Akkora bulit csapott, csődbe ment bele az ország

2015.08.08. 08:04 Módosítva: 2015.08.08. 08:18

Afrika 20. századi történelme telis-tele van egészen borzasztó diktátorokkal, akik válogatott módszerekkel tették tönkre az országukat. Megemlékeztünk már közülük az egyik legszörnyűbbről, az ellenzékét karácsonykor, egy stadionban kivégeztető Francisco Macías Nguemáról, Egyenlítői-Guinea elnökéről, és most is egy hasonló, bár kevésbé véres sztori következik. Főszereplője Jean-Bédel Bokassa, a Közép-afrikai köztársaság elnöke, később a Közép-afrikai császárság császára.

Bokassa 1966-ban, katonai puccsal került az ország élére, előtte a hadsereget vezette (oda pedig úgy került, hogy még azelőtt a francia hadseregben végigharcolta az indokínai háborút, és egészen a századosi rangig vitte). Egészen ötletszerűen kormányzott, például börtönnel büntette a munkanélküliséget, betiltotta a poligámiát, és az országban népszerű tomtom-dobra épülő zenét. Közben pedig az ország természeti kincseinek kitermelését egy az egyben lepasszolta a franciáknak. Annyira belejött az uralkodásba, hogy 1977 decemberében nagy példaképe, Napóleon mintájára császárrá koronáztatta magát. A szertartással az egész világot le akarta nyűgözni. Ami valamilyen szinten sikerült is, de nem biztos, hogy így tervezte a dolgot.

A ceremóniát egy nyitott stadionban tartották, 40 fokos hőségben, 90%-os páratartalom mellett. Közel 3000 előkelőséget hívtak meg rá a világ minden tájáról, nagy részük persze udvariasan lemondta a bulit, csak pár százan mentek el. Bokassa nem sajnálta a pénzt a bulira, bár eközben az ország népességének kétharmada éhezett. A partin 240 tonna ételt szolgáltak fel a vendégeknek és az ünneplő tömegnek, de nem ám hazait, mindent külföldről hozattak, a legelőkelőbb konyhákból. Beszámolók szerint akkora tálcákon szolgálták fel a kaviárt, hogy két embernek kellett cipelni őket. Csak az előkelő vendégek szállítására 60 vadonatúj Mercedes limuzint vásárolt az ország. Bokassa császári palástját több százezer gyöngy és drágakő díszítette, a színarany koronáját pedig egy 138 karátos gyémánt, ami önmagában 5 millió dollárba került. Ezt viselve ült fel Afrika napóleonja kéttonnás, szintén arany, nyitott szárnyú sast formázó trónra. Az ünnepség két napon át tartott, a teljes költségét 20-22 millió dollárra becsülték. Ez nagyjából az ország éves GDP-jének egyharmadát jelentette. Más források szerint az egész éves nemzeti összterméket.

Hogy honnan volt ennyi mozgósítható pénze Bokassának saját magát ünnepelni? Segélyből. Egészen pontosan francia segélyből, amit az ország az ásványkincseinek francia monopóliummal való kitermeléséért cserébe kapott. A francia hadügyminisztérium még 17 repülőgépet is kölcsönadott a koronázásra, hogy légiparádéval emeljék az ünnepség fényét.

Mindezekkel együtt az ország úgy ahogy van, csődbe ment az ünnepség költségeinek kifizetésében.

Bokassát ennél sokkal jobban zavarta, hogy a nemzetközi sajtó körberöhögte a bulit, sok helyen crowning, vagyis koronázás helyett clowning, vagyis bohóckodás szerepelt a szalagcímekben. A császár ezzel együtt még két évig hatalmon maradt, amikor is francia beavatkozással eltávolították a hatalomból, és újra kikiáltották a köztársaságot. Elefántcsontpartra, majd Franciaországba menekült, miközben otthon távollétében halálra ítélték, többek között hazaárulás, tömeggyilkosság, sikkasztás és kannibalizmus vádjával. 1986-ban hazatért, miután új tárgyalást ígértek neki, de ezen is halálra ítélték. Az új elnök azonban amnesztiát adott neki, életfogytiglanra csökkentve a büntetést, majd később 20 évre. Öt évet ült, mire végleg kegyelmet kapott. Élete utolsó éveiben teljesen összeomlott mentálisan, azt hirdette magáról, hogy ő Jézus 13. apostola, és rendszeres titkos találkozókat tart a pápával (egyébként alapban katolikus volt, csak a császársága idejére tért át az iszlámra). 1996-ban halt meg szívrohamban, 75 évesen.

A Közép-afrikai köztársaság azóta is a legkevésbé vidám helyek egyike a Földön, a világ 10 legszegényebb országa között tartják számon. A császár elzavarása óta folyamatosan diktátorok és katonai junták váltják egymást az ország élén, legutóbb 2012-ben tört ki etnikai és vallási tisztogatásokkal tarkított véres polgárháború. Jelenleg az ENSZ békefenntartó csapatai próbálják a tűzszünetet betartatni a helyiekkel.