Gandhi levélben győzködte Hitlert, hogy ne háborúzzon

Mahátma Gandhit és az indiai történelemben játszott kulcsszerepét mindenki ismeri. Az talán kevésbé köztudott, hogy a békés ellenállás globális szimbóluma személyesen Hitlernél próbálta megmenteni a világot a második világháborútól. A harmincas évekre Gandhi már nemzetközi hírű politikus volt, ezért sokan kifejezetten kérték is, hogy írjon az egyre többeket aggasztó német kancellárnak.

Ön az egyetlen ember ma a világon, aki képes megakadályozni a háborút, amely vademberré alacsonyítaná az emberiséget.

– írta Gandhi 1939. július 23-án, a “Kedves barátom” megszólítással induló levélben, amelyben a saját, jól bevált háborúmentes módszerét ajánlja Hitler figyelmébe, a végén pedig udvariasan elnézést kér tőle, ha zavarta volna. Bár valószínűleg a Führernek amúgy sem okozott volna álmatlan éjszakákat a levél, végül el sem jutott hozzá, mert a brit kormány út közben elfogta. Bő egy hónappal később kitört a háború.

A második levelet 1940-ben, pont szenteste küldte Gandhi. Ez már jóval hosszabb volt, mint az előző, de a megszólítást ebben is megtartotta, mert mint írta, nincsenek ellenségei, az egész emberiséget a barátjának tekinti. Ezzel együtt itt már jóval bírálóbb, bár továbbra is valószínűtlenül udvarias hangot ütött meg. Azt írta, nincs kétsége Hitler “bátorsága és a szülőhazája iránti elkötelezettsége felől”, és azt sem hiszi, hogy valóban “az ellenfelei által leírt szörnyeteg” lenne, ugyanakkor sok cselekedete “szörnyűséges és az emberi méltósághoz nem illő”, mint például “Csehszlovákia megalázása, Lengyelország megerőszakolása és Dánia lenyelése”.

Gandhi Hosszasan ír az indiai ellenállásról, és hogy az erőszakmentes küzdelem igenis sikeres lehet, méghozzá “a pusztítás tudományának segítsége nélkül, amelyet ön olyan tökéletes szintre emelt”. Figyelmezteti Hitlert, hogy ez az erőszakos módszer nem német monopólium, és ha nem a britek, valaki más biztosan képes lesz még tovább fejleszteni, és a saját fegyverükkel legyőzni őket.

Ezért én az emberiség nevében arra kérem, hagyja abba a háborút.

Azt javasolta neki, a vitás ügyeket vigye inkább nemzetközi bíróság elé, hiszen ha háborúban győzne, az nem bizonyítaná az igazát, csak az erejét. Ráadásul nem éppen olyan örökséget hagy így a népére, amire büszkék lehetnének.

Érdekes megfigyelni a levél felépítését, ahogy a barátságtól a bírálaton át eljut a közös pontig – a britellenességig –, hogy aztán erre alapozva próbálja eladni a saját békés módszerét az erőszakkal szemben. Szépen felépített, okos levél, de nyilvánvalóan pusztába kiáltott szó.

Túl nagy kérés lenne, hogy erőfeszítéseket tegyen a békéért?

– kérdezte végül Gandhi. Hitler nem reagált, de a történelemkönyvek azóta megírták a választ.