A ószőnyi sziámi ikrek voltak a 18. század legismertebb magyarjai

14577026939 11f4270b07 o
2017.07.09. 08:39

Nincs mit szépíteni rajta, az emberek gyakran kegyetlenek és érzéketlenek, és ezt legjobban a valamilyen rendellenességgel születettek tudják a legjobban. Fokozottan így volt ez pár száz évvel ezelőtt, amikor ha nem halt bele egy gyermek a szüléskor fellépő komplikációkba, vagy magába a rendellenességbe, akkor jó eséllyel lett belőle bazári látványosság, amire csődült a nép csudálkozni, borzongani, hahotázni, szörnyülködni.

A valamely testrészüknél összenőtt egypetéjű ikertestvérek – azaz kettős torzok (latinul monstra duplicia) – esetében sem volt ez másképp. Tekintettel arra, hogy rendkívül ritka az effajta fejlődési rendellenesség, és hogy a felnőtt kort a legritkább esetben érték el, ha egy összenőtt ikerpár túlélte a szülést, majd a csecsemőkort, szinte bizonyos, hogy cirkuszi mutatványként tengették életüket.

A leghíresebb ilyen ikerpár az 1811-ben Sziámban (ma Thaiföld) született Csang és Eng Bunker volt, akiknek a rendellenesség köznapi nevét köszönheti. Az orvosi történetírás azonban korábbról is számon tart néhány híres összenőtt ikert, köztük egy magyar testvérpárt: Gófitz Ilonát és Juditot.

A lányoknak nem túl szívderítő sors jutott osztályrészül. A medencetájékon, a gerincoszlopuk alsó részénél, a keresztcsontjuknál összenőtt ikerpár 1701 októberében született a Komárom megyei Ószőnyben. A korabeli orvosi esettanulmányok szerint először Ilona született meg, de csak köldökig tudta az édesanya kitolni. Három órás vajúdás után jött világra farfekvéssel a vele összenőtt ikertestvére, Judit. A leírások szerint Judit gyöngébb testalkatú, Ilona erősebb volt. Így írt róluk dr. Soltész János Csodaszörnyek című cikkében, a Vasárnapi Újság 1858. június 27-i számában:

A csodaszörnyek közt kétségkivül legnevezetesebbek az ollyanok, midőn két egyén egy testté van összekötve. Ezek ugyan születésök után többnyire el szoktak halni, de mégis vannak példák, hogy életben maradtak és 20, sőt több évig is éltek. Álljanak itt például a szőnyi ikrek, kik 1701-ben oktober 26-án születtek s a keresztségben Judith és Heléna nevet kaptak. Minden tagukat szabadon mozgathatták, csak keresztcsontuknál fogva voltak összenőve. Gyakorta aludt az egyik, mig a másik ébren volt; evett az egyik, mig a másik szomjuságát oltá. Gyöngéden szerették egymást s néha csókoldótak is, sokszor azonban összekaptak s ökleikkel verekedtek. Egyik élénkebb és eszesebb, a másik lomhább és butább volt. Nevelést egy zárdában nyertek, szépen irtak, olvastak s több nyelvet beszéltek. 15-ik évében Judithot szélhüdés érte, de a miből csakhamar kiépült. A himlőt és kanyarót közösen szenvedték; kisebb nyavalyákkal vesződhetett az egyik, mig a másik attól teljesen szabadon maradt.

Kortársaik szerint mindkét lány kifejezetten szép volt. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Csúzi Cseh János református lelkész, orvos, asztrológus és alkimista hatéves korukban elkérte – vagy talán inkább kicsalta – szegény sorsú, sokgyerekes szüleiktől, és európai körútra vitte őket. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy pénzért mutogatta őket, amerre csak jártak. Három-négy év alatt bejárták Magyarországot, Ausztriát, majd Cseh- és Morvaországot, Németalföldet, Angliát, Franciaországot, Olaszországot, de még orosz földre is eljutottak. Judith és Helen, a “magyar nővérek” (avagy The Hungarian Sisters, Soeurs Hongroises, Ungarische Shwestern) ismertté váltak az egész kontinensen, napilapok, magazinok cikkeztek róluk (még évtizedekkel később is), orvosok tanulmányozták őket, tudományos elemzések sora született esetükről – és persze özönlöttek a “csodaszörnyekre” kíváncsi tízezrek, hogy lássák őket.

Kép: hathitrust.org

Csúzi Cseh János jelentős vagyonra tett szert a szőnyi ikrek közszemlére tételével, amihez hozzájárult az is, hogy latin epigrammával kísért képüket többször is kiadta és árusította. A tudós lelkész által írt frappáns versikéből többek között megtudhatták az érdeklődők, hogy a csodálatos szőnyi ikreknek közös húgycsövük és végbelük volt, de ettől eltekintve más belső szerveken nem közösködtek.

A beszámolók szerint a vásári látványosságot nehezen viselték a szelíd lelkű lányok, akiknek amúgy is sok gondot okozott, hogy nem tudtak kényelmesen ülni, állni, mozogni. Az ikerpárt végül Keresztély Ágost szász herceg, magyar kardinális mentette ki a pénzéhes lelkész karmai közül, egy nagyobb pénzösszeggel megváltva őket rabságukból. A fél világon körbehurcolt és kihasznált Ilonát és Juditot a pozsonyi Orsolya-apácák zárdája fogadta be, itt éltek 1723-ban bekövetkezett halálukig.

22-dik évökben Judith álomkórságba esett és meghalt; ezelőtt már Helénát is megrohanta a láz, s most jéghideg lepte meg tagait, s a másiknak három percz mulva utána ment.

Források: