Az agyunk immunis a fájdalomra (de akkor hogy létezhet mégis fejfájás?)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
Aránylag közismert tény, hogy az ember agyában nincsenek fájdalomérzékelő sejtek, ezért lehet például agyműtéteket végezni érzéstelenítés nélkül, sőt úgy, hogy a páciens ébren van, vagy akár úgy is, hogy hangszeren játszik, miközben operálják.
Még ennél is közismertebb tény, hogy az embernek olykor fáj a feje, sőt, létezik olyan is, hogy migrén. A két közismert tény között mintha feszülne némi ellentmondás, nem?
Hogy megértsük, miért nem, először vegyük át röviden, mi is az a fájdalom, miért van, és hogy jön létre.
“Érzékelem a sérülést” – magyarázta fapofával a Terminátor a filmben, amikor megkérdezték tőle, fáj-e, ha meglövik. Nagyjából ez a funkciója a fájdalomnak is: ha egy testrészünk megsérül, rosszul működik, olyan hatás éri, ami nagyon nem jó neki, akkor az agyunk így jelzi, hogy valamit sürgősen csinálni kéne, például nem csapni rá kalapáccsal az ujjunkra. A testünkben szanaszét elszórva egy csomó fájdalomérzékelő sejt, úgynevezett nociceptor van, ezek regisztrálják, ha valami kellemetlen történik velük, és jeleznek az agynak (többféle van belőlük, van ami a hőmérsékletre érzékeny, más a mechanikai behatásokra, megint más a kémiai ingerekre, stb.). Az agy veszi az adást, és létrehozza a fájdalom érzését, ezzel riadóztatva a testet.
Vagyis a fájdalom valójában csak az agyunkban létezik.
Ironikus módon magában az agyban viszont nincsenek nociceptorok, vagyis az agy a saját fájdalmát, sérülését, működési zavarát nem érzi (ez azért sok mindent megmagyaráz a közmondásos “ha a hülyeség fájna, ordítanál” népi bölcsesség körül). Hogy ez miért alakult így, arra nincs általánosan elfogadott teória. Valószínűleg az evolúció során kiderült, hogy tök fölösleges befektetés az agyban is kialakítani ezt a rendszert, mert nem jár különösebb előnnyel: ha az agyban van olyan sérülés, ami fájdalommal kéne hogy járjon, akkor már valószínűleg régen rossz, és nem oszt, nem szoroz, hogy érezzük-e.
Jó, jó, de akkor hogy létezhet mégis fejfájás?
A sima (orvosul: tenziós) fejfájás, vagy a migrén valójában nem az agy fájdalmát jelzi, hanem az azt körülvevő testrészeinkét. Az agyunk és a koponyánk között egy több rétegű agyhártya-burok helyezkedik el, ezeknek a feladata az agy védelme. A legfontosabb agyhártya-rétegeket úgy hívják, dura, és pia. (Kapcsolódó érdekesség, hogy emiatt tulajdonképpen kimondható, hogy az alkohol nemcsak hogy nem öli meg az agysejteket, de a pia kimondottan védi is az agyat.)
A dura és a pia alaposan meg van szórva fájdalomérzékelő receptorokkal, amik egy csomó dologtól be tudnak kapcsolni, például a közelükben futó vérerekből származó egyes vegyületektől. Na ez az, amit mi fejfájásként érzékelünk. Az agy nem túl jó abban, hogy az ilyen típusú fájdalom forrását jól lokalizálja, ezért nehéz megmondani általában, hogy hol is fáj a fejünk - ellentétben például azzal, ha belerúgunk a küszöbbe, és pontosan tudjuk, hogy a nagylábujjunk sajog.
Hogy ez a mechanizmus egészen pontosan hogyan működik, azt egyelőre nem tudta feltérképezni az orvostudomány - pedig igyekeznek derekasan, hiszen a fájdalomcsillapítás csak tüneti kezelés, és szinte mindenkit érint a világon. Az emberiség napi 14 milliárd dózisnyi fájdalomcsillapítót fogyaszt, és óriási előrelépés (értsd: hatalmas biznisz) lenne, ha az aszpirinnél – vagy egy szívből jövő káromkodásnál – kicsit hatékonyabban tudnánk rábeszélni a szervezetünket, hogy oké, vettük a jelzést, megértettük, most már nem kell tovább nyomnod a fájdalom gombját az agyban.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon