Vilmos
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mikor halunk szomjan?

2007.08.06. 08:18
Az utóbbi hetek hőhullámai miatt közel negyven százalékkal több vizet fogyasztottunk Magyarországon, mint egy átlagos nyáron. Szakértők szerint a térséget belátható időn belül nem fenyegeti a vízhiány, de Dél-Európában már nem ilyen jó a helyzet. A világ fejletlenebb régióiban már most is egymilliárd ember szomjazik.

Miközben az európai embernek természetes, hogy a csapot megnyitva tiszta ivóvízhez jut, a fejlődő világban a halálesetek nyolcvan százalékáért közvetve a szennyezett víz a felelős. Pár évtizeden belül viszont már a fejlett világ egyes országaiban is problémát jelenthet az ivóvíz hiánya, korlátozások léphetnek életbe, sőt a pesszimista forgatókönyvek szerint megindulhat egy újabb népvándorlás: szomjhalál szélén álló népek özönlik el az addigra paradicsominak számító észak-európai térséget.

Növekvő veszély

Az Európai Parlament márciusi közgyűlésén felszólalt szakemberek elmondták, hogy ma 1,1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, és ez a szám pár évtizeden belül hárommilliárdra emelkedhet. A borúlátóbb forgatókönyvek még ennél is messzebb mennek, ezek szerint 2025-re az emberiség 66 százalékának nem lesz elegendő ivóvize.

Vízhiány – kattintson a galériára!

A szakértők szerint a közeljövőben nem is annyira az olaj-, mint a vízhiány határozza meg a konfliktusokat: az embereket jobban zavarja majd a szomjhalál lehetősége, mint az, hogy nem tudják megtankolni autóikat. Az Európai Parlamentben tartott közgyűlésen elhangzott, hogy a fejlődő világból milliók indulhatnak majd el észak felé ivóvíz reményében. A Nílus-menti országok szükségleteit már most is alig képes fedezni a folyó, az egyre gyakoribb aszályok és a jelentős népességnövekedés már elviselhetetlen terhet jelentenek a térség vízkészletének.

Szakértők nem tartanak kizártnak olyan háborúkat sem, melyek a vízzel összefüggésben törnek ki fejlődő országok között. Az egyik legveszélyeztetettebb térség a már említett észak-afrikai, az ENSZ arra számít, hogy a vízhez való hozzáférés lehet a térség fegyveres konfliktusainak legjellemzőbb oka a következő évtizedekben. Az angliai környezeti kutatóintézet vezetője, Lester Brown szerint a Nílus által érintett három ország, Etiópia, Szudán és Egyiptom lakossága a mai 150 millióról 340 millióra nőhet 2050-ig. Ilyen helyzetben viszont a vízért folyó verseny egyre kiélezettebbé válhat, és elképzelhető, hogy Szudán meg Etiópia annyira elhasználja a folyót, hogy Egyiptomnak már nem jut elég víz. Ilyen kiélezett helyzetben a fegyveres konfliktus sem elképzelhetetlen. Egyiptom mindenesetre már 1991-ben bejelentette, hogy kész katonai beavatkozás árán is megvédeni jogát a Nílus vizére.

Lester Brown a másik neuralgikus pontot a Zambézi folyón osztozkodó államok között látja. A konfliktusban a Dél-Afrikai Köztársaság, Botswana, Namíbia és Angola játszhat szerepet. A Zambézi medencéje már így is Afrika egyik leginkább túlterhelt folyórendszere, bármikor fegyveres konfliktushoz vezethet a fellépő vízhiány.

De már süllyed Texas, mert a farmerek annyi vizet szivattyúztak ki a talajból, ugyanez a helyzet Mexikó Cityben, Dél-Spanyolországba Franciaországból terveznek vizet szállítani, Szíria és Irak attól szenved, hogy Törökország gátat épített a Tigrisre és az Eufráteszre, konfliktus van az ivóvíz miatt Izrael és Szíria között, az Aral-tó lassan eltűnik, a kínai Sárga-folyó volt hogy háromnegyed évre kiapadt.

De a szárazság már elérte Európa határait, Ankarában például korlátozásokat vezettek be a vízhiány miatt. A hárommilliós török fővárost két övezetre osztották, és 48 órás váltásokkal zárják el a csapot: két napig csak az egyik, két napig csak a másik városrészben lesz vezetékes víz. A hatóságok úgy tervezik, hogy legfeljebb öt hónapig tartják életben a korlátozásokat.

Bár a bolygó felszínének jelentős részét víz borítja, ennek csak 2,7 százaléka iható, a többi az óceánok és tengerek fogyasztásra alkalmatlan sós vize. A Föld édesvízkészletének kétharmada fagyott állapotban van, ez nem hozzáférhető. A maradék egyharmadból, 10,665 millió köbméterből kell gazdálkodni, ez a mennyiség a teljes vízkészlet alig egy százaléka.

A legtöbb folyadékot nem a háztartások fogyasztják. A teljes vízfelhasználás 80 százalékát a mezőgazdaságban locsolja el az emberiség. Az ENSZ adatai szerint egy fejlett államban élő ember nagyjából ötmillió liter ivóvizet használ el élete során, de ebből csak 35 ezer litert iszik meg, a többi a háztartásra, az ipar és a mezőgazdaság ráeső részére megy el.

Jó helyen

Jelenleg Grönlandon, Alaszkában és Kanadában vannak a legnagyobb ivóvízkészletek, Bangkok, Florida és Szaúd-Arábia áll a legrosszabbul. A fejlett országokban csatornázással könnyedén megoldják a problémát, így az Egyesült Államok délkeleti része akkor is sokkal jobban áll, ha kevesebb édesvízhez jut, mint egyes afrikai államok. Ezen a kontinensen 700 millió ember él, viszont csak a lakosság 46 százaléka jut megfelelő mennyiségű édesvízhez. Arányaiban jobb a helyzet Ázsia hárommilliárdos csendes-óceáni térségében, ahol a lakosság 80 százaléka ihat bármikor, a nagy népsűrűség miatt viszont a maradék 20 százalék is 627 millió embert jelent.

Szomjhalál

Kiszáradás, dehidratáció akkor jelentkezik, amikor a szervezetből több folyadék távozik, mint amennyit beviszünk. Ha a folyadékveszteség eléri a testsúly két százalékát, fáradtságot érzünk, teljesítményünk romlik. Ha a testsúly öt százalékánál is több nedvességet vesztünk, komoly fizikai rosszullét lép fel, fejfájás, szédülés, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.

A szomjúság az egész szervezet pszichotikus állapota, sokkal kínzóbb, mint az éhségérzet, és azonnali vízfelvételt követel. Erre azért van szükség, mert élelem nélkül hetekig, akár egy hónapig is életben marad az ember, folyadék nélkül viszont legfeljebb pár napig bírja, így a szervezet egyből jelzi, ha megbomlott az egyensúly. Tíz százalékos folyadékveszteség felett az izmok lebénulnak, a bőr összeaszik, a vizelés megszűnik vagy fájdalmassá válik, az áldozatot látomások kezdik gyötörni. Ha a vízveszteség eléri a testsúly 15 százalékát, a szomjazó meghal.

Magyarországon körülbelül 1300 víznyerő bázist tartanak számon, ezek fele valamilyen szempontból veszélyeztetett, ami az európai átlagot tekintve elég rossznak számít. A bázisok napi vízhozama átlagosan 3,1 millió köbméter, ám ennek többsége határon túlról származik, így elemzők fontosnak tartják felhívni a politikusok figyelmét arra, hogy nem árt együttműködni a szomszédainkkal.

Mindezek ellenére szakértők szerint lényegében nincs esély arra, hogy Magyarországon belátható időn belül szomjúsággal kelljen szembenézniük az embereknek. A Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium Vízgazdálkodási Főosztályától megtudtuk, hogy Magyarországon a közüzemi ivóvízellátás kiépítése az 1990-es években befejeződött, ezen keresztül a lakosság közel száz százalékát elérik. A hazai fogyasztás napi 110 liter fejenként, szemben az európai uniós átlaggal, ami 150 liter, ebből a szempontból tehát a magyar társadalom nem nevezhető pazarlónak.

A vizek minőségét azonban folyamatosan javítani kell, a csatlakozási szerződésben vállaltuk, hogy közel 250 milliárd forintot fordítunk a bór-, a nitrit-, a fluorid-, az arzén- és az ammóniumszint csökkentésére. A költségeket jelentős részben az Európai Unió állja. Magyarországon jelenleg a szennyvíz harminc százaléka kerül vissza a természetbe tisztítatlanul vagy csak mechanikai úton megtisztítva, de ez az arány a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzembe helyezésével tízszázalékosra csökken majd. A távolabbi tervek szerint idővel nullára csökkenhet a tisztítatlanul visszaengedett szennyvíz aránya.

Határesetek

Bár az elmúlt hetek hőhullámai megterhelték a hazai hálózatokat, a fogyasztás nem érte el, csak megközelítette a kapacitás-határokat, dacára annak, hogy a fogyasztás esetenként közel negyven százalékkal haladta meg a korábbi évek átlagát.

Klikk a galériára!

Ezzel együtt is csak néhány helyen kellett elrendelni vízkorlátozást (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében hét helyen, Veszprém megyében két helyen, Pest megyében 16 településen), de ezek az intézkedések csak átmeneti jellegűek voltak. A hazai helyzet a korlátozások ellenére sem aggasztó: a minisztériumtól megtudtuk, hogy az 1960-as években Budapesten szinte minden nyáron komolyabb korlátozásokat kellett bevezetni, ami akkor nemcsak a lakosságot, de az ipart is érintette.

Hazánk vízügyi helyzete hosszú távra nézve is megnyugtató. Magyarországon a felszín alatti vízkészletek éves utánpótlása kétmilliárd köbméter, míg ennek átlagosan a felét használjuk el, tehát elmondható, hogy a rendelkezésre álló készletek jelentősen meghaladják a fogyasztást.

Bár jelentősek a készletei, Európa különösen pazarlóan bánik a tartalékaival. Amíg a világ jelentős részén emberek halnak meg a vízhiánytól, addig Európában vagy az Egyesült Államokban még a wc-t is iható vízzel öblítjük le. Egy felmérés szerint a fejlett államokban háztartási célokra, tisztításra, ruhamosásra használják el a lakásokba befolyó ivóvíz felét, ami Rob Oates, a World Wildlife Fund vezetője szerint kész őrültség.

Fenntartható fejlődés

Ezzel együtt nem kell komoly válságokra számítani a kontinensen. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2003 májusában tartott Kijevi Miniszteri Konferenciáján kiderült, hogy az európai állampolgárok közül csak kevesen szenvednek a súlyos vízhiánytól vagy a rossz vízminőségtől. Ugyanakkor a fogyasztás sok államban aggasztó méreteket öltött már. Európa lakosságának harmada olyan országban él, amely a rendelkezésére álló vízkészletek legalább 20 százalékát felhasználja, ez viszont több, mint amennyit a fenntartható fejlődés megenged. Elsősorban a déli államok a veszélyeztetettek, ezekben a szűkös készletek mellé társuló jelentős mezőgazdasági felhasználás, és a forróság következtében megnövekedett lakossági fogyasztás párosul. Az átlagos arányszám hét százalékos, így Európa, úgy tűnik, nincs veszélyben. A globális felmelegedés és az egyre hosszabb aszályos időszakok miatt viszont egyre nehezebb lesz élni a dél-európai területeken.

A cseh képviselő, Miroslav Ouzky egy az Európai Parlamentben tartott rendezvényen kifejtette, hogy Dél-Európa vízkészletei megcsappannak a következő évtizedekben. A tagállamok esetében a legnagyobb szárazsággal Spanyolországban kell számolnunk, mondta Ouzky.

A kisebb kimaradások esetén várható hisztériát jól jellemzi a július végi angliai áradás utáni kimaradás: félmillió ember maradt víz nélkül, és egyből pánik tört ki az ország egyes részein. Volt olyan üzlet, ahol a vásárlók összeverekedtek a palackos vízért. Elemzők szerint a kontinensre érkező szomjazók tovább növelhetik a problémákat, és csak szigorúbb bevándorlás-politikával vagy komolyabb ellenőrzéssel lehet távol tartani Európától a fejlődő országokból érkezőket.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!