A bomló tehénfej esete a Katolikus Ligával

További Tudomány cikkek

A címlapról ajánljuk

Jégtömbbe fagyasztott házilag csapolt vérből készült önarckép, felboncolt állati tetemek formalinban, rothadó tehénfej legyekkel és az inkriminált fekete Szűz Mária elefántürülékből és pornómagazinokból kivágott fenekekből. Ilyen és ehhez hasonló látványosságok várják a kiéhezett tömegeket New York eddig méltatlanul elfeledett múzeumában. Nem mindenki örül azonban a Sensation-tárlat sikerének: Rudy Giuliani polgármester a szenátussal egyetemben annyira felháborítónak találta, hogy megvonta a múzeum állami támogatását.

Soha nem látott tömegek lepték el a hétvégén a Brooklyn-i Szépművészeti Múzeumot, ahol a Saatchi-gyűjtemény fiatal brit művészek munkáit állította ki. A 175 éve fennálló múzeumot a megnyitó napján több mint 9000 látogató rohamozta meg, ügyet sem vetve a 9,75 dolláros jegyekért előtte órákig kígyózó sorokra, és pánikszerűen felvásárolta a Sensation-pólókat a bazárból. Az élveboncolásban 1995-ös Outside konceptalbuma kapcsán személyesen is érintett David Bowie az egész tárlatot felrakta hómpédzsére, helyenként kis RealAudio-kommentárral kiegészítve a látnivalót és a művészek életrajzait. Az eredeti tervek szerint a kiállítás 2000. január 9-ig látható.

Charles Saatchi nagybritán reklámcézár magángyűjteménye ezalatt politikai lavinát indított el. Rudy Giuliani polgármester katolikus felekezetekkel egybehangzóan például a "szentségtörő" és "sértő" jelzőkkel értékelte a kiállítást. Lesújtó véleménye nyomatékaként kilakoltatással és az állami támogatások megvonásával fenyegette meg a múzeumot, amennyiben nem zárják be azonnal a tárlatot. A szenátus ezen felbuzdulva meg is vonta a támogatást a Sensation-kiállítás nyitvatartásának idejére, New York városa pedig "kereskedelmi érdekek" vádjával beperelte a múzeumot, mivel szerintük annak elvileg ingyen kellene fogadnia látogatóit. A hivatal szerint nem a művészeti szabadságról van szó, hanem arról, hogy mit lehet tenni egy önkormányzati épületben.

Chris Olifi: Holy Virgin Mary A legparázsabb vita mégis egy mű, nevezetesen Chris Olifi Szűz Mária c. festménye körül alakult ki, amit a kritikusok vegyes fogadtatásban részesítettek. Néhányuk teljesen odavolt érte, mások súlytalan, ártalmatlan próbálkozásnak minősítették. A Katolikus Liga ezzel szemben egységesen elutasította, mondván "sérti a vallásos múzeumlátogatók érzelmeit".

New York második legnagyobb múzeuma évi 7 millió dollár támogatást kap a várostól, ami körülbelül egyharmada teljes költségvetésének. A jövő évi választásokon feltehetően republikánus szenátorként induló Giuliani polgármester a múzeum belépti díjára hivatkozva visszatartja a támogatás októberi részletét. Válaszként a múzeum beperelte a várost a támogatások visszaállításáért, mondván a polgármester akciója sérti a szólásszabadságot. "Nemet kell mondanom, ha arra gondolok, hogy a város lakóinak véres verítékkel megkeresett dollárjai ilyen dolgot támogatnak", jelentette ki a polgármester vasárnapi nyilatkozatában. A CNN közvéleménykutatása azonban arról tanúskodik, hogy az olvasók fele támogatja a kiállítás önkormányzati finanszírozását.

Test mester

Ilyesmivel próbálkozott a jó öreg Nitsch doktor is minálunk nemrég, lett is belőle ereszdelahajam. Pedig ezek a műalkotások kispályások Prof. Dr. med. Günther von Hagens Körperwelten-projektjéhez képest. A derék anatómus önként jelenkezők hulláiból készít, úgymond oktatási céllal, preparátumokat. Egy saját felfedezésű technika segítségével a testekben található folyadékot műanyaggal pótolja, ez nagyon tömören a plasztináció. Az így nyert "anyag" már nem bomlik tovább, szagtalan, száraz és tökéletesen konzervált.

A bécsi kiállításon gyönyörűen tisztított szervek sorakoznak a vitrinekben, minden orvostanhallgató megnyalhatná. A laikusoknak persze inkább az egészalakos alakok jönnek be. "Egy ilyen fickó letisztítása napokig is eltarthat", bök a sakkozó figura felé dr. H, és beleborzong a távoli, de annál fenyegetőbb anatómiaszigorlat fuvallatába. A valóságban sokkal rosszabb arcú tetemek itt megfelelő smink mellett restaurált szájjal és szemekkel bírnak, hogy a magukat szép számmal képviseltető kisgyermekek se rémüljenek meg.

Günther maga a megtestesült német precizitás: már-már beteges, ahogy az utolsó idegvégződésig mindent tökéletesen fotórealisztikusan visszaad. Sehol egy felfeslett ér, egy megfeketedett tüdő. "Nálunk bezzeg nincsenek ilyen szép hullák", legyint lemondóan dr. H, és valószínűleg igaza is van. Egy pillanatra eltűnődöm, vajon mennyi hulla kell egy 15-20 darabos tárlat összehozásához? Mennyi defektest próbált meg összerakni Günther a világkörüli turnéra, amikből aztán metszetek lettek? Mennyit rontott el ő maga?

Vannak tényleg lenyűgöző darabok, mint például a szerveire "robbantott" figura vagy a felfejtett izmokkal futó másik. Aztán ott van a saját bőrét egészben lenyúzva kezével felemelő alak, avagy a kibontott izomzatára támaszkodó csontváz. Ezek az installációk már elgondolkodtatják/ megsomolyogtatják/szemöldökösszeborzoltatják a látogatókat egyéni ingerküszöbszint szerint. A legdurvábbak azonban ekkor kerülnek elő: az álló terhes anya még igazán nem ijesztő, benne van a prospektusban is, ellenben a Dalí-stílusban fiókokra vágott, aranyszínűre fújt pofa már legalábbis megkérdőjelezi az egész kiállítás komolyságát. A pontot végül a "kacér pózban fekvő terhes akt" teszi fel, amit levezetésképp egészséges és mindenféle egzotikus kórral vert magzatok forgó vitrine koronáz meg. Ezek után a kellően nekrofil látogatók kitűzőkkel, pólókkal, táskákkal, matricákkat gazdagíthatják az élményt.

Minden a tálaláson múlik. A nyíltan kereskedelmi show kaszájából valószínűleg sok halott szájat tud majd kitömni von Hagens professzor.