 145 kilométeres óránkénti sebességgel több, mint 4 kilométeres távolságot tegyenek meg. A csapat tagjai mind jól képzett profi ejtőernyősök, akik már nem egy ejtőernyős rekordot tudhatnak magukénak, de a ,,repülés" még nekik is új. A kétperces út során elért eredmény a jelenlegi leghosszabb táv, amit egy ember segítség nélkül repülve megtett a levegőben. A rekorderek persze nem nyugszanak, mint mondták: ,,eddig az ember csak zuhant, mint a kő, ma már repül, és ha csak rajtuk múlik, még messzebbre is repül majd."

A fejlesztés azonban nem volt veszélytelen, amit igazol az a tény is, hogy a világ akkori legjobb ejtőernyősének tartott Patrick de Gaylon 1998-ban egy wingsuit teszteléskor tragikus balesetet szenvedett, és sajnos nem ő volt az egyetlen. Eddig több mint húsz ember halt bele, hogy megvalósítsa az álmot.

Az ötlet egyszerű: különleges anyagból olyan ruhát kell varrni, amely szárnyakkal rendelkezik, a test és a karok között kifeszíthető anyaggal, amitől a viselő leginkább a repülő mókusokra hasonlít. Ez nem csoda, hiszen a készítők őket másolták. A mókusokkal ellentétben azonban itt a lábak között is található egy hártya, amely inkább a denevérekre jellemző. Hasonlóság ide vagy oda, a ruha működik, igaz, csak vitorlázni lehet benne.

Százhatvan kilométeres ,,vízszintes" száguldás

A ruha anyaga az ejtőernyőkéhez hasonló, működési elve is a vitorlázóernyőket idézi. A karok és lábak között kifeszített anyag többrétegű, résekkel ellátott, így a zuhanás közben a levegő feltölti, és megfeszíti őket, elég felhajtóerőt produkálva ahhoz, hogy egy emberi test zuhanását jelentősen lassítsa, körülbelül 80 km/h sebességre. A ,,vízszintes" haladást is megoldott, a ruha segítségével körülbelül 160 km/h sebességgel lehet előre haladni. Egy-egy ,,repülés" alkalmával több mint 5 percet lehet a levegőben tölteni, ami világrekordnak számít.

Senkinek se integess! A Galaxis Útikalauz szerint repülni könnyű. Csak meg kell tanulnunk minden erőnkkel a földhöz csapni magunkat, lehetőleg magasabb helyről, annak tudatában, hogy a földet érés fájni fog. Mert hogy fog, egészen addig, amíg valami apróság el nem vonja figyelmünket a becsapódástól. De előfordulhat az is, hogy megfeledkezünk a leérkezésről, mert ott maradunk a levegőben lógva. Ilyenkor két dolog fontos. Elsősorban feledkezzünk meg a gravitációról és egyéb zavaró tényezőkről, másodsorban pedig ne figyeljünk oda arra, amit mások mondanak (Ez lehetetlen!, Hát ilyen nincs!, stb.), mert hajlamosak leszünk elhinni, és menthetetlenül lezuhanunk. Innentől egyetlen dolgunk van, hogy repüljünk, de ne görcsösen arra gondolva, hogy éppen mit szeretnénk csinálni, hanem csak úgy mellékesen. Ha elsőre sikerült, akkor legközelebb már sokkal könnyebben megy majd. Hát ilyen egyszerű repülni!

A sebesség persze még így is nagy, tehát a leszállást hagyományos ejtőernyővel kell megoldani, ami szintén sok gondot okozott a fejlesztőknek, hiszen az ejtőernyőket arra találták ki, hogy függőleges zuhanás közben nyissák ki őket, ne pedig kis sebességű ,,repülés" közben. Gyakran okozott gondot, hogy az ernyő összegabalyodott a repülő személy háta mögött keletkezett turbulenciától. Mára már ezt a gondot is orvosolták, így többé az ernyő kioldása sem problematikus.

Sok ejtőernyős már gyakorlatban használja a ruhát, szerintük nagyjából egy óra alatt elsajátítható a használata. Nemrégiben a madáremberek megdöntötték a leghosszabb ,,segítség nélküli" repülés rekordját is (részleteket lásd a keretesben).

A ruha megrendelhető, a készítők számítanak vevőkre. Szerintük éppen a profi ejtőernyősök érdeklődnek majd, mivel a ruha segítségével sokkal könnyebb manőverezni a levegőben, ami alakzat-ugrásokkor nagyon fontos lehet.

Valószínűleg hamarosan már a nagyobb repülős és ejtőernyős eseményeken is ott lesznek, hogy egy-egy szebb csoportos ugrással kápráztassák el a közönséget, és szerezzenek vevőket.