A nácik hamis pénzt akartak szórni Nagy-Britanniára

Bár elsősorban a haderejében bízott, a náci Németország nemcsak hadászati eszközökkel igyekezett megroppantani az ellenséget a második világháború alatt. A számos titkos terv egyike volt a Bernhard-hadművelet, amelyben a németek brit bankjegyeket hamisítottak nagyipari mennyiségben. A nagy náci pénzhamisítás történetét egy 2007-es osztrák film is feldolgozta, a Pénzhamisítók meg is kapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscart.

Az eredeti cél az angol gazdaság megroppantása vagy legalábbis megszorongatása volt a font destabilizálásával. Ezt úgy érték volna el, hogy repülőről szórják meg a rengeteg pénzzel Nagy-Britanniát. Az SS-vezér Heinrich Himmler tökéletlen másolatokat akart ledobni, amelyeket egy szakértő kiszúrt volna, de ahhoz elég jók voltak, hogy az átlagembert átverjék. A terv szerint ez azzal keltett volna zavart és bizalmatlanságot Nagy-Britanniában, hogy az országot elárasztó hamisítványokat a brit kormány nem fogadta volna el, az emberek viszont arra gyanakodtak volna, hogy a háborútól megviselt állam csak így akarja elkerülni, hogy el kelljen fogadnia a valójában eredeti pénzt.

Az első fázis 1940 elején kezdődött, akkor még Andreas-hadművelet néven, amelyet a Sicherheitsdienst, vagyis az SS hírszerző ügynöksége koordinált. Sikerült is jó minőségben reprodukálniuk a font nyomásához használt papírt és metszetnyomót, illetve feltörni az egyes bankjegyek megjelöléséhez használt sorozatjelzés kódját. A művelet mégis megszakadt, amikor 1942-ben a munkát vezető Alfred Naujocks kiesett a pikszisből az SD-t akkor már felügyelő Reinhard Heydrich egy parancsának vitatása miatt.

Bár a monetáris szőnyegbombázás többé nem merült fel, a tervet még 1942-ben új formában élesztették fel. Ekkor már nem az SD ügynökei, hanem a Berlin melletti Sachsenhausen koncentrációs tábor 140 zsidó rabja dolgozott a projekten a névadó Bernhard Kruger SS-őrnagy felügyeletével. A táborban külön területet kerítettek el a hamisító raboknak, akik a munkájukért cserébe több ételt, jobb bánásmódot kaptak.

Az új elképzelés szerint a hamis pénzt inkább titokban használták volna fel, hogy a tisztára mosásából befolyó nyereségből német hírszerző műveleteket finanszírozzanak, illetve magukat a hamis bankjegyeket is használták fizetésre. Hamis pénzből állták például a Cicero fedőnevű kém, Elyesa Bazna tevékenységét, aki az ankarai brit nagykövetségről lopott brit államtitkokat, illetve ebből fizettek a fogságba esett Benito Mussolini 1943-as kiszabadítását megalapozó információért is. Később viszont kétélű fegyvernek bizonyult a hamis pénz, mert segített azonosítani a náci ügynököket, és a birtoklása több letartóztatáshoz is vezetett Nagy-Britanniában.

A pénzgyártásnak a náci visszaszorulás vetett véget. Az 1945 eleji szovjet előrenyomulás miatt a pénzhamisító rabokat átszállították az ausztriai Mauthausen táborba, majd onnan egy használaton kívüli sörgyárba, de már nem tudták érdemben újraindítani a munkát. A háború végének közeledtével arra utasították a rabokat, hogy semmisítsék meg a hamisításra utaló nyomokat, a maradék hamis pénzt pedig végül a közeli Toplitz-tóba dobták. A rabok ezután az ebenseei altáborba kerültek, ahová nem sokkal később megérkeztek a tábort és azzal őket is felszabadító amerikai katonák.

A legyártott pénz mennyiségéről különböző becslések vannak, de valahol 132 és 300 millió font közé tehető. Bár a nagy része eltűnt vagy elpusztult, elég hamis bankjegy került forgalomba ahhoz, hogy a Bank of England bevonta a lemásolt bankjegytípusokat, és a háború után újratervezett változatokat adott ki. Néha még manapság is felbukkan egy-egy darab, a gyűjtők nagy örömére, legutóbb például 2010-ben egy magángyűjteményből került elő egy hamis náci húszfontos.

A Bernhard-hadművelet keretében egyébként a nácik nemcsak brit, de amerikai pénzzel is kísérleteztek. Mire kénytelenek voltak beszüntetni a munkát, már elkészültek a dollár dizájnjával is, de a tömeggyártására technikai akadályok miatt még nem álltak készen.

Persze mi magyarok már ezt is előbb kitaláltuk: az 1920-as évek elején 30 millió francia frankot hamisítottunk, hogy a francia gazdaság gyengítésével és a nyereségből finanszírozott revizionista-irredenta mozgalmak támogatásával bosszút álljunk Trianonért.