A repülő, amibe 714-szer csapott bele a villám

A repüléstől sokan félnek, annak ellenére, hogy a statisztikák szerint ez a közlekedés legbiztonságosabb módja. Az alaptalan félelmek közül az egyik leggyakoribb, hogy mi lesz, ha a repülőgépbe belecsap a villám. Mi lenne, semmi. Az utasszállítók ugyan általában igyekeznek kikerülni a viharokat, de ezzel együtt is átlagosan évente egy villámcsapás ér minden gépet. Ilyen esetekről több ezer videó van fenn a YouTube-on, és tényleg elég rémisztően néznek ki, nézzünk is meg egy válogatást, csak hogy hangulatba kerüljünk:

Ezeknek a nagy részét az utasok szerencsére észre sem veszik, és nagyon-nagyon ritka, hogy a villám komolyabb balesetet okozzon. Ennek az oka az, hogy a repülő borítása alumíniumból van, ami vezeti az áramot (a modern, kompozit anyagokból épülő gépeknél pedig direkt ezért használnak vezető fémcsíkokat), és ha belecsap a villám, az szépen körbeszalad ezen a felszíni vezető részen, miközben az odabenn tartózkodóknak, az utasoktól a pilótán át a műszerekig, nem esik bántódásuk. Pontosan ugyanezért vagyunk biztonságban a villámcsapástól autóban ülve is. Ezt a jelenséget fizikaórán Faraday-kalitka néven tanítják egyébként.

Persze nem mindig volt ez így, és jó pár csúnya balesetnek kellett történnie ahhoz, hogy a biztonsági előírások és óvintézkedések elérjék a mai formájukat. Ebben nagy szerepet vállalt a NASA Storm Hazards Research Program nevű kísérletsorozata a nyolcvanas években. Mivel a védelmi vonalak megerősítéséhez tapasztalatot kellett szerezni arról, mi is történik egy repülővel, ha viharba kerül, kölcsönkértek a légierőtől egy kétüléses F-106 elfogó vadászt, és bezavarták a legdurvább viharokba, a csapkodó villámok közé adatot gyűjteni.

A kísérletek során használt F-106-os.

Fotó: NASA

Balra Bruce Fisher

Fotó: NASA

Nyolc év alatt összesen 1496 viharba repült bele a gép, és 714 villámcsapás érte. Ha nem is karcolás nélkül, de épségben úszta meg az összeset a gép is, és a pilóták is. Egyikük, a 216 villámot bekapott Bruce Fisher később azt nyilatkozta, a viharokban messze nem a villámok jelentik a legnagyobb problémát, azokat néha ő maga, pilótaként sem veszi észre, csak azt látja, hogy szikraesőt hány a gép orra. Sokkal keményebb a turbulencia, ami a viharok közepében úgy dobálja a gépet, mint valami falevelet, 1000-1200 méteres hirtelen zuhanásokkal és emelkedésekkel egyik pillanatról a másikra. Fisher tapasztalatai szerint a villámvadászathoz viharzóna teteje felé érdemes repülni, 7000 méter körüli magasságban, ahol magának a repülőgépnek a jelenléte váltja ki a villámcsapásokat.

A Storm Hazards program tapasztalatai alapján az egész légiközlekedési iparban elterjedtek azok a szabványok, amikkel a gép műszereit és az üzemanyagot hatékonyan meg lehet védeni. Ha legközelebb repülőn ül, és a kapitány bemondja, hogy mindenki kösse be magát, mert turbulencia jön, gondoljon arra, hogy ezt azért lehet ma ennyivel elintézni, mert korábban pár halált megvető bátorságú fickó direkt repült be a viharok közepébe több százszor.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!