Indiában még ma is pálcát törnek a halálraítéltek fölött

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

2013. szeptember 13-án négy embert halálra ítélt Újdelhiben egy indiai bíró, mert csoportosan megerőszakoltak és meggyilkoltak egy nőt 2012 decemberében. Indiában érvényben van a halálbüntetés, a bíróságok viszonylag sok esetben hoznak halálos ítéletet, de a végrehajtását általában felfüggesztik, és elenyésző azon esetek száma, amikor egy elítéltnek az életével kell fizetnie tettéért (1995 óta öt kivégzés történt Indiában).

Hogy miért elevenítjük fel a 2013-as esetet? A Reuters akkori tudósítása kitér ugyanis egy érdekes mozzanatra az ítélethozatallal kapcsolatban: a bíró – Yogesh Khanna – akasztás általi halálra ítélte a négy vádlottat, majd „egy szimbolikus gesztussal eltörte a töltőtolla hegyét, hogy ne kelljen még egy ilyen ítéletet aláírnia”.

Az Indiában élő bírósági hagyományra több magyarázat is létezik, a Reuters által idézetten túl. Az egyik értelmezés szerint a halálbüntetés szentségtelen, és az ítélet aláírásával a toll beszennyeződik, ezért kell megsemmisíteni. Egy másik szerint a tollhegy eltörése véglegességet szimbolizál, mutatva, hogy senki nem kérdőjelezheti meg az ítéletet. Egy harmadik magyarázat úgy tartja, hogy a bíró bűntudata jeléül teszi tönkre a tollat, mivel csak Isten veheti el egy ember életét, de őt mint bírót hivatása szabályai kötelezik erre.

A különös bírói gesztus Brit-India megszűnése, azaz az ország függetlenségének 1948-as kikiáltása óta része az indiai ítélkezésnek, és nem nehéz kitalálni, hogy angolszász illetve zsidó-keresztény gyökerei vannak: a magyar nyelvben is létező szólás, „a pálcát törni valaki felett” jelenik meg benne. Ahogy az Czuczor Gergely és Fogarasi János 1862-es magyar szótárában is szerepelt: aki pálcát tör valaki felett, az „elítéli, lesújtó ítéletet mond róla”.

Pálcatörést ábrázoló dombormű a hannoveri városháza homlokzatán

Fotó: Bernd Schwabe in Hannover / Wikimedia Commons

Ha visszafelé haladunk az időben, a rendelkezésre álló történeti forrásokban a középkori ítélkezés szimbolikus aktusaként találkozhatunk a pálcatöréssel. A bírák illetve egyéb közhatalmú méltóságok hatalmukat díszes bottal, pálcával jelezték, amit halálos ítélet hozatalakor teátrálisan kettétörtek, jelezve egyfelől, hogy a bűnös élete itt és most véget ért, másrészt hogy a bíró a rá ruházott hatalmat Istennek visszaadja. A jogi szokás innentől egész az ókorig, a bibliai időkig visszavezethető, legalább Salamonig, Izrael harmadik, egyben legismertebb királyáig: Salamon közmondásos bölcsességének egyik attribútuma volt királyi pálcája, ami ítéleteinek kellő hangsúlyt adott.