Embert ettek a keresztesek a Szentföldön
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni - 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Rengeteg online cikk, blogposzt, sőt, Wikipedia-bejegyzés szól Maarrat an-Numán nevű város egyszerre legendás és hátborzongató középkori ostromáról. Nem véletlenül: állítólag az első keresztes hadjárat katonái a csata után kannibálokká változtak, tömegesen főzték meg és fogyasztották el áldozataikat.
A várost egy hónapos ostrom után 1098. december 12-én foglalták el a keresztesek. A támadóknak akkor már alig volt mit enniük, és azt várták, hogy városban találnak majd élelmet - de tévedniük kellett. A Tancredi geszta szerint a keresztesek „megfőzték a felnőtteket és nyárson megsütötték a gyerekeket”, egyes források szerint türelmetlenségükben sokan nyersen is ettek az áldozatokból, akik a legdurvább becslés szerint húszezren voltak. Erre azonban ugyanúgy nincs történelmi bizonyíték, mint például a nyársra húzásra. Maga az emberevés az ostrom után azonban bizonyított ténynek tűnik.
A tudományos kutatások szerint az emberevős legenda forrásai zavarosak, más-más helyet és időpontot jelölnek meg [PDF]. A modern francia történetírás (1959, Lewis A. M.Sumberg) szerint a kannibalizmust a szegények, azon belül is a bizonytalan eredetű, tafurok nevű csoport követte el, nem tömeges jelenség volt.
Az első keresztes hadjáratról szóló Gesta Francorum szerint, amikor a vezetők észrevették, hogy „a pogányok embereket főznek, a várfalakon kívülre vitték őket, és felgyújtották”. Ezt bizonyos formában a revíziója, a Historia belli sacri is megerősíti: „néhányan az utcán árulták a húst”. Baldric apát beszámolója szerint az emberi húst titokban, eldugva főzték és ették, félve a büntetéstől.
Fotó: Print Collector
A források gyakorlatilag nagyjából két dologban egyeznek: a kannibalizmust a kétségbeesés és az éhség szülte, és a győzelem után történt (bár ezt sem mindenki erősíti meg). A korabeli krónikások mind elítélően szólnak a cselekedetről: eddigre Európában Vilmos angol király törvényei nyomán már általánosan elfogadhatatlan volt a kannibalizmus, sőt a lovak, kutyák, macskák fogyasztása is.
Valójában szinte lényegtelen, hogy pontosan mi történt: a muszlimokban emiatt még ellenségesebb kép alakult ki a keresztényekkel szemben, a kannibalizmus pedig a történetírás mellett versben is fennmaradt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon