Jockey Ewing fiai a világ összes ezüstjének felvásárlására hajtottak

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

1974-ben, 85 évesen elhunyt a texasi olajmilliárdos Haroldson Lafayette Hunt, akiről a legendás Dallas tévésorozat még legendásabb főgonoszát, Jockey Ewing karakterét formázták. A vagyonát, ami mai értékén bő 80 milliárd dollárnak felelne meg, nagyrészt két fia, Nelson Bunker Hunt és William Herbert Hunt örökölte. Az olajbárónak egyébként 15 gyereke volt három feleségtől, akik közül kettőt párhuzamosan tartott, szóval pár tekintetben a tévéseknek még vissza is kellett fogniuk Jockey figuráját az eredetihez képest.

A milliárdokat örökölt Hunt fivérek a hetvenes évek brutális olajkrízisei után meg voltak győződve arról, hogy az amerikai gazdaság és a dollár hamarosan össze fog omlani, és ebből csak úgy lehet jól kijönni, ha egy válság idején is értékálló eszközbe fektetik a vagyonukat. Az ezüstöt választották.

A testvérpár a hetvenes évek végén elkezdte ipari mennyiségben felvásárolni az árutőzsdékről az ezüstöt, amire persze a piac az ár emelkedésével reagált, ez pedig óriási hasznot hajtott Huntéknak. Vérszemet kaptak, és nagyobb sebességre váltottak: hitelből, tőkeáttétes ügyletekkel, a határidős árupiacot is betámadva folytatták a bizniszt. 1979-ben egyetlen év alatt 100 millió uncia, vagyis 3,1 millió kiló ezüstöt vásároltak fel, amivel az ezüst piaci árát unciánként 6-ról 48 dollárra hajtották fel. Sajtóbeszámolók szerint három Boeing 707-est béreltek csak arra, hogy az ezüstöt szigorúan őrzött svájci raktárakba szállítsák. A piac megőrült, az emberek eladták a családi ezüst ékszereket és étkészleteket, a Tiffany's ékszerkereskedő óriás a New York Timesban egész oldalas hirdetésekben átkozta Huntékat a helyzetért.

1980 tavaszára a káosz akkora lett a piacon, hogy az amerikai kormány volt kénytelen közbeavatkozni (ami egyébként nagyon nem nézte jó szemmel, hogy Hunték szaúdi befektetők pénzéből halmozzák fel az ezüstöt). Először csak a tőkeáttétes üzletek szabályozásán szigorítottak, aztán az amerikai jegybank, a Fed is beszállt a piacra, amit úgy-ahogy sikerült is stabilizálni. Aztán eljött 1980. március 27., amit a tőzsde történelemkönyvei azóta ezüstcsütörtök néven emlegetnek. A Hunt testvérpárnak ekkor már 200 millió uncia ezüstje volt, ez a világ ezüstkészletének több mint a harmada volt. Az ár 27-én elért egy olyan szintet, ahol a testvéreknek az egyik óriási tőkeáttétes ügyletükbe be kellett volna dobniuk 134 millió dollárt pótlólagos tőkefedezetként. Ekkor 4,5 milliárdjuk állt ezüstben, de ezen kívül nem volt már se pénzük, se hitelük. A piacon pánik tört ki, az árfolyam egy nap alatt 10 dollárra zuhant, Hunték milliárdjai elpárologtak, csak a már magas áron lekötött határidős ügyletek és a hitelek maradtak a nyakukon.

Mivel a testvérpár fizetésképtelensége az egész amerikai pénzügyi rendszert (és főleg a bele vetett bizalmat) megrázta volna, az amerikai bankok egymilliárdos mentőcsomagot dobtak össze nekik. És azzal a lendülettel nyomozás indult ellenük, kongresszusi vizsgálóbizottsággal súlyosbítva, ami megállapította, hogy amit tettek, az súlyosan illegális piacmanipulálás volt. Brutális büntetést kaptak, és csődbe is mentek. Ekkor már 1988-at írtunk, az effajta vizsgálatok Amerikában sem mennek túl gyorsan.

Ha most valaki a dallasi utcákon kéregető hajléktalanként képzeli el Huntékat, nagyon téved. A csődvédelem megmentette az olajcégüket, a Petro-Huntot, ami azóta egészen jól helyezkedik a piacon. Nelson Bunker Hunt tavaly októberben meghalt, William Herbert Hunt most 86 éves, köszöni szépen, jól van, a vagyonát 3 milliárdra dollárra becsülik.