Az oltástól szétdurrannak a tetvek?

A kutatók a tetvet a legérzékenyebb pontján kívánják megtámadni, mégpedig az emésztőrendszerén keresztül. A friss vér emésztéséhez ugyanis a vérszívó jószágban különleges enzimek képződnek. Ha ezek közül az egyiket kikapcsolnák, a tetű megfulladna az elfogyasztott vérben.

Védőoltás a hajtetű ellen? Elsősorban az óvodás kisgyermekek és szüleik életét keserítik meg

Az elmélet alapján a kutatók jelenleg a megfelelő támadási pontot keresik. Ennek során persze nem egyenként vizsgálgatják a tetveket, hanem tucatjával oldják fel őket a petri-csészékben. A kutatókat a különlegesen aktív enzimek érdeklik, amelyek fehérjestuktúráját aztán alaposan elemzik, és összevetik egy nagy genetikus adatbankkal.

Ezzel a módszerrel nem csak az enzim azonosítható, de meg tudják határozni azt a gént is, amely ennek az enzimnek a "tervét" tartalmazza. A génen keresztül lehetséges aztán nagy mennyiségben gyártani az aktív enzimet. Ebben a formájában persze oltásra még alkalmatlan volna, sőt éppen hogy segítené a tetű emésztését.

A fegyver megfordításához különleges antitesteket állítanak elő, amely a tetű szervezetében blokkolja majd az enzim normális működését. Ehhez nyulakba fecskendezik az egyébként ártalmatlan enzimet, és megvárják a megfelelő immunválaszt. Az idegen fehérje ellen ugyanis méretre szabott antitestek keletkeznek, amelyek tönkreteszik az enzimet. Vagyis csak a nyulakon keresztül jutnak hozzá az oltás valódi hatóanyagához.

Az ötlet eléggé egyszerű - vélik a kutatók. Ha a tetű megcsípi a beoltott kisgyermeket, a felvett antitestektől egyszerűen leáll a vérszívó emésztése. A felfúvódott vagy egyenesen szétpukkant rovar aztán leesik az áldozatáról.

De a kutatások még nem tartanak itt. Ugyan már megvan az elképzelés, hogy hogyan lehetne oltással védekezni, de még nincsenek tapasztalatok. A bochumi kutatók ezért valódi úttörőmunkát végeznek.