Ha a viktoriánus korra gondol, általában nem a féktelen maszturbáció jut eszébe elsőként, ugye? Hanem fűzők, díványra ájuló nők, hímzőtanfolyamok, alkotmányos monarchia, indiai gyarmatok, meg persze maga Viktória királynő. Hát hogy illik ebbe a képbe egy vibrátor? Sehogy, mégis ott van: a korabeli női lapokban látható hirdetések alapján joggal hihetjük, hogy a kézimunka után a viktoriánus háziasszonyok fő hobbija a maszturbálás volt.

A Technology of Orgasm szerzője, Rachel P. Maines szerint az első villamosított háztartási eszköz a varrógép volt 1889-ben, de az ötödik már a vibrátor. Ez valószínűleg a nagyon is létező piaci igények kielégítése miatt alakult így, nem azért, mert a mérnökök csak egy műpéniszbe tudtak áramot vezetni.

A valóságban ez két fokkal diszkrétebben zajlott. A White Cross Electric Vibrator hirdetésében például mindenhová nyomogatják a rezgőfejet, csak oda nem, ahová a pornófilmekben szokták.

De azt ők is nagy betűkkel kiemelik, hogy az eszköz használatához nem szükséges, hogy be legyen vezetve az áram az otthonunkba.

Hát micsoda mocskos erkölcsök uralkodtak abban a viktoriánus korban, hogy a villanykapcsolónál előbbre való lehetett az elemes műfallosz? – kérdezhetnék erkölcsileg fölháborodva. Nyugalom. A történet nem ilyen egyszerű: a vibrátort akkoriban nem szexuális segédeszközként tartották számon, hanem egy, a masszázsfotelhez hasonló stresszoldó eszközként. A viktoriánus korban úgy tartották, hogy a csikló masszírozása nem számít maszturbációnak – sőt, még szexuális tevékenységnek sem. A nőknek mondjuk igényük, az volt rá, de az orvosok ezt

nevezték. A hisztéria akkoriban bejegyzett mentális betegség volt, és többnyire az intelligens nők őrült szeszélyének tartották. Egy brit orvos, Havelock Ellis 1913-as könyvében – Analysis of the sexual impulse, love and pain – leírta, hogy a nőknek csaknem 75 százaléka szenved hisztériás rohamoktól. Hisztériás tünetnek számított, ha egy nő csúnyán beszélt, ha epilepsziás rohamai voltak, vagy ha fájt a feje. Szóval gyakorlatilag minden, aminek a korabeli orvostudomány nem ismerte a pontos okát.

A női orgazmust az evolúció hamarabb kifejlesztette, minthogy a brit és amerikai orvosok felfedezték volna. (Azóta se tudják megmagyarázni, hogy pontosan minek van.) Az orvostudomány a nők csillapítatlan szexuális vágyát egyszerű hisztériaként kezelte, a női orgazmust meg hisztériás paroxizmusként.

A hisztériás rohamok kezelési módszere ugyanaz volt, mint az ókori Görögországban: a kismedencei masszázs. A görög orvos, Aretaiosz szerint a megbolonduló női méhet – ami egy „állat az állatban” – csak úgy lehet megzabolázni, ha illatos olajokkal csiklómasszázst alkalmaznak. A középkorban némileg megváltozott ez a szemlélet: akkor úgy tartották, hogy a nőket nagyobb eséllyel szállhatják meg a démonok, elvégre ott a lábuk között az a rés. A korabeli orvosok azt tanácsolták, hogy házassággal vagy rendszeres lovaglással csillapítsák a vágyaikat. Vagy kérjék meg a bábát, hogy segítsen megoldani a helyzetet.

A csiklómasszázst ma már egyértelműen szexuális tevékenységnek tartják, de nemhogy a középkorban, hanem még az 1800-as évek végén sem számított annak. A tudományos álláspont szerint ami nem járt behatolással, az nem volt szex. A vibrátor bevezetése épp ezért nem járt nagyobb botránnyal. A tamponoké meg a nőgyógyászok által használt hüvelytükröké már igen.

Mielőtt bevezették volna az elektromos vibrátort, a hisztérikus (= szexuálisan kielégítetlen) nőkön a medencezuhany módszerét alkalmazták.

A történelmi feljegyzések szerint a férfiak ettől a kezelési módszertől némileg tartottak, de a nők olyan feldobódva jöttek ki a vízkúráról, mintha megittak volna egy pohár pezsgőt.

Ugyancsak a fürdőkben lett népszerű George Taylor találmánya, a Manipulator, a világ első gőzhajtású vibrátora; a párnázott asztal közepén vibráló gömböt gőzgép hozta rezgésbe. A Manipulatort tehetősebb orvosoknak szánták, akik megengedhették maguknak, hogy egy nagy és nehézkes eszközt vásároljanak a hisztériás hölgyek kezelésére, és hajlandók voltak szenet lapátolni a gőzgépbe.

Mert valójában erről szólt a vibrátorforradalom: az orvosok tehermentesítéséről. A nők öröme ahhoz kevés lett volna, hogy egy új találmány készüljön a kedvükért, de a vibrátor nem élvezeti cikk, hanem orvosi segédeszköz volt. Az orvosok ugyanis panaszkodni kezdtek, hogy állandóan fáj a kezük a csiklómasszázsra bejelentkező páciensektől.

Hát ez az oka, hogy előbb lett kézi hajtókaros vibrátor, mint villanytűzhely. És a városokban még nem is mérték a vízfelhasználást, amikor egy cég már jelentkezett a miniatűr vízkerék-meghajtású vibrátorával. Aztán Mortimer Granville feltalálta az első, elemmel működő vibrátort az 1880-as évek elején. Bár később határozottan leszögezte, hogy ő mindig is elkerülte, hogy hisztériás nőket nyugtasson meg a berendezéssel. Szerinte a nők nem színlelték az orgazmust, hanem egy betegséget színleltek, hogy orgazmusuk lehessen.

Granville vibrátorának akkumulátora jó húsz kilót nyomott, de a telepek mérete idővel csökkenni kezdett. 1918-ban már nemcsak a legelszántabbak hordozhatták az elemes vibrátoraikat. Aztán az eszközök népszerűsége gyorsan zuhanni kezdett, miután feltűntek az első stag filmekben (szexjelenetet is tartalmazó film), és napvilágra került, hogy igen, ezeknek csakugyan van szexuális funkciója. Innentől megritkultak az újságokban a vibrátor-hirdetések. Ez így is maradt a hatvanas évek szexuális forradalmáig; a vibrátor azóta ismét a mindennapok része.

A tudomány fejlődése megállíthatatlan: már nemcsak elhiszik, hogy van női orgazmus, de a gőzhajtású vibrátortól eljutottunk odáig, hogy egy okosműfasz-gyártót azért perelnek, mert az eszközük túl sokat tanulmányozta a felhasználói szokásokat.