
Mit csinál a NASA, ha fellázad egy űrhajós?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
A sci-fik az ilyesmit simán elintézik azzal, hogy a bekattant személyzetet kilövik az űrbe – de mi van, ha egy űrhajós tényleg durván elborul odafenn, és úgy dönt, hogy ő márpedig felgyújtja a Nemzetközi Űrállomást és vele együtt a legénységet is? A NASA-nak 16 éve erre az esetre is van terve, és természetesen nem hiányzik belőle a ragasztószalag.
A terv pofonegyszerű. Ha egy űrhajós azt veszi észre, hogy egyik társa viselkedése kezelhetetlenné válik, esetleg az űrállomás épségét is veszélyezteti, akkor a következőket kell tennie:
- Egy társa és ragasztószalag segítségével hátraköti a tomboló asztronauta kezét-lábát
- Közben nem árt, ha folyamatosan kommunikálnak társukkal, és igyekeznek elmagyarázni, hogy mi történik, majd megnyugtatni, hogy mindezt csak az ő érdekében teszik
- Az összeragasztószalagozott űrhajóst ezután le kell kötözni, biztos, ami biztos
- Végül az orvosi felszerelésben fellelhető nyugtatókkal le kell szedálni. Az űrállomáson bőven van raktáron nyugtató, szorongáscsökkentő és antidepresszáns is, amivel ez megoldható
- A személyzet egyik tagjának ezután is a kiütött űrhajóssal kell maradnia, hogy ellenőrizze az életjeleket
Ha ez mind megvan, és senki nem sérült meg, akkor ideje felvenni a kapcsolatot a földi irányítóközponttal - már ha az addig nem történt meg. Az asztronauták ezután elmesélik, mi történt, aztán az irányítóközponttal közösen megbeszélik, mi legyen a megvadult társukkal.
Leginkább azt, hogyan kezeljék tovább a renitens űrhajóst, vagy esetleg visszaküldjék-e a Földre. Mindez a lépésekkel együtt részletesen ki van fejtve abban az 1051 oldalas, orosz és angol nyelven írt dokumentációban a Nemzetközi Űrállomáson, ami az űrben felmerülő egészségügyi problémákkal foglalkozik. Ebben a gyűjteményben arról is van útmutató, hogyan kell az űrben kihúzni valakinek a fogát, a pszichológiai jellegű problémákkal öt oldalban foglalkoznak.
A NASA még 2007-ben azt mondta, szerencsére nem volt szükség, hogy élesben kipróbálják a tervet, és hivatalos információ azóta sincs arról, hogy egy megvadult űrhajós a társai vagy az űrállomás ellen fordult volna. Az is csak egyszer, hogy sztrájkolni kezdtek.
A protokollt amúgy 2000 környékén vezették be, és 2007-ben is csak azért derült ki, hogy létezik, mert Floridában letartóztattak egy szolgálaton kívüli űrhajóst. Lisa Nowak, aki repült az űrsiklóval, megpróbálta elrabolni egy másik űrhajós barátnőjét. A történtek miatt ő lett az első űrhajós, akit kicsaptak a NASA-tól, de később a haditengerészettől is mennie kellett, és a történtek után az űrügynökség átdolgozta pszichológiai tesztjeit.

Bármennyire stabilak mentálisan az űrhajósok, simán elképzelhető, hogy valaki egy hosszú küldetés alatt a bezártság, az elszigeteltség miatt depressziós lesz, esetleg öngyilkos gondolatai támadnak. Az amerikai John Blaha is elismerte, hogy depressziósnak érezte magát, amikor egy kilenc hónapos küldetést kezdett meg a Mir űrállomáson a kilencvenes években, de ebből sem lett baj.
A NASA pontosan a vészhelyzetek elkerülése miatt veti alá komoly teszteknek az asztronautákat. Az ISS-en szolgálatot teljesítők például havonta kétszer beszélnek egy pszichológussal, hogy minden rendben legyen. Egy korábbi asztronauta, James Reilly szerint nagyobb eséllyel golyózik be odafent egy űrturista, úgyhogy legfeljebb tőlük kell tartani.

Rovataink a Facebookon