Ismerje meg a világ legtömörebb szavát!

Képzelje el, hogy hónapok óta minden reggel együtt zötykölődik a 7-es buszon egy ismeretlen fiúval/lánnyal. Képzelje el, hogy vonzódik hozzá, és úgy érzi, ő is hasonlóan érez. Most képzelje el, hogy már számtalanszor elképzelte, hogy odalép hozzá, és megszólítja, de csak nem sikerült magát soha rávennie. Egyik reggel végre összeakad a tekintetük, zavartan eleresztenek egy mosolyt, megtorpan az idő, a feszültség tapintható, de ahelyett, hogy megszólalnának, a gondolataikban formálódik ugyanaz a bűvös szó:

Mamihlapinatapai

Na jó, elképzelhető, hogy a sztori legvége kevésbé hangzik ismerősen. Pedig pontosan ez a szó fejezi ki azt, amit ilyenkor érezhet. Mármint pontosan ez a szó.

A jagánok a Dél-Amerika déli csücskén fekvő, részben Chiléhez, részben Argentínához tartozó Tűzföld egyik népe, a mamihlapinatapai pedig egy jagán nyelvű szó. A Guinness Rekordok Könyve egy régebbi, 1994-es kiadása szerint ez a világ legtömörebb szava. Vagyis az a szó, amelyik olyan összetett jelentést tömörít, hogy bármi másnál jobban meggyűlik vele a fordítók baja, ha más nyelven akarják visszaadni. A könyv így foglalja össze ezt a jelentést:

Egymásra nézni abban a reményben, hogy a másik felajánlja, hogy megtesz valamit, amire mindketten vágynak, de egyikük se akar belekezdeni.

A mamihlapinatapait a játékelméletben, az önkéntesek paradoxona kapcsán is szokták példaként emlegetni. Ez az a szituáció, amikor egy csoport azzal járna legjobban, ha az egyik tag megtenne valamit a közösség érdekében, a tagok viszont egymásra várnak, mert az önkéntesnek egyéni haszna nem, költsége viszont származhat abból, ha vállalja a cselekvő szerepét.

Nyilván ez egy kevésbé mérhető, a szokásos leghosszabb/legnagyobb/legtöbb típusú Guinness-kategóriáknál jóval szubjektívebb rekord. De nem is az abszolút elsőség itt a lényeg, hanem hogy ez is egy szép példa a világ nyelveinek sokszínűségére. Arra, hogy egy sor szót, kifejezést lehetetlen egy az egyben más nyelvekre fordítani, így az adott nyelv kisebb-nagyobb mértékben a beszélői gondolkodásmódjára is hatással lehet, illetve árulkodhat róla.

Hasonlóan sűrű szóból persze elég sok létezik, és még csak az se mondható, hogy a tűzföldihez hasonlóan egzotikus helyen kellene őket keresni, vagy hogy csak régi, bevett kifejezésekről lenne szó – elég csak az itthon pár éve instant klasszikussá váló, bár méltatlanul feledésbe merült donaldkacsázásra gondolni.

Douglas Adams, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzője még egy szótárat is írt John Lloyddal, amely The Meaning of Liff címen jelent meg, és a borítóján azt ígéri, hogy “ez a könyv meg fogja változtatni az életedet”. A könyvben csupa olyan komplex jelentéshez rendelnek hozzá egy-egy szót, amelyeket angolban csak körülírni lehet. Ehhez egyébként nem kitalált szavakat használnak, hanem létező helységneveket. Ilyen rögtön a címben szereplő, párszáz fős skóciai Liff falu is, amely a könyvben olvasható definíciója szerint azt jelenti: “Egy olyan könyv, amelynek a borítója tökéletesen meghazudtolja a tartalmát. Például bármely könyv, amelynek a borítóján az olvasható, hogy »ez a könyv meg fogja változtatni az életedet«”.

A mamihlapinatapaihoz visszatérve, a szóhoz érintőlegesen még egy rekord kapcsolódik: a jagán a világ legritkábban beszélt nyelve. Szigetnyelv, vagyis más élő nyelvekkel nincs kimutatható kapcsolata. Amikor a 19. század végén a chileiek és argentinok elkezdték felfedezni maguknak Tűzföldet, a gyarmatosítás, a járványok és a tömeges áttelepítések miatt sok őslakos nép fogyatkozott meg vagy tűnt el teljesen. A becslések szerint 3-10 ezer jagánból 1930-ra már csak 70 fő maradt. Mára pedig egyetlen élő ember tekinthető tisztán jagán származásúnak, aki anyanyelveként beszéli a jagán nyelvet: Cristina Calderón, aki most 89 ( más források szerint 79) éves.

Ebből az is következik, hogy szegénynek már esélye sincs, hogy igazi mamihlapinatapai-pillanatot éljen át valakivel. Pontosabban magában az érzésben még akár osztozhatna is mással, de ennek a megbeszélése már olyan körülményes lenne, hogy rögtön el is rontaná a pillanatot, mert nincs, akivel félszavakból, vagy legalább egy egész, de nagyon sűrű szóból megérthetnék egymást.