Igazságot Heródesnek!

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

December 28-án van az aprószentek ünnepe, azoké a csecsemőké, akiket az újszülött Jézus után nyomoztató Heródes mészároltatott le Betlehemben. Júdea királya véreskezű uralkodó volt, de a csecsemők vére nem az ő kezét szennyezi. Sőt, valószínűleg senkiét sem.

Ugye, önt is mindig iszonyattal töltötte el a kedves lovakkal, vidám bárányokkal és nyugatnémet nagybácsikra emlékeztető napkeleti bölcsekkel tarkított betlehemi történetben az a fordulat, amikor Heródes katonái beügetnek az idillbe, majd kardélre hányják a város összes csecsemőjét?

Megnyugodhat: az egyik legbrutálisabb bibliai történet valószínűleg egy koholmány. Ami mégis nyugtalanító: Heródestől simán kitelt volna egy ilyen akció.

Kezdjük Heródessel, aki arab (oppardon, edómi-nabateus származású) létére az egyik legsikeresebb zsidó uralkodónak számított, de még a kor nem épp finnyás mércéjével mérve is legendásan kegyetlen volt; rengeteg rokonát, köztük egyik feleséségét (!) és három gyerekét (!!!) is megölette – az utolsót öt nappal a saját halála előtt. Ezen kívül nem volt tőle idegen a preventív tisztogatás sem, amikor egy elégedetlenebb vidéken még azelőtt lemészároltatta a feltételezett morgolódókat, hogy tényleges lázadás tört volna ki.

Egyáltalán nem véletlen, hogy a modern szakértők paranoid skizofréniásnak tartják őt, szóval ha valaki, akkor Heródes biztos nem fetrengett volna álmatlanul maszadai erődpalotájában, ha néhány száz csecsemő vérébe kellene belefojtania egy új messiás-kultuszt (a zsidók tényleg királyként képzelték el a mashiach-t, ezért is került bele a Bibliába némileg evangéliumidegen módon Jézus Dávid királyig visszavezethető genealógiája).

Apró bökkenő, hogy semmi közvetlen bizonyíték nem utal arra, hogy ez a gonosz fráter valóban parancsot adott volna a mészárlásra, sőt, arra sincs, hogy ez a mészárlás egyáltalán megtörtént. A kétkedők három okot szoktak felhozni, íme:

1. Négyből három evangelista nem ismeri a történetet

A csecsemőgyilkossággal egyedül a kapernaumi exadószedő, Máté vádolja Heródest; a többi evangelista nem. És ami valóban perdöntő: a nem-bibliai kortárs források – köztük a legfontosabb: Josephus Flaviustól A zsidók története – sem említi az égbekiáltó gaztettet.

2. Valahol már olvastunk már egy hasonló sztorit,

méghozzá Mózesnél, aki egy egyiptomi zsidóellenes pogrom kellős közepén látta meg a napvilágot. Ebben a vészkorszakban a fáraó parancsára elvileg minden fiúval végezni kellett volna, Mózest azonban anyja inkább istenre akarta bízni, ezért

szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé

A történet többi részére pedig már bizonyára önök is emlékeznek, a lényeg, hogy az evangelista valószínűleg a "kiválasztott megmenekülésé"-nek ismert bibliai toposzát melegítetta fel, hogy tovább színezze Jézus különlegességét.

3. Lehet, hogy Jézus születésekor már nem is élt a felbujtó

Jézus születésére két valószínű időpontot fogad el a kutatás: az egyik i. e. 4 és 6 közé esik, amikor Heródes még élt, ergo elrendelhette a betlehemi mészárlást. A másik azonban már Heródes halála utánra esik, amikor Judea kliensállamból Szíria provincia részévé vált. Enneklegátusáról, Quiriniusról ugyanis egészen biztosan tudni lehet, hogy i. u. 7-ben elrendelte azt a népszámlálást, amivel felmérte az új területek demográfiai viszonyait, és melynek engedelmeskedve kellett Józsefnek terhes feleségével hazatérnie ősei földjére, Betlehembe. Szóval lehet – hangsúlyosan csak lehet, mivel elég erős az első időpontot favorizálók tábora –, hogy Heródes már nem is élt Jézus születésekor.